Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-09-05 / 17. szám
XlX-ik évfolyam. 17. szám. Budapest, 1903. szeptember 5. (,.PINCZÉREK LAPJA“) A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek s kávéházi segédek érdekeit felkarold szakközlöny Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmái-Németi piuczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a «Győri piuczér-egylet“, a „Révkomároini vendéglősök és kávésok ipartársula“, az „Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyleté“-nek, a „Székestejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérök ipartársulatá“-nak a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak IPT- HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. j Félévre .... 6 kolHáromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 ,, Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa uteza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Üdvözlet Temesvárra! A délvidék őrhelyére, a buja bánáti földek szép városába: Temesvárra röppen a lelkünk. Reménységgel és tisztelettel száll oda. Reménységünk a mi szövetségünk jövendőjét illeti, tiszteletünk pedig a délvidék e metropolisa előtt hajol meg, a mely gazdag a múlt emlékeivel s a haladás vivmányaival. Ipar és kereskedelem, magyar műveltség fölszentelt helye ez a város, melyet a hazafiság, e haza iránt tartozó hála fölismerése emelt a magyar cultura érdemes bajnokává. Ez a város nyitott kaput előttünk, ennek a városnak szorgos népe fogadja a legnagyobb tisztelettel az ország vendéglőseit. > Ez a fényes fogadtatás nemcsak ránk kitüntetés, hanem az egész magyar iparra; mert azt jelenti, hogy az ipari munka méltó a legnagyobb megdicsőitésre. Valóban méltó, sőt egyedül csak ez méltó a dicsőítésre; mert akár fejedelmekről, akár más hatalmasokról van szó, a történelem nem méltóságukért különbözteti meg őket, hanem azért, a mit tettek, szóval — munkálkodásukért. A munka boldogit s a munka fölmagasztal. Az ipari munka, a melynek mindennapi szükségleteinket kell kielégítenie, ha nem a maga egészében tekintjük, talán kicsinyesnek látszik, mint a csermely, a melyet egy pillanatra a gyermek tenyere is eltorlaszolhat; ámde ha tekintjük, hogy azok a gyéren, halkan serkedező cseppek esztendők során át mennyire kivájták a hatalmas sziklát, úgy látjuk, hogy bennük roppant, legyőzhetlen erő lakozik. így vagyunk az iparral is. Egyes alkotásaiban a napokkal enyészik, de a maga folytonosságában az örökkévalóságnak épit. Mi, vendéglősök, szintén ennek az iparnak vagyunk alkotó-részei. A mi munkánk mulékonyabb, mint akármelyik iparágé. A mikor a mi üzletünk a késő éjszakán becsukódik, talán mi sincs abból, a mit alkottunk. És a mi munkánk, a melynek embertársaink táplálása a feladata, mégsem enyészett el, tovább él, kell, hogy tovább éljen : az utódok egészségében. A mi törekvésünk, szövetkezési czélunk éppen az, hogy az emberiség mentői jobban táplálkozhassék ; hogy az utódok emberöltőről-emberöltőre mentői erőteljesebb nemzedékkel népesíthessék be ezt a szép hazát. Azért szövetkeztünk, hogy tapasztalatainkat kicserélve, összefoglalva, irányt adhassunk a gondolkodó főknek, a törvényhozásnak és az állam férfiainak, hogy a polgárság táplálkozását minő intézkedésekkel tehetik olcsóvá és egészségessé, a mi föltétele az ember testi épségének, a mitől viszont a lélek épsége függ, a mint ezt sok ezer év tapasztalata bizonyítja. A mi szövetségünk tehát, a mely Temesvár ős falai között tartja majd közgyűlését, a közjón munkálkodik ; ennélfogva a haza érdekében cselekszik. Éppen ezért, ha a vendéglősök egyenként bármily egyszerű, szerény helyet foglalnak is el a társadalomban, a mikor testületileg lépnek föl, méltók arra a nagy tisztességre, a melylyel eddig Budapest, Arad, most pedig Temesvár fogadja. Ám, hogy a méltónál is méltóbbak legyenek, Temesvárott azt is meg kell mutatniok, hogy Szent István birodalmában a polgárok hazafiságból mivel tartoznak a nemzetiségnek. Temesvár idegen anyanyelvű néptengerből emelkedik ki sziklaként, a magyarság világitó tornyaként s a magyarosodásnak oly szolgálatokat tesz évről-évre, hogy hálával kell meghajtanunk fejünket, valahányszor nevét halljuk. És ezt a munkát nem törzsökös magyarok végzik, hanem leginkább oly polgárok, a kik nyelvünket, szokásainkat csak úgy sajátították el; ámde ösztönözte őket a romlatlan szív, az emberséggel közös becsületérzés, az élő lelkiismeret, a mely nem engedi, hogy a kapott jókért rosszal fizessünk; mert ez czudarság, rut lelki folt. Temesvárt ünnepeljük, mint a honfiúi köteles hivség várát s a mikor ezt tesszük, tegyünk fogadalmat ott, a hol Hunyady János szelleme őrködik a magyar nép fölött, hogy a vendéglősök mindenha elsők lesznek a magyarosodás terjesztésében, a nemzeti érzület szitásában. Ha ezt megfogadjuk és e szerint cselekszünk, úgy országos szövetségünk jövőjébe vetett reményünk nem lesz hiú csalódással fizető reménykedés. IHÁSZ GYÖKGY.
