Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-05-05 / 9. szám
1903. május 5. Vendéglősök Lapja 3 napjául f. évi szept. hó 9-dikét szövetségünk igazgatósága elfogadta és hogy erről az orsz. nyugdíj egyesület elnökségét is átiratilag értesíteni fogjuk. Nagyrabecsülésem és tiszteletem kifejezése mellett maradok kartársi üdvözlettel Gundel János s. k. elnök. Ugyanezen ügyből kifolyólag az elnökség a következő átiratot intézte az orsz. nyugdíj egyesület igazgatóságához : A „Szállodások, vendéglősök, kávésok, pmczérek és kávéssegédek orsz. nyugdíjégyesületeu tekintetes központi igazgatóságához Budapest, V. Váczi-körut 72. Van szerencsém a tek. központi igazgatóságot értesíteni, hogy orsz. szövetségünk a „Temesvárt Kávés és Vendéglős Ipartársulat“ javaslatára a f. évi szövetségi közgyűlés határnapjául szeptember hó 9-dikét elfogadta és hogy ennélfogva a nyugdíj egyesületi közgyűlés szeptember hó 8-dikán délután a szokásos ismerkedési estély előtt lesz megtartandó, miről nevezett ipartársulat elnökségét értesítettük. Minek szives tudomásul vételét kérve, nagyrabecsülésem és tiszteletem biztosításával maradok Budapesten, 1903. április 1-én. kartársi tisztelettel Gundel János s. kelnök. A régi jó időkből. Sokszor, igen sokszor visszasóhajtunk j a múltba, apáink régi jó világába, életünk hajnalába, gyermekségünk idejébe. Hogy igazán olyan jó idők voltak-e ezek a messzeségből fellobbanó emlékű évek, mint a milyeneknek most derült fejjel hajdani ábrándaink világánál tekintjük, abban némelyek kételkednek. Azt mondják, hogy csalóka az emlékezés, mert az ifjúság, a visszahozhatlan ifjúság varázsát himporát múltúnk emlékeire. Megleheti, hogy azok a régi jó idők sem voltak olyan jók, gondtalanok, mint a hogy mi képzeltük, a mikor még nem dolgoztunk, hanem csak majmoltunk, élveztünk szegény, érettünk törődő szüléink kenyerén. Tehát igy van. Egy azonban b'zonyos, hogy azok a régi idők. ha nem is jobbak, de olcsóbbak Voltak a mostaninál. Erre bizonyság egy fakult nyomtatvány, a melyen ezt a czimet olvassuk Legfinomabb Bel- és külföldi Borok árjegyzéke Kloszgleba Antal Borkereskedéséből Pesten. (Szinház-tér 6. sz. a. — Báró Sina házában.) A nyomtatványt közbtil Buda és Pest látóképe disziti a Dunával a lánczhid nélkül, két szélről a borkereskedést ábrázoló medai- lonnal. Minthogy a képen nincs a lánczhid, ebből következtethető, hogy ez az árjegyzék a 40-es évek elejéről való. Érdekes kereskedelemtörténelmi adalékot képez tehát, mert akkoriból Budapest az ország egyik úttörő, elfeledett borkeres- 1 kedő czéget örökíti meg a história számára. Hogy ez a véletlenül előkerült árjegyzék révén fölelevenült nevű Kloszgleba Antal bizonysága annak, hogy azok a régi, visszasóhajtott idők, ha nem is voltak olyan jók, mint a milyeneknek mi képzeljük, de feltétlenül olcsóbbak valónak, dokumentálja 1 az ő árjegyzéke: Ara: (ezüst pénzben 3 húszast számítván 1 frtra.) i Nagy | Kis Magyar fehér asztali borok palaczk palaczkokban. frt | frt Badacsonyi 1827 ........................... 24 12 Diószeghi 1834 ................................ 30 15 Hegyalyjai 1884 ................................ 1 Neszmélyi 1822 ................................ 48 24 ugyanaz 1827 ................................ 36 18 ugyanaz 1834 ................................ 24 12 Rhénusi bor magyar...................... 1 30 Somlai 1822 ...................................... 48 24 ugyanaz 1822 ........................... 36 18 ugyanaz 1827 ........................... 24 15 Kőbányai 1834 ................................ 20 12 ugyanaz 1842. . . , 16 8 ugyanaz az 2 iczés üvegekben . 20 Villányi főherczegi ........................... 36 20 Magyar Asztali Vörös-borok palaczkokban. Budai Sashegyi 1824 ...................... 20 10 Egri 1824 ........................................... 24 12 Villanyi 1834 ......................, . 20 10 Visontai 1834 ................................ 24 12 Magyar Ürmösök palaczkokban. Karloviczi ........................................... Badacsonyi ...................................... 36 Ménesi 40 Tokaji ................................................ 