Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-03-05 / 5. szám
1902. márczius 5 Vendéglősök Lapja o Borsodi Gizella, Braun Irma és Hermin, Lagasch*Stefánia, Tönköl Etel, Stepp Anna, Purczl Irma, Engel Vilma és Malvin, Mózer Ilona, Szabó Irma, Solymosi Etelka, Weisz Gizella, .Stecher Sarolta, Kloss Bettiké, Buzelna Etel, Eberling Emma, Fratrich Mariska. Palkovics Ilonka, Stadler Annuska, Fodor nővérek, Kerécz Gizella, Kállay Gizella, Mártii Irma, Geitner Margit, Közeli Emmus, Fejes Blanka, Bili ár ez Ágnes, (Tata) Németh Milike, Abel Annuska, Turcsányi Irén, Jung Margit, Hochhäuser Róza, Wurm Annuska, Kollár Ida és Rezsin, Arenberg W. Irénke, Prokop Paula, és Emilia, Gova Emma (oroszka,) Nagy Irma, Schlésinger Irma, Jankovics Irma, Freund Berta, Tóth Aranka, Schumy nővérek, Ág Birike, Pajor Annuska, Kühn Olga, Németh Margit, Gold- schmid Teréz, Klein Terka, Boskovics Etelka, Hartmann Netti és Helena. Somogyi Mariska, Schmid Irma, Herbert Alice és Viktórin, Gregovics Linuska, Schwartz Etel, Skurek Márta, Hanczman Katicza és Annuska, Schall Erzsiké, Krátki Irma, Kohn Erna, Weisz Melanie, Kreczinan Matild, Emma és Józsa, Stark Margit (Tata) Hechtl Kató, Schuszter Mariska, H.ring Regin, Schlésinger Juliska, Kühn Olga, Komann Annuska, Deutsch Riza, Hell Boriska és Borbála, Schweigert Valéria, Dekner Etelka, Tsinkel Erzsiké, Hausmann Annuska, Mandi Mariska. Rigler Ilona, Styló Luise és Elis, Sterk Zsófi, Guzikovszky Anna, Czirver Anna. Koszorús hölgyek: Mádai Margitka, Bokros Margit, Faludi Margit, Barabás Aranka, Koch Rózsika, Fürst Matyika, Blaschka Janka, Schmidt Margit, Schöberl Magda, Glatz Margit, Halm Valika, Palkovics Ilonka és Janka, Peltzman Irma. Sárkozy Ferencz. A vendéglösipar kívánalmai. Felolvastatott az ipartestületi és kézmü- és kisipari szakosztályoknak 1902. február 20-án tartott ülésén. Hálás köszönettel tartozom, hogy engem bíztak meg azzal, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 83861/VIII. felhívása következtében a szálloda- és vendéglői iparág képesítéshez kötésére nézve beadott kérvényt ismertessem és ipari szempontból véleményezzem. Igyekezni fogok röviden tárgyilagosan vázolni és részrehajlás nélkül véleményezni, csak arra kérem a mélyen tisztelt elnökséget és szakosztályt, szíveskedjék elnézőnek lenni, mert az idő rövidsége és szerény tehetségem nem engedték jobban. A felhívásban különben is az érdekelt szakkörök meghallgatásával, valamint a gyakorlati élet követelményeinek figyelembe vételével kívánja a miniszter ur ő exczel- lencziája a véleményezést. Mélyen tisztelt Szakosztály! A Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmá- rosok Ipartársulata már több Ízben kérelmezte a képesítést és 1886-ban az Országos Iparegyesületis felszól ittatott véleményadásra. A földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi minisztérium ennek alapján el is utasította a kérelmet. A véleményben jelesül azért kifogásolta az Országos Iparegyesület a képesítést mert, úgymond, a jelenlegi törvény keretében nem érvényesíthető. (Most tehát, midőn a törvény revízió alatt áll, jogos kérésünket lehetne méltányolni.) Az ipartörvény 4. §-a szerint kizárólag kézműves természetű iparok tartoznak ezen megbirálás alá, már pedig a szállodás és vendéglői iparban való teljes