Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-20 / 18. szám
XIX-ik évfolyam. Budapest, 1903. szeptember 20. 18. szám. („PINCZÉREK LAPJA ) A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek s kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete*1, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a »Révkomaromi vendéglősök és kávésok ipartársula“, az »Arad pinezér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet “-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak. az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak PT* HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hö 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. I Félévre .... 6 ko*'Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 ,, Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Tapasztalatok. A temesvári nagy napok emléke feledhetlen lesz előttünk. Mélységes volt a mi lelkünk gyönyörűsége, ámbár üröm is vegyült az öröm közé. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy a szövetségnek még mindig kell dolgoznia a maga megszilárdulásáért. Ez azt jelenti, hogy a vendéglősök részvéte nincs arányban a szövetség fontosságával. A legtöbb vendéglős nem tud, vagy nem akar gondolkozni s igy nem érzi azokat a szálakat, a melyek bennünket egymáshoz csatolnak. Sokan úgy vélekednek, hogy az üzleti életben nincsenek összekötő, hanem csak elválasztó érdekek. A legtöbb vendéglős szaktársában csak a versenyzőt látja s bizony-bizony nem a legjobb szemmel nézi. Pedig hát versenynek lennie keil, mert a tisztes verseny föltétele a vagyon arányosabb megoszlásának s ez a leghatalmasabb ösztökélő a haladásra. Es ha még azt is elgondoljuk, hogy a versenyzők egymáson segíthetnek is, úgy a kartársi érzületnek szakmánkban igen erőssé kellene fejlődnie. Fájdalom, nem igy van. Ez az oka, hogy gyűléseink nem eléggé népesek, abból az ország egyes vidékei teljesen hiányzanak. Ezek a visszahúzódók azok, a kik igy beszélnek: „Korcsmáros nem segít rajtam, inkább ott árt, a hol lehet. Minek menjek én közéjük ? Költekezni semmiért ?“ Es ezt gyakran előkelőbb szaktársainktól is kell hallanunk. Pedig mennyire tévednek. Menynyivel nagyobbak, mindnyájunkra mennyivel életbevágóbbak azok az érdekek, a melyek valamennyiünknél azonosak. Ott van, például, a közterhek leszállítása, a boradó eltörlése, a hatósági önkénykedés korlátozása, a zárórának országos törvénynyel való szabályozása stb. Ezeket minden vendéglős óhajtja, mert ezeknek a hiányát érezzük mindannyian, úgyszólván, e hiányosság koldusai vagyunk. Ha már most be kell látnunk, hogy ezek a kívánalmak minden vendéglős érdekét szolgálják, úgy ebből a tényből le kell vonnunk a következményt. Ez pedig csak az lehet, hogy közös érdekeinkért közösen, vállvetett erővel cselekedjünk. Ezt diktálja a józan ész, ezt követeli a siker. Tömörülnünk kell, hogy erősek, kitartók lehessünk a harczban ; meg kell értenünk egymást, óhajtásaink hangoztatásában mindnyájunk szavának kell egyesülnie, hogy követeléseinknek súlya, magunknak tekintélyünk legyen a fórumon. Ezt máskép el nem érhetjük, csak kézfogással, tömörüléssel. Erre szolgál az országos szövetség. Az országos szövetség lobogóját magasra kell emelnünk, oly magasra, hogy minden vendéglős megláthassa. Ezért sorakoznunk kell e zászló alá, hogy ne annak tiszteletéért kelljen küzdenünk egymás között, hanem ennek árnyékában egymással egymásért. Ha elkövetkezik ez az idő, a szövetség nem a maga szervezetével bajlódik, hanem eszméket ad s boldogító tervekkel szolgál. Adja Isten, hogy mielőbb igy lehessen. A pálinka hamisítása ellen. Több ízben sürgettük a, pálinkamérések korlátozását és ellenőrzését, különösen azóta, hogy az alkoholosság elleni mozgalom nálunk is megindult. Rámutattunk, hogy ennek a mozgalomnak első sorban a pálinkamérések számának csökkenté'ére, mérési idejük megrövidítésére kell irányulnia, vasárnap és a munkaszüneti ünnepnapokon pedig egyáltalán csukva tartandók. Kimutattuk, hogy még ez az intézkedés sem elegendő, hanem törvényt kell hozni a pálinka hamisítása ellen, illetőleg meghatározandók azok az anyagok, a melyek a szeszből való pálinkaital gyártására használhatók; mert most erre igen sokszor életveszélyes mérgek szolgálnak. — Örömmel jeleztük annakidején, hogy a .Magyar szőlősgazdák Országos Egyesülete“ is programmjába foglalta a pálinkahamisitás elleni harczot s ezért ajánlottuk, hogy országos szövetségünk temesvári gyűlésén szintén tegyük szóvá ezt a ránk annyira fontos ügyet. Nagy mulasztás volt, hogy javaslatunkat a szövetség tagjai ügyeimen kívül hagyták ; mert a M. Sz. 0. E. — a mint értesülünk — már bizottságot is küldött ki, hogy tanulmányozza a kérdést s készítse el tervezetét az erre szolgáló törvényjavaslatnak. A bizottság előadója Lukács Emil, a „Borászati Lapok“ érdemes munkatársa lesz. a ki a sajtóban apostola a pálinka-hamisítás eltiltásának s az egyesületben is indítványozója volt a megkezdett akcziónak. Az ügy tehát oly kezekben van, hogy az eredménynek elöbb-utóbb be kell következnie, éppen ezért újból hangoztatjuk, hogy mi se késlekedjünk a nép testi, lelki egészségének védelmére sorompóba állani az iparunknak anyagi romlását okozó pálinkamérések, illetőleg az ezeknek jövedelmezőséget biztositó pálinka- hamisítás ellen. Hogy fellépésünkre szükség van s annak kedvező hatása el nem maradhat, mntatják Lukács Emil szerkesztőnkhöz intézett levelének következő sorai : „Nagybecsű lapjának 16- számában olvasom, hogy az önök országos szövetsége e hó 10-én Temesvárott kongresszust tart. A programm- pontok 6-ika (Nem a hivatalosé, hanem csak a lapunktól ajánlott indítványoké. Szerk.) a pálinkahamisítás elleni teendők iránti javaslatot tartalmazza, a minek szivem mélyéből örülök és igen szívesen és köszönettel fogadnám, ha kellő tájékozást nyerhetnék a felől, hogy hajlandók volnának-e önök a pálinkahamisitások elleni akczióban a M. Sz. O. Egyesületénél megkezdett irányban működni ? Azt hiszem, önöknek is erős érdeke ezen akczió sikerre emelése.“ — Újból fel- hivjuk tehát a kongresszus tagjait, hogy tegyék szóvá a pálinkahamisitás ügyét; az elnökség pedig alkalmas módon lépjen összeköttetésbe a már megindult mozgalommal, annál is inkább, mert semmi sem oly kártékony iparunkra, mint a pálinkaivás fokozódása s a pálinkaméréseknek a pénzügyi hatóságok dédelgetése folytán való botrányos és ijesztő elszaporodása. A mi országgyűlésünk. Nyugdíjintézetünk és országos szövetségünk közgyűlése. Temesvár, szeptember 9—10. Országos szövetségünkről kellene csak szólanunk, mert hát a nyugdíjintézet ennek az aegise alatt álló különítmény ; ámde hogy ezt bizonyos autonómiával láttuk el, meg
