Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-12-05 / 23. szám
XVIIl-ik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1902. deczember 5-én. „PINCZÉKEIi ÍjJLPJ1“ A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete*, a„Szatruár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélvző-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a »Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartarsula“, az »Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az »Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az »Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok partársulatá“-nak. a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának 09^ HIVATALOS KÖZLÖNYE» Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár; , u Egész évre ... 12 kor. Félévre .... 6 kor. U Háromnegyed évre 9 „ Évnegyedre ... 3 ,, f] Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Előfizetési felhívás! <s) (ej 6 ® Vége felé közeledvén az 1902-ik évűek, — mely általában igen lanyha üzletmenetig egyesekre nézve pedig válságos esztendő volt — a jobb jövő reményében felhívjuk m. t. előfizetőinket, olvasóinkat s minden egyes szaktársunkat azon jelentős körülmény megfontolására, hogy a „VENDÉGLŐSÖK LAPJA" uj évtől kezdve immár Btizenkilencedik évfolyamába lép. A mely lap s különösen szaklap, tizennyolez esztendős múltra képes rámutatni, annak további fönnállását komoly szakérdek követeli. Tizennyolez éven keresztül nem tűrünk meg egy lapot valamely szakma keretében, ha az nem tud eredményes küzdelmeket felmutatni s az iparág érdekeiért önzetlenül síkra szállni. A „Vendéglősök Lapja“ szerénytelenség nélkül is hirdetheti magáról, hogy közel két évtizedes fennállása alatt a hozzája fűzött várakozásokat teljesen kielégítette s emberül megfelelt kötelességének. A nagyfontosságu vendéglős-iparnak tizennyolez éven át szerény, de bátor és mindenesetre nem meddő harezosa! A magyarosodás, a nemzeti szellem terjesztője! Iparos társaink anyagi boldogulását szivén viseli s tőle telhetöleg előmozdítja! Nem egy sikeres akcziót indított már a terhek könnyítése végett s nagy összeköttetései révén a jövőben sem marad tétlenül. Újabban pedig szorosabb kapcsolatot teremt a vendéglősök és bortermelők között, miáltal a bortermelőknek tisztességes piaczot biztosit, vendéglőseinknek viszont könnyebben lehetővé teszi a tiszta, jó italok beszerzését. Szóval a „Vendéglősök Lapjali alaposan rászolgált a pártolásra és — bátoritásul a további küzdelmekhez, újabb, tömegesebb pártfogást kér a t. szaktársaktól. Mert a mi fönnállásunk súlyos pénzáldozatokkal jár. Nemcsak szellemi erőnket áldozzak fel a közérdekért, hanem anyagi javainkat is koczkára teszszük érte. Ez az önzetlenség jele ! Ha nem volnánk önzetlenek, talán mi is megépittethetnők újságpalotánkat, de igy bizony viskó is alig jut nekünk (amit korántsem panaszképpen említünk fel). A ,, Vendéglősök Lapja“ csupán arra kéri előfizetőit, barátait s a magyar haza minden méltányosan gondolkozó vendéglősét, hogy bennünket nemes munkánkban előfizetéssel támogatni szíveskedjenek. Előfizetési ár: egész évre 12 korona. Ezt a csekély 12 koronát még a legszegényebb vendéglős is nélkülözheti, különösen akkor, ha cserébe ezért az összegért maga mellett látja ügyének védelmezőjét, érdekeinek szószólóját: a legrégibb ipari szaklapot. Mindamellett nemcsak egész évre lehet a „Vendéglősök Lapja“-ra előfizetni, hanem tetszés szerint: félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. Aki 1903 január elsejére előfizetőink sorába lép, az a deczemberi számokat ingyen kapja. Előfizetések a „Vendéglősök Lapja“ kiadó-hivatalának czimére: Budapest, VII. Akáczfa-utcza 7. küldendők posta- utalványon. Tisztelettel a „Vendéglősök Lapja“ ____szerkesztősége és kiadóhivatala_____ Eg yleti vagyon biztonsága. Az a közismert példázat, mely I szerint könnyű egy vesszőt ketté törni, de nem lehet száz vesszőt csak meghajlítani is, érthetően illusztrálja az egyesülések közhasznú voltát. Egy ember nem tudja kellően megvédeni minden oldalról veszélyeztetett érdekeit, ellenben összeállva, egyesületet alakítva, : száz, vagy annál is több ember hathatósan őrködhetik a közös érdekek fölött. Ez okból természetszerűleg igazi barátai vagyunk bármilyen egyesületeknek, melyek embertársaink boldogulását különböző uton-módon megvédelmezik. Az egyesülés eszméje napról-napra jobban terjeszkedik. És igy van ez jól! Tekintsük csak a magunk társulatait, köreit és egyesületeit. Itt van például a budapesti szállodások és vendéglősök ipartársulata, a vendéglősök országos szövetsége, az országos nyugdíj egyesület, a budapesti kávés ipartársulat, a pinczér egyesület, egyes jótékonyczélu asztaltársaságok, stb. melyek mindegyike magasztos czél után törtet s a melyek nem egyszer oly eredményhez jutnak, a minőt egyes szállodás, vendéglős, kávés vagy pinczér sohasem érhetne el. Az ipartársulat immár évtizedek óta működik s aki ezt nem resteli figyelemmel kisérni, tapasztalhatta, hogy számtalanszor megvédelmezi jogainkat úgy fönn, mint alant. Az országos szövetség magához öleli az egész magyar haza vendéglőseit és oly hatalmas testületnek ígérkezik, mely hivatva van fontos közgazdasági tényezővé válni. A nyugdíjintézet viszont eloszlatja aggodalmainkat az esetleges kétes jövő iránt és gondtól mentes öregséget biztosit nekünk. A pinezér- egylet is igen számbavehető előnyöket nyújt tagjainak s a többi jótékony tár_