szakavatottságra, eltekintve a megbízhatóságtól, ipari jártasság és tudás igényeltetik. Az Országos Iparegyesület különben akkor is javasolta az ipartörvény 11. §-a értelmében létesitendő hatósági szabályrendelet átalakítását. A főváros ugyanis az ipartörvény 13. §-ára való támaszkodással kimondhatja e szabályrendeletben, hogy vendéglő-, fogadóvagy korcsmárosiparra engedélyt csak az nyerhet, ki megbízhatósága stb. mellett azt is igazolni képes, hogy arra megfelelő szakképzettséggel bir. Intézkedéseket tartalmazhat továbbá a szabályrendelet az iránt is, hogy az ipartársulat a tanonezok és segédek viszonyainak rendezésére megfelelő befolyást és ellenőrzést nyerjen. És mind e jogok, netalán más előnyök kieszközlésére reményt nyújt a főváros azon ismert ténye, hogy még a mostani ipartörvény életbelépte előtt éppen a tisztelt társulat tagjaira nézve kőtelezővé tette a társulatba való belépést. Ez irányban az iparegyesíílet a legnagyobb készséggel hajlandó a társulat kívánalmain segíteni, valamint az ipartestületi országos értekezleten újból előjegyzésbe venni a vendéglői iparnak képesítéshez való kötését, így szólt a jelentés 1886. deczember 16-án ebből csak az elutasítás érvényesült, semmi egyéb — a jogokat most még bővebb alapon a pénzügyminiszter osztogatja, a szállodai jogokat pedig oly módon, hogy „szálloda“ elnevezés alatt az egész országban, de kivált a székesfővárosban tömérdek olyan üzleti házak keletkeznek, metyek a valóságban nem szállodák, hanem erkölcsrontó alkalmi helyek. Bemocskolják a szállodák jó hirnevét, az idegenforgalmat aláássák és elriasztják az idegent. Az ilyen minden kontárnak adott engedély, az engedélydij lefizetésén kívül egyéb előfeltételt nem igényel, mert képesítéshez kötve nincs. Innen van, hogy boldog boldogtalan beléfog. (Vége következik.) Felhívás a hazafias vendéglősökhöz! Igen tisztelt olvasó közönség ? A „Vendéglősök Lapja“ egy szerény kérelemmel bátorkodik olvasóihoz fordulni. Nem kérünk mast, csak annyit, hogy olvasóink, kik bort vásárolnak, legyenek szívesek lapunkra felhívni a bortermelők figyelmét. A bortermelőknek minden a boraikra vonatkozó hirdetését készséggel és díjmentesen közöljük Készséggel és ingyen csupán azért, mert ezzel is szolgálni véljük a magyar vendéglősök érdekeit, akiknek ezáltal módjukban áll direkt a termelőktől jó tiszta bort szerezni. A termelőktől viszont nem kívánunk semmit, csupán arra kérjék fel őket, hogy lapunkat előfizetéssel támogassák. A „Vendéglősök Lapja“ tizennyolez éves múltja alatt híven, becsületesen, alku- vás, csüggedés és érdek nélkül szolgálta a hazafias magyar vendéglős osztály érdekeit. Nem követünk el tehát szerénytelenséget, midőn a derék jó magyar vendéglősöket most arra kérjük, hogy szives ajánlatukkal méltassanak bennünket, legigazabb katonájukat pártfogásra. Lapunk klikkeket érdekszövetségeket, pártokat soha sem szolgált. Szívvel lélekkel mindenkor csak a vendéglősöké voltunk. Semmiféle ipartestület a szubvenczió garasaival nem táplál bennünket. Tizennyolez évi küzdelem után megérdemlett és tisztes szubvenczió lesz nekünk az, ha a vendéglősök ajánlanak, támogatnak s pártfogolnak bennünket, amiért mi viszont becsülettel leszolgáljuk a magunkét. A vendéglős és szállodásipar képesítéshez kötése. Az orsz. iparegylet,ipartestületi, továbbá