Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-08-20 / 16. szám
4 Vendéglősök Lapja 1903. augusztus 5. A székesfőváros vendéglői. Budapest székesfőváros nem valami jó gazda. Kapzsinak elég kapzsi ; kuporgatni szeret — a máséból. A maga jószága, vagyona jórészt parlagon, vagy félig kiaknázottan hever. Fürdőinek kiépítését hiába sürgetik Budapest emelkedése és egészsége érdekében ; pedig példák vannak arra, hogy a fő városnak ezek a fürdők gazdag jövedelemforrását képeznék. Persze, ez csak úgy volna elérhető, ha pompás szállodáktól, mulatóhelyektől volnának környezve s üdülésre alkalmas sétányokat találhatnának az üdülni akarók. Ha a Rudas- és Sáros-fürdőt a Gellérthegy kombináczióba vonásával, az Artézifürdőt a városliget fölhasználásával a modern igényeknek megfelelőn nagy arányokban, fénynyel és elegáncziával fölépítenék, úgy az idegen forgalom csakhamar megtízszereződnék Budapesten. Ámde a székesfőváros tanácsa kiadni, alkotni nem akar. Itt csak bevenni van meg a szándék és a képesség. Mindent hagyni avatag állapotában, de mindenből kiszorítani a legnagyobb hasznot, ez a főváros hagyományos politikája. Azzal nem törődnek, vagy talán föl sem is érik észszel, hogy ily módon a főváros vagyonának az értéke rohamosan csökken. Például itt vannak a székesíőváros tulajdonát képező vendéglők. A pompás vigadó becsukott ajtókkal, elhagyottan szomorkodik a gyönyörű Duna- parton, a városligeti vendéglők is nevezetesek ijesztő ürességükről s ha egyszer Wampetics kibontakozhatik a szerződésből, gazdára nem igen találnak. Mi ennek az oka? Semmi más, csak az, hogy a főváros mindenről egyszerre két bőrt akar huzni s a hol egy garast kellene engednie, ott hiába beszél a méltányosság és az emberség. A székesfőváros nincs tekintettel a szorult viszonyokra s oly szerződési feltételeket szab, a melyek mellett a vendéglősnek el kell pusztulnia. Itt van a legutóbbi eset: a vágóhídi vendéglő ügye. A gazdasági válság, a növekvő nyomor megcsappantotta a vágóhíd és marhavásár forgalmát is, úgy, hogy a vendéglős a jobb időkben fölcsigázott bért nem birja meg. A vendéglős néhány ezer korona bérelengedésért folyamodott, adatokkal mutatva ki, hogy kérelme méltányos. Yalószinü, hogy a szorongatott vendéglős kérelmét nem teljesitik. Nem, mert a főváros nem veszíthet, ellenben polgárai pusztulhatnak, rongyosodhatnak. Ostoba ez a kegyetlen politika, a melynek vészes következményeit végre is legjobban a közpénztár fogja megsinyleni. Ilyen felfogással Budapest ügyeit tovább vezetni nem szabad; ütött az óra, a midőn elérkezett a belátás, az alkotások ideje. A jövedelemszerzésnek az adóprés immár nem lehet alkalmas eszköze. Kérelem a vendéglősökhöz, nyomdatulajdonosokhoz és főpinczérehhez. Az étkeinkben nyilvánuló Ízlés fokmérője műveltségünknek: ezzel finomodik, vagy durvul; ennélfogva a cultur-historiára fontosak a gastrono- mia fejlődésére vonatkozó adatok. Én előkelő helyről eredő felszólításra arra vállalkoztam, hogy összegyűjtöm a magyarországi konyhára vonatkozó adatokat, illetőleg ahol ez napról napra-elénk tükrözi magát: a a vendéglők étlapjait. Ennélfogva felkérem hazánk ösz- szes vendéglőseit, főpinczéreit és nyomdatulajdonosait és mindenkit, hogy a náluk használatos, vagy birtokukban lévő különféle étlapokat egy-egy példányi an szerkesztőségemhez elküldeni szíveskedjenek. Az étlapok bármily nyelvűek lehetnek, sőt régibb keletűek is érdekkel bírnak; úgy szintén különleges, egyes ünnepi alkalmakkor (banketteken) használt étlapok is kívánatosak, csak arra kérem a vendéglős és főpinczér urakat, hogy lehetőleg oly lapokat küldjenek, a melyek már használtak, vagyis a melyekbe a felszolgált ételek is be vannak Írva. Ezeknél szíveskedjenek a használat idejét feljegyezni. Az összegyű lendő étlapokból egyrészt egy kulturhistóriai műhöz szolgáltatnak adatok, másrészt pedig kiállítási tárgyat képeznek ; ennélfogva remélem, hogy kérelmemet a vendéglős, nyomdatulajdonos és főpinczér urak teljesíteni fogják, a miért nekik előre is köszönetét mondok. Hazafias üdvözlettel Iliász György. Pinczér-dicsőség. Van ilyen is, ámde ez tövises. A mi benne virág, az a hűség virága; a mi benne tövis, az a sanyarusággal fizetett munka tövise. Ilyen koszorúval áll előttünk Eördögh János szaktársunk, az érsekujvári vasúti vendéglő főpinezére. a kis-magyar-aiföld közönségének általánosan ismert, szeretett „ Muki bácsija. “ Érdemes szaktársunk most jubilál, de csak csöndben, magában ünnepel, pedig megérdemelné, hogy az egész vendéglösipar üuncpelje őt; mert az ő jubileuma olyan jubileum, a minőt ebben az országban pin- ezér még aligha ünnepelt. Ugyanis Eördögh János pinezérkedésének 25-ik évfordulóját ünnepli augusztus 22-én s ezt a 25 esztendőt mind ugyanazon a helyen, az érsekujvári restaurációban töltötte el. Bizony-bizony igazi, ritka dicsőgség ez, mert szeplőtelen becsületnek s megveszteget- hetlen hűségnek a bizonysága. Tisztelettel hajiunk meg tehát derék szaktársunk előtt s hisszük, hogy e sorokat olvasva, arczképét látva, minden szaktársunk csodálkozással és tisztelettel gondol e derék, érdemes férfiúra, a ki hosszú munkálkodásával nem szerzett magának vagyont, csak tisztességet. Eördögh János 1862-ben született Nyitramegye Komjáth községében régi, nemes családból. Atyja községi jegyző volt, de korán elhalt s árván maradt fiát édes anyja Érsekújvárra vitte. Itt járt iskolába, roig 1878. augusztus 22-én pinezérnek nem csapott föl — ugyanabban az üzletben, a hol most, 1884 óta főpinczér. Első főnöke, 1878-tól 1881-ig. Hartman Ferencz volt; a második, 1881-től 1885-ig, Schallauer György; a harmadik 1885-től 1895-ig, Dolezsálj.Antal, negyedik főnöke, 1895-től, a mostani, Singer Lipót. Mindegyik főnökének kivívta teljes bizalmát és becsülését. Ebből a becsiilésböl fonjuk koszorúnkat mi is az érdemes férfiú homlokára. Különben melegen ajánljuk öt a kereskedelmi miniszter ur figyelmébe is. Isten éltesse őt sokáig s halmozza el áldásával ! Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják: Augusztus 2i-ikén Schwetz Károly vendéglőjében VIII. Sándor-utcza 26. Augusztus 28 lkán Schárhánn Jánosné vendéglőjében Víí. Akáczfa-utcza 12. szám Szeptember 4-én d. u. ozsonna TábOTy Ferencz vendéglőjében (Schátz-féle nagysör- csarnok) VII. Csömöri-ut 140. (Zugló) Szeptember 11-én a temesvári kongresszus alkalmából nincs reggeli. Szeptember 18-án Wilblirger Károly utóda Hammer Lőrincz, VII. Nagydiófa utcza 28. szám. HIREK. Gj ász. Barta Bélát, a „Magyar Vendéglős-és Kávés Ipar“ szerkesztőjét súlyos csapás érte, apósa, Wellner Lajos orvos, Veszprémben elhunyt. A megboldogultat jólelküségeért egész Veszprém tisztelte s nagy részvéttel kisérték az örök nyugalom helyére. Áldás emlékére. Viróg-liullAs. M&róthy János hírlapíró- társunkat nagy szomorúság érte: szeretett fiacskája harmadfél éves korában elhunyt. A mélyen sújtott szülőket vigasztalja meg a Mindenható s az ismerősök őszinte részvétele. — Hirmann Ferencz, nagyhírű rézgyárosunk családja gyászba borult. Ifjú két szép leánykája, 12-13 éves korában elköltöztek az élők sorából, betölthetlen űrt és mély bánatot hagyva a szülök szivében. Emlékük legyen áldott és kedves. Hauer Bertalan kitüntetése. Hauer Bertalant, a debreczeni vendéglös- ipartársulat elnökét, az Angol Királyna tulajdonosát szép kitüntetés ért. A bécsi nemzetközi konyhászati és borászati kiállításon mus- lai bóráért s pompás befőtjeért aranyérmet és érdemkeresztet nyert. Szomorn eset. Julius 29-én a Vigadótéri Hangli-kioszkban botrányos eset történt. Körriögh Janó*.
