Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-20 / 22. szám
1903. november 20. Vendéglősök Lapja 3 nek föl a jóra való vendéglősök és kávésok feltűnő helyen oly táblák kifüggesztésére, a melyekre ez lenne Írva : Kérjük lehetőleg MAGYARUL beszélni. A mai furcsa világban mindent el kell követnünk magyarságunk érdekében. Nem sért ez senkit, mert a ki nem tud magyarul, az úgy sem érti, mi a fölirat ; a ki pedig tud, az beszél is. Fő dolog, hogy a főnök és pmczér mindig magyarul szólítsák meg a kiszolgálandó vendéget. Tisztelettel Dr. Koós Gábor, keresk. akad. tanár. A mennyire jól esik a tudós tanár urnák a magyarosodás iránt ily intenziven nyilvánuló érdeklődése, annyira megszomorit, hogy Magyarország székes-fővárosában még a XX. század elején is szükség van ily indítványra. A mikor egyrészt a magyarosodás térfoglalásával dicsekszünk, másrészt pedig a legelemibb nemzeti jogért: nyelvünknek a magunk hadseregében való érvényesüléséért élet-halál harczot kell vívnunk, hogy akkor még a székes-főváros polgárságát is figyelmeztetni kelljen arra, hogy a ki tud s a mikor a szükség mást nem kivan, magyarul beszéljen!! — ez a nemzeti önérzet, a politikai érettség s a faji összetartás teljes hiányára vall. Kétségbeejtő tünet ez, mert a nemzet halálos betegségét jelenti. Ha oly hatalmas nemzet, mint a franczia, nyelvét oly féltett palládiumnak tekinti, hogy saját hazájában a németül szólónak megvető hallgatással válaszol, valamint az angol policemann is rideg méltósággal fordít hátat annak, a ki nála francziául kérdezősködik ; akkor mi, a kik oly elszigetelten állunk, saját hazánkban is elnyomottan, hatványo- zottabb erélylyel biztosíthatnék nyelvünk kizárólagos uralmát a saját házunkban. Utón, útfélen szavalgatjuk, hogy „Nyelvében él a nemzet!“ de, úgy látszik, csak azért, hogy a legelső korcsmában kiállíthassuk magunknak a halotti levelet. A nemzeti önérzet elernyedésének lé- ekfagyasztó, porig gyalázó jelensége ez s nem csodáljuk, hogy a magyar művelődés oly érdemes bajnokát, mint a hozzánk intézett levél Írója, gondolkodóba ejti, sürgős indítványra készti. A kérdés csak az, hogy indítványának, annak a nagyon is megérdemelt szégyen- táblának lesz-e foganatja? Mi őszintén kívánjuk s meg vagyunk győződve, hogy a vendéglősökön és kávésokon nem múlik. A polgárságon? — Fajdalom, alighanem! Uj miiiiszterüiik. A kormányválság alkalmából a kereskedelmi tárcza is gazdát cserélt. Láng Lajos másfél évi kormányzás után adta át a helyét Hieronymi Károly- nak. Láng Lajost a politikai viszonyok meggátolták abban, hogy működését valamely nagyobb, maradandóbb alkotással emlékezetessé tehette volna; de hivatottságának s komoly szándékának több jelét adta s igy a mint reményteljes várakozással fogadtuk, tisztelettel búcsúzunk tőle. Utóda Hieronymi Károly, a közélet régi embere, volt miniszter is, előbb pedig államtitkár a közlekedési minisztériumban. Ezen a téren tekintély és szaktudásától sokat várhatunk. Komoly, nemes ambiciókkal telt államférfi, a ki alapos ismerője a közgazdasági viszonyoknak s igy, ha elhárulnak előle a cselekvést lehetetlenitö politikai akadályok, úgy iparunknak is sok jó szolgálatot tehet. Éppen ezért bizalommal üdvözöljük magas polczán s a vendéglős-ipart jóakaratába ajánljuk, különösen az uj ipartörvény megalkotásánál. A szövetkezeti kísérlet. A következő sorokat kaptuk: Olvastam, hogy a „Magyar Vendéglősök Hitel- és Fogyasztási Szövetkezete“ újváros- házi paszitájára a hivatalosak közül csak gyéren került vendég s azok is csak füleltek, aztán magukban gondoltak valamit, a mire nagyot nyeltek. Az újszülöttnek elég rangos kereszttatát fogtak Palkovics Ede személyében. Éppen ezért különösnek tartom .... hohó! mit is tartsak a sok különös között legkülönösebbnek ? Azt-e, hogy Palkovics, a ki „angol királynői* méltóságával eddig összeegyez- tethetlennek tekintette a vendéglősök közügyeivel való törődést, most egyszerre odaadta magát „Szt. Péter szakállárnak az üres bolt fölé. Hiszen ha oly nagy és kívánatos disz az elnökség, szólhatott volna Gundelnek, ez átengedte volna a helyét szívesen egy pilin- gátlan, nyeletlen bicskáért. Avagy Palkovics svéd tornászaira adta magát s azért ült a szövetkezet háromlábú Luczaszékére, hogy alkalma legyen balanszírozni. No, ebben bőséges része lehet, csakhogy az ilyen kedvtöltés könnyen nyak- törővé