kézmü és kisipari szakosztályai febr. 19-én Márkus József főpolgármester ‘elnöklete alatt együttes ülést tartottak, a melynek tárgya Glück Frigyes igazgatósági tag előadása volt, a vendéglős-, szállodás- és korcsmaiparnak képesítéshez kötése ügyében. Jelen voltak : Glück Frigyes előadó, Gelléri Mór igazgató, dr. .Soltész Adolf titkár, Nérey Dezső, Klein Jakab, Varga István, F. Kiss Lajos, Kopfensteiner József, Horváth János, ifj. Kommer Ferencz, Pelymann Iván, Goreczky Zsigmond, Petánovits József, Glück Erős, Stadler Károly, Gundel János, Barta Béla, Krazsóf János, Mezey Péter, Förster Konrád, Lippert Lajos, Gunszt József, Mitro- vácz Adolf, Linczmayer Gyula, Szécsén Ferencz, Farkas Ignácz. Elnök üdvözli a megjelent hallgatóságot és megnyitja az ülést. Dr. Soltész Adolf titkár ismertette az ügy előzményeként a kereskedelmi miniszter urnák a napirendre tűzött kérdés ügyében kelt leiratát, a melylyel egyesületünket véleményadásra kéri fel, valamint a vendéglős- és szállodás ipartársulatnak a benne képviselt iparágaknak képesítéshez kötése ügyében a kereskedelmi miniszter úrhoz intézett beadványát. Glück ETigyes előadó tartotta meg ezután előadását, a melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. A hallgatóság az előadást mindvégig feszült figyelemmel kisérte és végül zajos tapssal jutalmazta. Az előadó határozati javaslata fölött megindult vitában Gelléri Mór igazgató szólalt föl. Keresi a módozatokat — úgymond — a melyek által az előadó határozati javaslatának intencziója beteljesednék. Azonban az ipartörvény rendelkezései teljesen világosak. A képesítéshez kötésnek az iparág kézműves természete elengedhetetlen feltétele és nagyon sok viz fog lefolyni a Dunán, mig a törvény revíziója révén maga a képesítés kimondása esetleg elérhető. Ezért ezt az egy szót kihagyni kívánja a javaslatból, a melyhez különben minden egyéb tekintetben hozzájárul; mert kívánatos, hogy rend hozassék ebben a fontos iparágban. E czélból a következő határozati javaslatot nyújtja be: A vendéglős- és szállodásipar önálló üzéséhez csak oly megbízható, szakképzett egyén kaphasson ipari igazolványt, a ki igazolni tudja, hogy ez iparágat tanulta és szakbavágó üzletekben mint segéd (pinezér, kapus, szakács stb.) legalább három éven át gyakorolta. A vendéglősök- és szállodások kötelezendők a szakipartársulatokba való belépésre és e társulat a segédszemélyzetre nézve ugyanazon hatósági jogkörrel ruházandó föl, mint az ipartestületek. A vendéglősök és a csupán italkiméréssel foglalkozó közönséges korcsmák között a határvonal törvényesen megállapítandó. Glück Frigyes nem elégszik meg a Gelléri javaslatában foglaltakkal, mert a képesítés kimondását szükségesnek tartja. Csak ha ezt nem lehetne elérni, akkor nyugodnék bele a határozati javaslatba, de kikötné, hogy szakképzett egyénnek csak az tekintessék, a ki a szakirányú tanoncziskolát látogatta. Egyebekben nagy köszönettel hozzájárul az igazgató indítványához. Csupán azt óhajtja, hogy a szálloda elnevezés erkölcsi garancziához köttessék, a melyek kizárják a fővárosban felburjánzott erkölcstelen visszaéléseket. Utal a székesfővárosban a legutóbbi időben keletkezett számos úgynevezett szállodára, a melyek ,,szálloda“ ezégér alatt egészen más üzletet folytatnak.
