Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-04-05 / 7. szám

íyuz. április o. venaegiosoK i^apja képzett pinczéreket szolgáltat a vendéglős és kávés-iparnak. Már most, ha az igen tisztelt főnök urak csak egy parányi előszeretettel s von­zalommal viseltetnek szakiparunk iránt, ekkor nem látom be annak a nagy közö­nyösségnek okát, mellyel az O.P. E, iránt visel­tetnek. Mert elvégre is, legelső sorban is szak­főnökeinknek volna erkölcsi kötelességük egy ilyen czélirányos intézményt pártolni s támo­gatni, a mely szakiparunk fejlesztését, s a pinczéri szakfoglalkozás rendezését tűzte ki főczélul. Csaknem hihetetlen az a nagymérvű közöny a melyei főnökeink ezen országos intézmény iránt viseltetnek. De legyen ezen országos intézmény iránti közöny még oly nagy is főnökeink részéről, mink nem csü- gedünk czélunk elérésére irányított törekvé­seinkben, mert szentül megvagyunk győződve törekvéseinknek czélirányosságával, mely szak­iparunkra nézve üdvös, s az összpinczérségre nézve rendkívül előnyös lészen. Hogy egyedül a vendéglős- és kávés­ipar terén, s a pinczéri szakfoglalkozás terén észlelhető leginkább a társulási szel­lem. s az összetartozandóságnak hiányos vagy fogyatékos fejlődése bizonyítja ezt minden e téren ezidén indított mozga­lom, légyen volt az bármily üdvös, s czélirá­nyos is, az mind elveszett a nem törődömség s a nagy közönynek mélységes tengerében. Pediglen az emberiség élettörvényei szerint a legerősebb támpont s a legerősebb fegy. ver az egyének létfeltételeinek biztosítására, úgy a társadalmi életben valamint az ipar terén, a társulási szellem s az össze- tartozandóság érzékének fejlesztése. Mert amely osztályban a társulási szellem s az összetartozandóság érzéke eléggé kivan fejlődve, az az osztály boldogul; az az osztály életerős, s az az osztály munkaképes, s igy tud magának létjogot szerezni; s az az osztály képes tagjai érde­keit hathatósan megvédelmezni, s társadalmi tekintélyt szerezni. Mit ér az erő egyes egyénekben, ha nem tudja az társítani egy második, egyharmadik, vagy véle egy szak­foglalkozásban élő társaiéval, az egy elenyé­sző semmiség. Ebből az elvből indult ki az 0. P. E.-nek megalkotó eszméje is, mely a társu­lati szellem s az összetartozandóság érzéké­nek fejlesztésével óhajtja szilárd alapját megvetni az 0. P. E.-nek. E czélból vált leginkább szükségessé a pinczér egyletnek az 0. P. E.-be való bevonása. Ha tehát komoly gondolkozás tárgyává tesszük ezen «gyesitési ügyet s tekintetbe vesszük azon ezélirányos törekvéseket, mit czélul tűztünk ki az 0. P. E.-tel elérni s mérlegeljük az esélyeket a pinczérségnek jelenlegi hely­zete s viszonya és az 0. P. E.-nek terv­szerű működése között, akkor nem ellenezni, hanem üdvözölni kellene minden egyes szak­társnak ezen Országos Egyesület működését, mint egy újabb kor hajnalát. De üdvözölni kellene ezen egyesületnek létesülését, ma­guknak is. Mert ezen egyesület nem csak egyedül a pinczérséget szolgálja, hanem szolgálja szakiparunkat is. Hogy mi tekin­tetben válik huziin őrizi «05 iaté? níiyd n szakiparunknak, annak elég bő magyarázatát adja az alapszabályainkban lefektetett alap­elv, mely a munkaközvetítés kérdésének megoldását s a pinczérség értelmiségének fokozását czélozza elérni. Tehát a ki szak­iparunk fejlődése s a pinczérség ügyeinek rendezése s a műveltségi