Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-04-20 / 8. szám
2 Vendéglősök Lab ja 1901. április 20. gyot haladtunk huszonöt év óta. Emelkedtünk, magyarosodtunk és számottevő iparrá lettünk. Huszonöt év alatt kifejlett irodalmunk, kiváló szakembereink, számos közhasznú intézményeink lőnek. Harczolni kellett értük, nagy nagy harczot. A legmakacsabb ellenséggel kellett megküzdeni, a — közönynyel. E harcz tüzé- ben növekedett, csontosodott meg ipari kitartása a jubilánsoknak. Valóban érdemesek a babérra, amit nekik az ipartársulat és vele az ország vendéglős-iparossága nyújthat. E magasztos alkalommal az igazság szellemében cselekszünk csupán, midőn Gunclel János előtt tisztelettel hajtjuk meg az elismerés zászlaját. Gunclel Jánosban mi és velünk sokan, soká tévedtünk. Tudtuk, hogy kiváló ember, jeles tulajdonai vannak, de azt hittük, nem eléggé magyar. Mikor aztán a magyar vendéglősök nevében éppen ezt a derék Gunclel Jánost láttuk egy könnyet ejteni az aradi vértanuk megszentelt szobra fölött, akkor láttuk igazán, hogy ez a Gunclel János nemcsak kiváló vendéglős, nemcsak tudásos, müveit iparos, hanem aranylelkii hazafi is. És most olyan jól esik a lelkűnknek kétszeresen magasztalni, ünnepelni a derék Gunclel Jánost, iparunk gyöngyét, huszonöt éves jubileuma alkalmából. Kammer Ernőnek és Reutter Nán- 1 dórnak is meg volt még ipari érdemein kivül egy-egy csodálatos nagy érdeme. Azok közzé a derék hazafiak közzé tartozott mindakettő, akiket nagyon megbecsülünk idehaza. Akiknek az ajkuk német, de a szivük, a lelkűk az magyar. Az ajkuk idegen szavakkal mondta azt el, amit a szivük diktált: „Hazádnak rendületlenül . . .!“ Éltesse az Isten a jubilánsokat i még soká, soká és adjon örök nyugodalmat a halottnak! T Éljenek még egy szebb, dicsőbb ' jubileumot is, amikor a magyar vendéglős-ipar büszkén mondhassa el, hogy mindent kivivott és legfeljebb i csak az fáj neki, hogy ilyen embereket el kell veszítenie. Arany nap ez az ünnepség iparunk történetében s mikor ott a városháza dísztermében egetverő éljen riaj kiséri az ipartársulat ünnepét, bizonyára szívben és lélekben ott lesz minden hazai vendéglősünk, ahol az érdemnek méltó babért nyújtanak. Öröm és gyász. — Két jelentés. — Két különböző jelentést kaptunk. Az egyiket az ipaitársulattól még a hó közepén. Örömteljes dolgokat hirdetett. Három kiváló vendéglős szakférfiú 25 éves jubileumának megünnepléséről adott hirt. E három férfiú: Gundel János, id. Kammer Ernő, Reutter Nándor. Az ipartársulat örömteljes jelentése a következőleg hangzott : ...Budapesti szállodások, vendéglősök, és korcsmárosok ipartársulata. Meghívó. Tisztelt Szaktársak! Szeretett elnökünk, a magyar vendéglősök lelkes vezére Gundel János huszonötödik éve áll ipartársulatunk élén! Az ipartársulat, a folyó évi rendes közgyűlés határozatához képest, ünnepélyesen óhajtja érdemes elnökével szemben határozatához képest, háláját nyilvánítani s tiszteletére 1901. évi április hó 25-én d. u. 4 órakor a székesfőváros törvényhatóságának közgyűlési termében disz-közgy ülést tart, s ugyanazon alkalommal ünnepli nagyrabecsült szaktársainknak, id. Kammer Ernő tiszteletbeli elnöknek és Reutter Nándor felügyelő-bizottsági elnöknek érdemeit is, mint a kik 25 éven túl részesei az ipartársulat működésének. A diszközgyülést, az ünnepély befejezéseid esti fél nyolcz órakor a „Hungária“ nagyszállodában disz-lakoma követi; úgy a diszközgyülésre, mint a diszlakomára van szerencsénk t. szaktársainkat teljes tisztelettel meghívni. A rendezőbizottság nevében : Glück Frigyes, elnök. A diszlakomára szóló jegyek Kommer Ferencz urnái (V. kér., József-tér 1. sz.), Mehringer Rezső urnái (VIII., Magdolna-u. 10. sz.,) és a társulati irodában (Himző-u. 1.) április hó 20-áig 12 koronáért kaphatók. A résztvevőket felkérjük, hogy az ünnepélyen fekete öltözetet és fehér nyakkendőt viseljenek.