Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-03-20 / 6. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1902. márczius 20. Ugyancsak nagy vállalat a Lockliart- féle Cacao Kestaurant Compagnie, melynek üzlethelyiségei a város minden pontján feltalálhatok. Ezen üzletek lényegileg nem különböznek a Pearce és Plenty-féle helyektől, a mi t. i. az árakat és a minőséget illeti. De Lockhart a könnyű ételekre fekteti a fősúlyt és vendégei is a jobb körökből kerülnek ki. Lockhart restaurantján kívül oly helyiségek is vannak Londonban, melyek ugyanazon teremben bizonyos számú asztalokat tartanak rezerválva a középosztály számára. Pearce, Plenty, és Lockhart üzleteiben kizárólag márványasztalok állnak a fogyasztók rendelkezésére, de az említett helyiségben a reservált asztalok falappal birnak asztalkendővel leboritva és azért ugyanazon ebéd 10 fillérrel drágább, mint a többi asztaloknál. A mint látjuk tehát, az emberi gyöngeség jó jövedelmet hajt, miután azok, kik nem akarnak a munkás öltözetű emberekkel egy asztalnál ülni, 10 fillérrel többet fizetnek. Ez a tiz filléres külömbség évente 50 ezer koronára rúg. Mielőtt ismertetésünket a londoni népvendéglőkre vonatkozólag befejeznők, fel kell még emlitenünk a vegetáriánus étkezdéket. Noha az angol éghajlat nem igen kedvez ennek a táplálkozási módnak, mindamellett a helyiségek igen szép bevételeknek örvendenek, a mit bizonyára a különös nagy tisztaság és csinos berendezés idéz elő. Nyáron tudvalevőleg sokkal több hive van a vege- táriánizmusnak, mint a hidegebb évszakokban, s igy Londonban is a nyári zezon emeli leginkább a vegetáriánus vendéglőket, melyeket csak déli időtájban látogat a publikum. Az olcsóság ezekben is meglepő. A fiGzkó. — Levél a szerkesztőhöz. — „Sörivók öröme, vendéglősök bánata" hangzatos czimmel egy furcsa napi újdonság jelent meg múlt hó 21-én a Pesti Hírlap hasábjain és utána néhány vidéki lapban is. Arról van benne szó, hogy egy miniszteri rendelet értelmében az úgynevezett „hanzli“ vagy másképpen : ficzkó végnapjai elérkeztek. Eltekintve attól, hogy a vendéglősök maguk szeretnék legjobban, ha a ficzkó nem léteznék többé, mert ez nekik nem kis anyagi veszteséget jelent, czélszerübb lett volna nevezett újság részéről vendéglősök bánata helyett vendéglősök örömét írni, de csak abban az esetben, ha a kérdéses rendelet csakugyan reális értelmében és kellő méltányossággal oldja meg a kérdést. A „Pesti Hírlap“ továbbá azt a „vicczes“ megoldást ajánlja, hogy a vendéglősök tartsanak a ficzkó felfogására elhelyezett tartályban timsót, mely lehetetlenné tenné a ficzkó újabb értékesítését. Nos tehát, ez meglehetősen gúnyos, de egyúttal minden komolyságot nélkülöző ajánlat, melyet figyelmen kiviil kell hagyni. Azt mondják, hogy a ficzkó a közönség anyagi és egészségi ártalmára szolgál. Igaz, de csak ott, a hol lelkiismeretlen vendéglőssel van a publikumnak dolga. Ellenben a vendéglősök túlnyomó többségével szemben ez a föltevés nem állhat fenn, sőt éppen maguk a vendéglősök azok, kiket a ficzkó érzékenyen megkárosít. Örvendünk, hogy a ficzkó kérdése végre a megvitatás szőnyegére került, egalább alkalom nyilatkozik a dolgot szóvá tenni. Tisztelt Szerkesztő úr szives engedel- mével sietek szaktársaím nevében ez ügyben felszólalni. Azt nem csak az iparunk kebelébe