válhatik. De hát Palkovics nem fél már a Niagara fölött való kötélen tánczolástól sem, annyira megedzette az alakuló közgyűlés. A ki el nem veszíti a bátorságát akkor, a mikor egy óriási tőkét igénylő szövetkezet alakulása iránt csak 50—60 érdeklődő akad s ezek is csak 24 betét-részt jegyeznek, az merész férfiú, a ki kész felöklelni a keleti expresz-vonatot, mint az egyszeri bika. Tréfa nélkül szólva, a szövetkezeti mozgalom kiindulása elhibázott volt és ezt ennyiben hagyni nem lehet. A szövetkezet égetően szükséges, áldásos kicsinyre és nagyra, tehat azt elbukni, avagy csenevész palántának hagyni nem szabad. Ilyen szövetkezetei nem lehet vásári trombitával összetoborzani, semmiből hirtelen felfújni. Ilyennek a megalakításához idő kell s e mellett, és talán még inkább: emberek, a kiknek van tudásul:, tekintélyük és anyagi erejük. Az ilyen szövetkezetei nem szabad gyűlölködő jelszóval megbélyegezni, nem szabad egyes csoportok befolyásának assecurálni, ezt mindenkiévé kell tenni, ennek mindenkit meg kell nyerni. A szövetkezet csakis igy boldogulhat igy erősödhetik meg, különben csak tengő- désre és rósz végre születik meg. Nem szabad engedni, hogy a szövetkezet egyesek torzsalkodása és gyűlölködése miatt a tehetős elem elől elszigeteltessék. Végre is az ilyen szövetkezet nem kortesfészek, nem politikai pártkör vagy klikk-barlang, hanem az anyagi erők tömöritő helye, ahol megférhet és meg is kell férnie kis és nagyvendéglősnek egyaránt. Palkovics Ede ha már nevét odaadta a mozgalomnak, kötelezve van arra, hogy a szövetkezet alapvetésénél elkövetett hibákat helyrehozza s ha már névleg a mozgalom élére áiott, tettleg is legyen ott s kövessen el mindent, hogy a szövetkezeti eszmének megnyerje azokat az elemeket, a kiket néhány szájaskodó, kapaszkodó ember mesterségesen elidegenitett. Ha Palkovics ezt elmulasztja, vagy megtenni nem tudja, úgy jobb, ha ez a szerencsétlen kezdeményezés még most veszi föl a néhai nevet, nem pedig akkor, a mikor kimúlása már sok jóhiszemű vendéglős anyagi károsodását okozza. Palkovicsnak helyes irányba kell terelnie a szövetkezetét, csak biztos alapon szabad ezt megalakítania; de viszont azoknak a vendéglősöknek, a kiket a mozgalom rikkancsai sértő gyanúsításokkal illettek, meg kell bocsátaniok és meg kell találniok az alapot, a mely részvételüket lehetővé teszi, így kell ennek lennie, mert csupán a szövetkezés mentheti meg a vendéglősök nagy részét az anyagi függéstől és elzülléstől. — y — s. Üldözzük a pálinkahamisitást. (L E.) A pálinkahamisitás ellen indított akczióm, mint hírlik, felkeltette már az érdekelt hivatalod körök figyelmét és kezdenek figyelemmel lenni azon szerek és esszen- cziák iránt is, melyekből a „pálinka“ gyár- tódik. Kifejtettem előző czikkemben, hogy az alkoholizmus csökkentesére, annak fokozatos megakadályozására más mód nincs és nem is lehet, mint törvényalkotás a pálinkahamisitás ellen, a szakkörök meghallgatása után. Ez az egyik mód. A másik pedig az, hogy a borfogyasztást emeljük, a mit úgy érhetünk el, ha a vajúdó borértékesitő szövetkezeteket vidékenkint szervezzük és vállvetve reális kereskedőinkkel, olcsón jó bort, természeteset mérünk, a melyhez czégér nem kell- Első sorban a munkásnépet kell elszoktatnunk a gyilkos pálinkaitaltól, szoktassuk eket a borivásra, a minek elvezete nem veszélyes és semmi körülmények között nem pusztít, nem öl, mint a pálinka, a melyből a nyomor, a züllöttségés a bűn táplálkozik. A magyar borra csakugyan ráférne már a fogyasztás, mert úgy vagyunk vele, a hogy a közmondás vallja, hogy: „saját zsírunkba . . .“ A pálinkahamisitás Magyarországon most üli orgiáit a munká«nép tanyáin, a hol a czocziálizmust a szesz és az eszenczia anarkiává sülyeszti és nemzi a bűnt, az el- aljasodást egyaránt. A kórházak natíy része, a rendőrség: börtönei, a községek kóterjai pálinkától részeg és beteg emberekkel vannak tömve és a hol a bűn tanyázik, ott pálinkától illatozik a dániai levegő . . . Es a pálinkahamisitók a markukba nevetnek. Hogyisne! A viz nem kerül pénzbe, az éterikus olajok olcsók, a nyers szesz olcsóbb, mint a finomított, a denaturált szesz a nyers szesznél : miért ne hamisítanák a pálinkát, hisz nincs ellene törvény, tehát szabad a vásár! . . . Egy fővárosi lapban olvastam, „hogy a galíciai korcsmárosok micsoda kotyvalékkal gyilkolják a lengyel parasztokat. Delatny