fejlődések iránt csak egy parányi érzékkel is bir, az nem ellene, hanem mellette van Országos Egye­sületünknek s azt minden mellékgondolat nélkül pártolja. Kalmár Fábián. inglo-Boston“ konyhavállalat. Londonban egy különös vállalat ala­kult mostanában, a mely nagyon is nagy reményekkel.kecsegteti a főzés művészetét. Ugyanis ezen vállalatnak az a czélja, hogy kész ételeket rendeletre házhoz szállít na­ponta háromszor, és pedig-ojyan csekély árért, hogy majdnem annyiba kerül, mintha odahaza főzték volna az ételt. Ezen eszme Bostonból (Amerika) ered. Bostonban nem sikerült a vállalatnak valami nagy tért hó­dítani és ennélfogva átment a vállalat Albion földére. Úgy látszik, Angliában lesz valami belőle, mert már eddig is sikert aratott. FŐkép az alsóbbosztályu családos népség pártolja az eszmét; természetesen a főúri körök nem valami nagyon kapnak az alkal­mon, mivel azoknak tehetségükben áll bár­mely nagy összeget fizetni a jó szakácsnak vagy szakácsnénak. Ellenben azok a csalá­dok, a kik ezt a fényűzést nem engedhetik meg maguknak, ezen vállalatot valóságos mennyei mannának tekintik először is azért, mivel a házi asszony mindennapi gondjait megszünteti vagyis magáévá teszi, és igy a házi asszony aztán békeséggel alhat kivirad- tig, és nem szükséges azon töprenkednie, hogy vájjon a szakácsnő ugyan haza jött-e a kimenő után, vagy elaludt, a mi gyakran előfordul a mostani rendszer alatt; de a vállalat villanyos motorja sohasen alszik-el, sem nem kér kimenőt és mindenkor pontos. Reggelenként megáll az ajtó előtt és egy egyenruhás szolga átadja a legforóbb és étvágygerjesztő reggelit, gondosan bepakolja egy ételhordó-készülékben, a mely biztosítva van. hogy melegen tartson mindent, a minek melegnek kell hogy maradjon, és viszont hidegnek, a mi hideg. Ezek után csakis az marad hátra, hogy legyen valaki a ki felszolgálja az ételt, mikor megérkezik. Az ételek mind ezüst tányéron vannak bepakolva, a kávé ezüst kannába jár, és a ki jobban szereti a saját evő-eszközeit használni, annak legjob­ban a vállalat örül. Ellenkező esetben a vállalat készséggel szolgál a saját, jó minő­ségű evő-eszközeivel, és a mi azt illeti, azok szintén mind ezüstből valók és minden darab uj. Ám de lehet, hogy mikor a válla­lat már egy kissé mindennapos lesz, termé­szetesen az evő-eszközök sem lesznek valami étvágygerjesztők A társaság azonban ennek az ellenkezőjét Ígéri: ugyanis körülbelül negyven személy van alkalmazva, a kik az edényt és evőeszközöket tisztogatják, az avult eszközöket kijavítják stb. A központi konyhát érdemes megláto­gatni, a melynek nagyon tágas és igen tiszta minden része. A főnöknö Mrs. Daubeny angol asszony, nagy buzgalommal vezeti a a konyhát, és a vendégeket előzékenységgel fogadja. Mindenről pontos felvilágositást ad, rendeléseket vesz, stb. A konyha fel van szerelve a legújabb és legmodernebb főző készülékekkel, a mire a főnöknő dicsekedve mondja, hogy sehol Angliában nincs oly tel­jes felszerelés egy konyhában sem mint az ivékben. A konyhaeszközök egy része An e rikából jön, hanem a többi felszerelés a konyhaművészet hazájából: Parisból van importálva. Az edények mind nickel és ércz- ből vannak előállítva és azért könnyebben is lehet tisztítani, mint a régi rezes és színes edényeket. Az ételeket kivétel nélkül légszeszláng mellett készítik, jóllehet a