tartozók, de a figyelmes fogyasztó vendégek is észrevehetik, hogy a szakavatott, lelkiismeretes vendéglősök a csapból lefolyt sört, melynek : ficzkó, vagy németesen hanzli a neve, eddig sem engedték a kimérésre szánt sör közé vegyiteni, tudva és szem előtt tartva azt, hogy ez az eljárás nemcsak egészségügyi tekintetben káros, hanem egyszersmind a jó hírnévre s az üzlet forgalmára nézve is hátrányos hatású, mert tudvalevő dolog, hogy nagy forgalmát csakis élvezhető, jó sörrel lehet elérni. Ebből kifolyólag elérkezettnek látom az időt arra nézve, hogy az amúgy is agyon- sujtott vendéglős ipart maguknak a vendéglősöknek kell oltalomba venni. Sajnos, közismert dolog, hogy nincsen ipar a világon, mely a különféle fogyasztási-, városi- és pótadóknak, továbbá italmérési engedély és többféle vizsgálatoknak annyira áldozata lenne, mint éppen a mi iparágunk, mely valamikor szépen virágzott, de most hanyatlóban van. És ép ezen okból nekünk is volna egy szavunk. Miután mi magunk is helyeseljük a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter urnák ezen mindenkire nézve üdvös rendeletét a ficzkó tárgyában, mely a rendelet ellen vétő sörkimérőt 300 koronáig terjedhető birsággal, esetleg italmérési engedélye megvonásával sújtja, igen lekötelezne minket a belügyminiszter ur, ha a nagyméltóságu m. kir. pénzügyminiszter ur által odahatna, hogy az úgynevezett ficzkósör, a mi határozottan nem élvezeti czikk, (máskülömben a rende- I let nem tiltaná el annak kimérését) és igy J fogyasztás alá sem esik, — a fogyasztási- I és sörfőzési adó alól kivonassák, a mi 100 literenkint legkevesebb számitás mellett 4 liter külömbözet. Ezzel az állam bizonyára nem veszítene, mert az csak igazán kézzelfogható, hogy a sör jobb minősége által a sörfogyasztás is észrevehetőleg emelkednék. A mi pedig a hitelesitett koronás üvegedényt illeti, erre nézve csak az a megjegyzésem, hogy azt a tisztességes, szakavatott vendéglős sem kárhoztatja, sőt inkább igen üdvösnek tartja, mert hiszen a közönség a maga pénzéért bátran követelheti a rendes hitelesitett mértéket, de viszont a méltányosság és kölcsönösség szempontjából a m. kir. pénzügyminiszter urnák oda kellene hatni, hogy azon adófizető állampolgár, ki a vendéglős ipart űzi, szintén teljesen hitelesitett sörös hordókban kaphassa az eladásra való sört. Igaz ugyan, hogy a sörös hordók jelenleg is hitelesítve- vannak, a mint ezt vendéglős körökben nagyon jól tudják, de tudják azt is, hogy ezen hitelesítés csak éppen addig tart, a meddig a hordók újak. Tapasztalat szerint ugyanis a hordók többszöri használat után mindig kisebb és kisebb ürtartalmuak lesznek. A leggyakoribb hordó, melyet a vendéglősök zöme használni szokott, a 25 literes hordó, de bizony e hordók nagy része 24 literes, sőt oiyan is találkozik, a mely nem több, mint 23 és fél liter. Már most, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a vendéglősnek 100 literből a ficzkó folytán 4 liter hiánya van s a többször használt hordók után ugyancsak néhány liter vesztesége, akkor úgy hiszem, nekünk is jogunkban áll létérdekünk mellett felszólalni és az arra hivatott, illetékes szakköröket felhívni, hogy bajainkat gyökeresen és minél előbb orvosolni el ne mulaszszák. Trebitser Zsigmond Bártfa-fürdői vendéglős. * i AVendéglősök Lapja" ama t előfizetőit, kiknek