1 Magyar fehér Asztali borok akó szerint. Badacsonyi......................8 frt 10 14 Neszmélyi ...........................10 ,, 10 1 2 16 24 Somlai ................................................ 14 1 6 20 30 Kőbányai ...................................... 5 7 10 12 Váli...................................................... 4 8 Villányi ........................................... Rhénusi bor magyar ...................... I 20 28 Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások Ven- | déglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ j minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő j helyeken tartják: Május 8-ikán : SpBfl Flóris vendéglő- I jében, IX. Külső soroksári-ut 56. Közlekedés a (Mester-utczai villanyossal.) Május 15-ikén : WßFler Lajos vendég- i lőjében Lipótvárosi Kaszinó“ V., Zrínyi- j utcza 5. Május 22-ikén MslOSCbík Ferencz vendéglőjében, VIII., Népszinház-utcza 15. sz. rászorulva a sajtó, a legrégibb szaklap támogatására. A „ Vendéglősök Lapja“ éppen ezért kárhoztatta „A Kisvendéglős“ újonnan fei- cseperedett laptól propogált mozgalmat. Megtámadta azért, hogy: 1. ne tegyünk egymás között különbséget — anyagi módunk szerint; 2. ne germanizáljuk visszafelé iparunkat, a mikor ennek némileg való megmagya- rositása a „Vendéglősök Lapja“ két évtizedes küzdelmébe került; 3. „A Kisvendéglős“ czimü lap annak az uj keletű ipartestületnek állítólagos hivatalos közlönye ne jelenjék meg német nyelven is, 4. Ne jelenjék meg ezen a nyelven, mert éppen az ngyuevezett „Kis vendéglősök“ voltak azok, a kiknek a támogatásával a „Vendéglősök Lapja“ magyarositási akciója annyira, a mennyire sikerült, tehát nem lehetséges az, hogy ugyanezek a „Kisvendéglösök“ adnának, akarnának segédkezet adni német nyelvű szaklap kiadására; 0. liltakoztunk az ellen, hogy a hazai sörgyárakkal támadt viszály miatt külföldi, rossz sörökkel árasszuk el székesfővárosunkat. Ezeket a nézeteinket hónapok óta több czikkelyben kifejtettük, megmagyaráztuk. Hogy mennyire igazunk van, arról nemcsak éppen a mi lapunkban több félrevezetett, úgynevezett „Kis Vendéglős“ megjelent nyilatkozata s ezentúl közlendő nyilatkozata tesz bizonyságot, hanem leginkább a sajtó állás-foglalása. Ugyanis legfőbb érvünk az volt, hogy vélt vagy való sérelmeink orvoslására nem szabad a külföldi ipart pártolnunk, nem szabad a germanizálás eszközévé aljasodnunk, mert ebben az esetben elveszítjük a sajtó, a kormány, a közvélemény irántunk úgyis mostohán mutatkozó rokonszenvét. Mindezt jóakarat diktálta toliunkba, szegény, támaszra szoruló szaktársaink érdeke. Hogy erre szükség volt, hogy intőszavunk nem volt hazug, erre nézve már mutatkoznak a jelek. íme a „Független Magyarország“ j május 3-diki számában ezt olvassuk : Csak magyar sört igyunk ! I Kőbányai söreinkkel minőség tekintetében sem a pilseni, schellenhofi, budweissi, altbrünni, olmützi. steinfeldi sem a nürnbergi •és egyéb bajor sörök nem tudnak versenyezni s mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ezen gyártmányok mégis kimérésre kerülnek egyes vendéglőkben. Egyes véndéglősök vak szenvedélye ide csábította a fentebb felsorolt 1 külföldi sörgyárakat s most ezek ólom- ' sulylyal nehezednek a magyar söripar I fellendülésére és uton-útfélén oly nehéz akadályokat gördítenek az iparág fejlődése elé, melyeknek leküzdésére, fontos közgazdasági szempontokból, segítséget kell nyújtania a magyar társa- ;| dalomnak. Valóságos betegséget jelent j közgazdasági életünkben minden egyes magyar iparág gyengülése, ennélfogva ennek az iparágnak, amely ezer és ezer j magyar családnak ad kenyeret, a betegségét is meg kell gyógyítanunk. És a jó A „Kisvendéglös '-ök. Mi nem ismerünk nagy- és kis-vendég- lősöket, a mi lapunk csak vendéglősöket ismer, vagyis olyan szaktársakat, a kik iparunkat régebb idő óta űzték, vagyis tanulták. Hogy valaki szaktársaink közül kicsinyt avagy nagy etabblisment vezet-e, az a sze- , rencse dolga A „ Vendéglősök Lapja“ sohasem mérlegelte szaklársainkat vagyoni viszonyaik szerint, lett légyen közöttünk gazdag vagy szegény; egyformán küzdöttünk az érdekeikért ; sőt — elmondhatjuk — hogy inkább a szegényebbekhez hajlottunk — úgy gondolkodván — hogy ezek inkább vannak
