Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-06-05 / 11. szám
Vendéglősök Lapja. 1902. junius 5. 4 Dátum Check-szám 15 Ital 40 1 beefsteak 1.— stb. 40 stb. 80 Fizetve 2.60 Pinczér-szám: 3. Az ételek árát kék tintával, az italárakat pedig pirossal kell Írni és igy lehetetlen változtatni rajta. A papír igen finom s még a legkisebb dörzsölés 'is meglátszik azon. Mindamellett ezt is kijátszák a pinezé- rek. Mert ha fejből számítanak a vendégnek, úgy mindig van alkalma valamit beszámítani, mert nem minden vendég követeli a számlát és sokan rá sem hederitenek arra a papír darabra. Ámde ezenkívül ellenőrző egyén is van minden nagyobb vendéglőben: detektívek, kik egyebet sem tesznek, mint a pinczéreket tartják szemmel,hogy nemirnak-e duplán és rendesen az olyan pinczér, a ki föltűnően gyakorolja a fortélyát, végül hurokra kerül és — kiteszik a szűrét. Amerikában mindenki szemes akar lenni és arra néz, hogy minél több dollárt szerezzen. Az amerikai pinczér, ha hely van üresedésben, nem azt kérdezi, hogy lehet-e borravalót (különdijat) keresni, hanem azt, hogy lehet-e valamit csinálni ? és hogy milyen check- rendszer van az illető helyen? Azt a pinczért, ki az eféle fortélyokat nem érti, a többiek green-nek (zöldnek) hívják. Természetesen a pinczéreken kívül még több oly egyén van, ki osztozik a hasznon. Ilyenek a bélyegző emberek, kik mindent bélyeggel ellátnak a mi a konyhából és pinczéből kikerül,- továbbá a főpinczér, ki a pinczér pártjára áll, ha megosztozik vele. Ez az eljárás semmikép sem helyeselhető, mert csak azt eredményezi, hogy a pinczért nem becsülik meg Amerikában. New-Jersey, 1902. május 18. Miss István j főpinczér. Az angol király szakácsa. Edvard király jelenlegi főszakácsa a franczia eredetű Menager, aki valóságos varázsművész a szakmája terén. Évi fizetése 10.000 dollár, ami majdnem annyi, mint egy flottaadmirálisnak a jövedelme. Menager az udvar kedv encze és rendesen a királyai szivartár- czából szívja a havannákat. Ő szerinte az ember nem lehet igazi szakácsművész, ha csak nem születik rá. Menager jelenleg ,®v.es ®v eLtt a művészies konyhájáról hires Reform Club-ból került az udvarhoz. 1 iktória királyné szakácsa: Irancatelh szintén a Reform Clubban működött egy ideig. A mostani angol király trónörökös korában gyakran ebédelt barátaival nevezett Clubban és ott fedezte fel Menager nagy tehetségét, minek következteben felajánlotta neki a főszakácsi állást a iVarfoorougb-palotában. Managernek sa- j’át háza van közel az udvarhoz és rendesen 11 ólakor megy át, hogy a főzéshez hozzálásson. A király sohasem határozza meg az étlapot, mert ez lord Farquhar dolga, de azért mégis Menager válogatja össze’ az ételsort. A bevásárlást mr. Blackwood vé^zi, ki egyszersmind a számlák árait is ellenőrzi és csak azután adja át sir Nigel hingseo- tenek kifizetés végett. Menager a lunch után már szabad és gyakran ellátogat a Chefs Clubba, a hol felkeresi barátait és billiárdozással szórakozik. Hat órakor visszatér a Malborough House-ba és újból hozzálát a diner elkészítéséhez, mely roppant sok dolgot ád, mert igen pazar dolgok kerülnek az asztalra. Viktória királyné nagyon egyszerűen étkezett s az ő ételei ezüst tálezákon lettek felszolgálva saját lakosztályában, a hol csupán egyik leánya és két udvarhölgye volt jelen az étkezésnél. Ha ellenben Edvard király Windsorban van, a nagy banket- asztal téríttetik meg, melynél rendesen 30 személy ül. Az eledelek a konyhában fel- apróztatnak és feldíszítve jönnek az asztalra. Mielőtt a király enne, egy az udvarhoz tartozó egyén megizleli az ételt és úgy teszi a király elé. Ezután a kóstolgatás után egy felszolgálónak sem szabad tányért érinteni. Menageren kívül az udvar ked- vencze még mr. Payne, a király borkóstolója,‘de ő nem áll oly közel az udvarhoz, mint a főszakács. A király különös szokása az, hogy reggel sohasem iszik kávét, hanem e helyett rendesen egy kis üveg pezsgőt fogyaszt el. Hiss István New-Jersey. Emlékezzünk! — Sziklai Ella úrhölgy esküvője alkalmából — Ipari- és közéletünkbe ritkán világit be a tiszta öröm ragyogó sugara. Ha olykor felcsillan álomnak, ábrándnak tűnik fel, mely az emlékezés gazdag kincses tárából elővarázsolja azokat a bájos képeket, melyek egykor boldogitóan megdobogtatták a harcz- ban edzett, viharverte erős keblet. Emlékezzünk! Mostanában a magyarnak csak emlékezni lehet. Múltjában él és múltjából merit erőt és vigaszt az aggodalmas jelen nehéz küzdelmeihez . - . Ilyen szép emlék a visszakivánt múltból az az ünneplés, mely Ihász György szerkesztőnket ilette tiz éves szerkesztői jubileuma idején 1893-ban. Akkoriban a magyarok a szélrózsa minden irányából összesereglettek annak örömére, hogy a jubiláns tiz esztendei fáradozásával elérte azt, miszerint nyelvünk diadalmasan bevonult üzlethely iségeinkbe. Ezen a felejhetetlen ünnepen, melynek a budapesti szaktársak élén Sziklai Sándor a „József-főherczeg“ szálloda tulajdonosa es kedves neje fejtettek ki fáradhatlan buzgalmat, minden arcz ragyogott az örömtől s minden szem megtelt könynyel. Különösen megható volt két aranyos kis leány: Sziklai Ella és Sziklai Margit kisasszonykák szereplése, kik tiszta hófehér ruhában bátran elfogulatlanul vettek részt az ünnepélyen.Ellácska volt az, a ki kiperdült a középre s gyönge kis kezével — olyan mint a fehér liliom — lehúzta a leplet Ihász György olajfestésü arczképéről, miközben piros kis ajkáról biztatóan csengett az angyali szózat: Ne félj Magyar! És azóta sok-sok liliom nyílott és elher- vadott. A mi kis angyalkáink viruló haja- donokká lőnek. Egyikük a napokban újra felvette a hófehér ruhát, újra. — utoljára. Orgona búgott, szált az ének hangja szent imádság gyanánt s a pap kenetteljes áldó szavára ezer és ezer szív dobogott e forró óhajtásban: a magyarok Istenének áldása szálljon Sziklai Ellára. Junius 1. óta egy drága kincsesei szegényebb a Sziklai Sándor barátunk háza s egy fényes csillaggal gazdagabb a magyar menyecskék ragyogó gárdája. Szellem, báj, műveltség háziasság s igazán tőrül metszett honleányi szív jellemezték s tették lényét vonzóvá és megragadóvá, amely kiváló tulajdonságok egyenként és együttvéve a legszilárdab alapját képezik a boldog családi életnek. Azért legyen és maradjon az élet öröm virágaival dúsan pompázó ut s rajta boldog vándor az ifjú házaspár: Hoffmann Sándor és Sziklai Ella. Éljenek ! CSARNOK. Sít. Remény az élet, tündér szép kis lány, Bűvös ige kél csókos ajakán. Ifjúra, aggra csábosán tekint, S űj búra, kínra hívja fel megint. Engem is hivott, hol az üdv fakad, Lágy szellő lengett árnyas fák alatt. Lágy szellő szárnyán lelkem égbe szállt Ölelni téged, árva rózsaszál. Lábam tövisről uj tövisre hág, Lehajlik rám, megvérez minden ág . . . De áldom Istent s minden szentjeit, Édes csókjával ajkad meggyógyit. * * * Piros orczád, piros ajkad Sose kendőzd violám! Piros rózsa, piros jó bor Nem hiába nézett rám. Az egyiket egy kezemben, A másikat üveggel Úgy szeretem, úgy csókolom, Ha nap nyugszik, ha nap kel. Tudja Isten, meddig tart ez, Meddig szól még e nóta. A czigánynak lajbizsebem Meddig lesz még a kóta. Jó az Isten, jó vagy babám, Valahogy csak megélünk . . . Piros bornál, zeneszónál Az ördögtől sem félünk. Jámbor. Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják : 1902. junius 6-án Ebner Ferencz vendéglőjében, VII. Aréna-ut 90. 1902. junius 13.-án ÖZV- SteilD beiSZ Jánosné, vendéglőjében, VIII. Kis-stáció-utcza 7. 1902. junius 20-án ifj, RriSZt Ferencz vendéglőjében IV. Városház-tér. 1902. junius 27-én: 8chV6rt6CZky Gáspár vendéglőjében, Népliget.