előfizetése lejárt, kérjük ^z ápril júliusi negyedévre szóló előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek, i A kiadóhivatal. A vendéglősipar kívánalmai. (folytatás.) Pedig e szakavatatlan kísérletek egytől-egyig mind balsikerrel végződnek, és hogyan? Először is magával rántja az iparost, a ki őt berendezte, hitelre kezdette, czélszerütlenül rendezkedett, és igy teljesen értéktelenné vált a befektetés, a gyakorlati iparos nem is használhatja, másodszor közönségnek és fogyasztónak értékbeli előnyöket nem adhat, mert nem hozzáértő, a szakavatott, rendes, elővigyázó egyénnek meg árt. Hogy mennyire nem felelnek meg a szakavatatlan elemek a közrendészeti, köz- tisztasági és közegészségügyi követelményeknek, azt az ellenőrzésre hivatott hatósági közegek bizonyíthatják. Mindezek után az a kérdés, hogyan lehet a szálloda és vendéglőipar elfajulásán a szabadipar elvének megsértése nélkül segíteni? A kérdés csak ügy oldható meg alaposan és sikeresen, ha a szállodás és ven- déglősipar a legszigorúbb erkölcsi feltételek és mindenek felett képesítéshez köttetik. Az ipartörvény úgyis revizió alatt állván, nincsen semmi akadály. Mert milyen oknál fogva tagadtatott meg eddig ebbeli kérelmünk ? Egyszerűen azért, mert nem vagyunk kézműves iparosok. De hát a nagy ipari vállalatok képesítéssel ésak kézmüvesiparo- sok ? — A mai kor szelleme megköveteli, hogy minden hivatásban szakavatott emberek és mesterek intézzék munkájokat. Avagy elegendőnek gondolják, hogy a műépítész megépíti a szállodát szakember nélkül? Nem kell-e oda a tapasztalat, a tudás és találékonyság, látkör és az újabb vívmányoknak folytonos evidencziája, a berendezés körül elegendő volna-e a legkitűnőbb iparos egyedüli intézkedése. A sok különféle igénynek kielégítéséhez évek megfigyelése szükséges és hogy a szálloda az idegenben pótolja az otthont, kell a konyha, a pincze és sok-sok más mindenféle tudás, így neveljük szakiskoláinkban az ifjú nemzedéket és éppen azért azon elavult állítás, hogy a szállodás és vendéglősipart nem kell tanulni, megjárta valamikor, akkor, mikor Budapest még nem volt nagyváros; most csak akkor lehet valaki hivatalos vendéglős, ha a saját mesterségén kívül mindazon képesítéshez kötött mesterségeket gyakorlat által elsajátítja, melyek az egész üzlet üzeméhez tartoznak. Ezen tudást a szakiskolákban elméletileg és alkalmazásban pedig gyakorlatilag megtanulják. Talán az országban nincs eddig egyetlenegy szakban sem annyi szak- és segédkönyv, mint a vendéglős- és szálloda szakmában. Az egész országban alapítunk szakiskolákat, igy Szombathelyen, Győrött, Nagy-Váradon, Aradon, Debreczenben. Ezek után kérem, hogy a vendéglősipar képesítéséhez kötése kimondassák s annak gyakorlására engedélyt csak olyan egyének nyerhetnek, a kik igazolni tudják, hogy ezen ipart legalább 3 éven át gyakorlatilag mint tanonezok tanulták, bizonyává yuk van arról, hogy a budapesti vagy valamelyik vidéki vendéglős szakiskolában a 3 évre terjedő tanfolyamot elvégezték és erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esnek. Ezzel kapcsolatban kérjük egyúttal* a vendéglősökre nézve az ipartársulati kényszer kimondását, mely kérelmünket különben bőven megindokoltuk a székesfőváros hatósága által alkotott uj szabályrendeletnek idevágó pontja ellen a magas kormányhoz