“ Annál lesujtóbb volt ama másik jelentés, a melyet e hó 18-ikán küldtek be szerkesztőségünkbe. A rövid, lakonikus jelentés igy hangzott: Jelentés. id. Reutter Nándor rövid szenvedés után az est folyamán 66 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése 19-ikén délután három órakor. Lesújtott bennünket e szomorú halálhír. Lesújtott, mert nem lehet fájdalmasabb valami, mint azt elképzelni, hogy ott, ahol az érdemeket osztják, a kiváló jubileumi ünnepség keretéből e kiváló férfiú hiányzani fog. ' Bizonyos nyomott hangulat fog el mindenkit, midőn arra gondol, hogy a derék Reutter Nándor elhagyott bennünket — örökre. A jubileumi ünnepségen tehát a gyász is helyet követel magának. Helyet követel, hogy emlékeztessen az emberi múlandóságra. Az Isten nyugosztalja az elhunytat, a kit ünnepelni most már nincs módunkban, de elévülhetlen érdemeit bizonyára nem fogja feledni a magyar vendéglős-ipar soha. Vendéglösvásár. Virágvasárnapján a szinészvásár nagyon rosszul végződött. Több képzett színész | szerződés nélkül maradt, noha egyik másik vidéki színtársulatnak ő volt a kasszadarabja. Vonzó modorával, folytonos talpraesett alakításával — ami csakis igaz szakképzettség s lelkiismeretes munka természetes gyümölcse — mindig telt házat és tele pénz- , tárt csinált. És mégis hoppon maradt. Ennek I egyedüli oka az, hogy valami van a levegőben. Nemsokára vendéglősvásár lesz. A vasúti vendéglők bérlete maholnap lejár. Megkezdődik a vásár, amely elé a legnagyobb várakozással s legnagyobb aggodalommal nézünk, mert a fő és egyetlen vásárló az alkotmányos Magyarország kereskedelmi minisztere lesz, jobban mondva az ő nevében és felelősségére köttetnek a szerződések. Éppen ez a körülmény aggaszt minket leginkább, mert nem tudhatjuk, hogy a szerződések mi alapon jöhetnek létre. Szakképzettség és szakmunkában becsülettel eltöltött feddhetetlen múlt, vagy pedig veszély és protekcziő lesz-e a mérvadó ebben az úgy vendéglősipari, mint állami szempontból rendkívül fontos és kényes kérdés megoldásában. Nem tudhatjuk, ki lesz a sors kegyencze, vájjon az egykor lenézett pikkoló, vagy a csirizes táltól megugrott nemes dalia, aki csak azért hagyta el Pythia istenasszony háromlábú székét, hogy ne legyen élesre fent dikicse, amit belemártana egy-egy leány kebelébe, mert nem akar csirizre kapni, annál kevésbbé iparunknál valamelyes választmányi tagné lenni, mert a szerelmetes hősnek x lába van. Szerény nézetünk szerint a kereskedelmi miniszter most van abban a helyzetben, hogy menten minden befolyástól csupán az állami érdekek szigorú szem előtt tartásával szabadon kimondhatja azt a nagy jelentőségű elvet, amelyért évek hosszú során annyit fáradoztunk és áldoztunk, hogy vendéglős, illetve vasúti vendéglős csak szakképzett ember lehet. Ezen elv kimondásával és keresztülvitelével egészen más fordulatot venne a forgalom is, ami nagyon lényeges tényező nálunk, mikor a müveit nyugat utazni szerető közönsége téves és rosszakaratú infor- mácziók alapján szeretett hazánkat Betyaren- Icindnak tartja. E lealázó felfogás meggyökeresedé- séhez — sajnos, de való — nem egy vendéglősjogot váltott úgynevezett vendéglős, különösen vasúti vendéglős is hozzájárult. Valóban bámulatos, mily virtuozitással produkálták a rendetlenséget és kellemetlenséget. Abban a téves hitben ringatták magukat, hogy a szemét és piszok patinát ád az üzletnek, amely ezáltal látogatottabbá és keresettebbé válik. Azt hitték, hogy a személyzet lustasága és piszkos ruházata és a szemtelenséggel határos viselkedése az a mágnes, mely a vendéget vonza. Ép azért a személyzetet nagyobb részt kiér- demült napszámosokból és kocsisokból toborzottak össze, akik méltókép mutatták be úgy a honi, mint a külföldi utazó közönségnek azt a sajátlagos honi speczialitást, mely a jobb érzésű utast a vasúti vendéglők látogatásától távol tartja, eltiltja és elriasztja. Fájdalom, hogy ez a különlegesség sporadice még most előfordul és dúsan tenyészik szégyenére a magyar vendéglős iparnak, szégyenére és kárára a magyar fajnak és a magyar államnak. E rákfene továbbterjedésének útját vághatja a miniszter, ha a közeledő vendéglösvásár alkalmával odautasitja az üzletvezetőségeket, hogy a területükön levő vasúti vendéglőkbe csakis szakképzett vendéglősöket fogadjanak és alkalmazzanak. Igaz ugyan, hogy ezek talán kisebb ajánlatokat tesznek, mint a más iparágakról elszabadultak, de ezen csekély anyagi diffe- renczia bőségesen kárpótolódik azon erkölcsi haszonnal, amely ezen radikális reformmal karöltve jár. Mert úgy gondoljuk, hogy a magyar államvasutaknak nem az az érdeke, hogy vendéglőhetyiségeiért minél magasabb bért