légszesz drágább, mint a szén, de viszont a légszesz sokkal tisztább és egyszersmind kevesebb munkát is ad. A konyhában van még egy nagy lég­szesz által melegített vas-szekrény, a mely­ben az ezüst tányérokat és bográcsokat melegítik. A szakácsok nagyon modern alapon vannak szervezve. Az egyik csak levest főz, a másik a sült eledeleket készíti, a harmadik szószokat csinál, a negyedik roston süti a szárnyasokat, az ötödik a süteményt és ,.pudding“-ot készíti. Van továbbá egy pár kelet-indiai is a szakácsok közt, a kik az angol kolónia specialis ételeit készítik, az úgynevezett ,.Curricsu-et. Ez nálunk isme­retlen, hanem Albion földjén nagyon kedvelt eledel. Ezeket a kelet-indiai ételeket Herbert angol ezredes plántálta Európába, a ki nagyon sokáig volt háznagy az indiai alkirály háztartásában és később, mikor Angliába visszajött, egy néhány jó indiai szakácsot hozott magával. Jelenleg már majdnem min­den elsőrangú szállodában van ilyen kelet­indiai szakács alkalmazva. Az olasz konyha szintén jól van kép­viselve. Több olasz Chéfs van, a kik bizonyára oda fognak hatni, hogy megcsiklandozzák az angolok ínyét a hires maacaronival, stb. A ■ konyha étlapján százféle tojás étel szerepel ! s a legtöbb olasz módon, daczára, hogy a franczia chef nagy mester a tojásétel készí­tésében. mégis az olasz dió-szószszal is tud tojást készíteni, a mit a franczia minden­esetre irigyel. Van még továbbá száz féle leves, minden nemzetségi, mindenféle szokás szerint készítve. Egy külön konyha van, a hol a főzelékeket készítik európai módon, mivel az angolok nagyon hátra vannak a főzelék elkészítésében, és az európai szokást teljesen nem ismerik. Ezenkívül van még többféle osztályzat a konyhában, a hol a szárnyasokat feldarabolják, halakat és vada­kat előkészítik; külön mészárszék is van, ahol a húst feldarabolják. De még saját pékje is van a társaságnak, a ki a bécsi sós­kiflit, zsömlyét és süteményeket produkálja. Mikor a diner meg van rendelve és kész, beteszik a patent étel-hordó készülékbe, a mely alatt viz forr és betakarják egy zöld darócz-kelmébe. Azután felteszik a villanyos motorra, a mely melegítve van fa-szénnel. A társaságnak 400 ilyen kocsija van állan­dóan forgalomban, későbben még többet szándékoznak forgalomba hozni. — Az edé­nyekért ugyanaz a kocsi megy, a mely az ételt a házhoz vitte. Rendeléseket telefon utján is lehet tenni, telefont a társaság ingyen szerel fel a részvényeseknek. A társaság azt hirdeti, hogy három személyt képes reggelivel, ebéddel, vacsorá­val ellátni 2d shilling-ért egy héten, a mely három személynek ha odahaza főzetnek egy olcsó szakáesné által legrosszabb esetben 30 shillingbe kerül, nem számítva a törést, stb., a mi egy háztartásban előfordul. Továbbá az agglegényekről szintén nem feledkezet meg a vállalat, amennyiben a társaságnak egy sereg lány-pinczére van, a kik a kocsin az étellel együtt érkeznek meg, és felszol­gálnak a háznál. Természetesen az eszmét már nagyon is pártolják Londonban, a mi a társaságot arra késztette, hogy már több fiókhelyet üzembe hozott. Nézetem szerint New-York jobban tenné, ha szintén igénybe venné ezen nagy sikerű eszmét és meghono­sítaná állandóan, amiért kétségkívül a házi asszonyok áldanák legjobban. New-York, 1902, márczius hó 10. Kiss István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom