Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-06-05 / 11. szám
11. szára. XIX-ik évfolyam. Budapest, 1903. junius 5-én. („PINCZÉREK LAPJA“) A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek s kávéházi segédek érdekeit felkarold szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczenmsterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélvzö-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a »Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartarsula“, az »Arad pinczér-egylet“-nek, a »Szabackai pinczér-egylet“-nek, az »Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az »Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyleté“-nek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársuiatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapest központi mozgalmi bizottságának, A »Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak Ipr- HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. I Félévre .... 6 korHáromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 ,, Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Hi a haza. Nagyméltóságu gróf Zichy Jeuö ur szives figyelmébe ! Kegyelmes uram ! Fiatal korom óta részesültem nagyméltóságod jóakaratában s nem egyszer közvetlenül is lelkesedhettem kegyelmes uram főnkéit hazafiui érzületén és törekvésén. Egyrészt kitüntető jóakarata, másrészt nagyméltóságod életének szünetlen törekvése bátorít arra, hogy az alábbiakra szives figyelmét felhívjam. Teszem ezt azért, mert az a szomorú tünet, a melyről imitt szólni fogok, kell, hogy nagyméltóságodat, mint az „Országos Magyar Iskola- egyesület“ buzgó elnökét, a legnagyobb mértékben érdekelje, annál is inkább, mert, mint az országos iparegyesület elévülhetlen érdemű vezére, külön is hivatott arra, hogy az elmondandó kóros jelenség orvoslására a szükséges teendőket kezdeményezze. Ugyanis válságos közgazdasági viszonyaink erkölcsi világunkban is a legpusztitóbban hatnak, elhalványítják nemzeti érzületünket s egymásután ölik ki hazafiul erényeinket. Közéletünk bármely terére tekintsünk is, mindjárt szembe ötlik, hogy faji érzetünk meghibbant s hazafisá- gunk is ernyedőben van. Hogy egykor jómódú iparososztályunk majdnem teljesen elpusztult, hiába keressük ebben az osztályban az ősi erényt, a mely egykor legszebb ékessége volt: a nemzeti öntudatot és a lángoló hazaszeretetei. Népünk, mint az oldott kéve, szertehull s idegenbe vándorol ; a ki pedig itthon marad is, közönyös nemzeti hagyományaink iránt A veszedelem nagy s hi bennünket a fenvesetett haza ! Mindnyájunknek meg kell tennünk a magáét ott, a hol nemzeti törekvéseink iránt ernye- dést tapasztalunk. Ily szomorú jelenség kezd mutatkozni legújabban a vendéglősipar terén. Iparunk eme fontos ágának én is egyik szerény munkása vagyok a sajtóban s talán nincs 'egészen feledve Nagyméltóságod előtt, hogy két évtizeden át mennyi küzdelmet kellett vívnom ennek az iparágnak kívánatos meg magyarosodásáért. Hála a napisajtó támogatásának, az országos iskolaegyesület buzgósá- gának, a küzdelem meddő nem maradott. A vendéglősipar megmagyaroso- dott. Vendéglőseink, pinczéreink az üzleti érintkezésben magyarságra iparkodnak ; étlapjaink magyarok s iparunk uj nemzedékét szakiskoláinkban magyarrá neveljük. Az átalakulás annyira mélyreható volt, hogy eltűnt az élők sorából egyetlen német szaklapunk is. Szaktársaink jobbjai igyekeznek kivenni részüket a közügyekből s igy szakmánkban a nemzeties haladással meg lehetünk elégedve. Az üzleti pangás azonban most különös s elszomorító jelenséget vetett fölszinre, a mely ugyan terjedésre, megerősödésre nem számíthat, de hallgatással azért nem mellőzhető. Nem, mert legalább az ország városában kell hajthatatlan szigorral érvényesítenünk az önálló nemzeti lét követelményeit. Az országos iparegyesület minapi jelentésében megdöbbentőn utalt hazai sörgyártásunk hanyatlására. És mi történt? Több vendéglős, némileg anyagi kényszerből, másrészt azonban inkább túlhajtott versenyből, a külföldi sörgyárak egész légióját hozza he hazánkba sörtermelésünk megrontására. hogy a hazafiui érzület, a honfitársi érdekközösség tudata nálunk meg van zavarodva. Ezt a jelenséget még komolyabbá teszi az a körülmény, hogy a raktárt nyitó külföldi sörgyárak mind sűrűbben juttatnak hozzánk idegen vendéglősöket és pinczéreket, a kik nemcsak magyarul nem tudnak, hanem ellenünk keblük mélyén még ellenszenvet is rejtegetnek. Joggal félthetjük tehát iparunk magyarosodásának zavartalanságát; valamint attól is félhetünk, hogy a fővárosban tartózkodó idegenek szivét ezek a becsempészett „sauwirthek“ megmételyezik. Ettől annál is inkább tarthatunk, mert azt már ki tudtak vinni, hogy részükre „Gastwirth-Zeitung“ adassék ki a magyar szaktársak pénzéből. Ez határozott jele a visszagerma- nizálásnak; tehát kívánatos, hogy a mig a baj el nem mérgesedett, a magyarosodás minden faktora síkra lépjen e kóros tünet elfojtására. Nagyméltóságod, mint az iskolaegyesület elnöke, erélyes föllépésével ismét helyes útra terelheti az eltéve- lyedetteket s mint az országos iparegyesület vezére, megértethetné az elvakultakkal, hogy a hazai ipar pártolása első sorban iparosainknak egymás iránt való kötelessége. Mindkettő nemzeti érdek, a mit Kegyelmességed annyira szivén szokott hordozni. Éppen ezért kérem Nagyméltóságodat, hogy az elmondottakat szíveskedjék figyelmére méltatni s buzdítsa a vezetése alatt levő egyesületeket, hogy a székesfőváros életében a magyarosodás legcsekélyebb visszaesését se tűrjék el s a hazai ipar ellen bármily okból keletkezett állásfoglalást üldözzék és lehetetlenné tegyék. Különösen szükséges ez a mi