Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-03-05 / 5. szám
5. szám. Budapest, márczius 5-én. XVII-ik évfolyam. 1901. ,PINCZÉREK LAPJA” A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete1', a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyzö-egylet“, a „Győri piuczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczer-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmarosok és pinczérek egyleté“-nek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczer-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának ^■HIVATALOS KÖZLÖNYE.-»® Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. j Félévre ...................6 kor. Hár omnegyed évre 9 „ Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület. Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. A vendéglösség mint kettős ipar. A törvény nem tesz külömbséget korcsma, vendéglő, vagy étterem között, mindegyik, a szállodától a kávé- házig engedélyhez kötött ipar. A kis korcsmában és a fényes étteremben egyformán lehetett étkezni, csupán a pálinkamérésekben volt tilalmas az élelmi szerek árulása. A törvény, igen helyesen, úgy fogta föl a dolgot, hogy a vendéglős- ipar az idegenek, az utasok ellátásán alapult; tehát az élelmi-adás ma is egyik kelléke társadalmi szükség. Ha a törvény részletezni akarná, hogy mi tartozik a vendéglősipar körébe, mi nem, hát akkor elenged- hetlen követelményül kellene szabnunk az étkek előállítását. Helyes volt a törvény intencziója abban is, hogy a pálinka-mérőknek az élelmi szerek árusításától eltiltotta. Tette ezt azért, nehogy a szegény nép, ott is étkezhetvén, teljesen a pálinka martaléka legyen. Úgy már sokkal inkább e lebu- jok karmai között van, mintsem ez tűrhető volna. Ezekben fogyasztják el száraz kenyerüket, ezekben melengetik föl elgémberedett tagjaikat; sőt ezek a pálinka boltok valóságos munkaközvetítő helyek is. Ebből az következik, hogy a szegény nép szervezete folyvást a veszedelmesen pancsolt spiritusz mérgezésének van kitéve s minthogy itt némi hitelt is kap s gyakran innen jut munkához, hát ide hordja a keresetét is. A szegény napszámos nép már- már nemcsak hogy bort, sört nem iszik, hanem azt már élvezni is alig tudja. A törvényhozás gondoskodott a borhamisítás meggátlásáról, de mit sem tett arra, hogy a pálinkának ártalmas szerekkel való előállítása megakadályoz- iassék; pedig a pálinkamérők konyháján nemcsak a gliczerin szerepel, hanem még a vitriol is az állati ürülék- i hői előállított vanilin is.' Ezeknek a méréseknek ellenőrzése a kumauismus követelménye, elég ok az egészségügyi rendőrség szervezésére. A kormány és a törvényhozás azonban ezt nem akarja belátni, valamint azt sem, hogy a pálinkamérések legalább vasárnap és más ünnepen zárva tartsanak, mint a hogy ezt a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény Baross Gábor intencziói szerint elrendelte. A pálinka méréseket nem akarják korlátozni, ellenőrizni, sőt inkább üzletkörük kiterjesztése kedves gondja a kormánynak. Legutób azt találták ki, hogy az italmérési jogban nincs benn a főzés, illetőleg az élelmi szerek árusításának joga. : Jámbor kis korcsmáros, aki 20—25 krajczárért meleg étellel jól tartottad a szegény munkást és kis hivatalnokokat ; fényes szállodás, éttermes, a ki ivekre menő ételsorral csiklandoz- I tad a gazdagok Ínyét, tudjátok meg, hogy márczius 15-én csak bort, sört, vagy pálinkát szolgálhattok vendégeiteknek, ha a főzésre, illetőleg az élelmi czikkek árusítására külön ipar-jogot nem váltotok. Ez az intézkedés új költséget és adóemelést jelent a vendéglősökre; mert hát két-féle ipar után lesznek adóztatva. Jelenti továbbá azt, hogy a pálinkamérések is válthatnak maguknak fözö- ipari jogot s így, míg a vendéglők fokozott concurenciát szenvednek el s nagyobbodó adóteher alatt nyögnek, étkező vendégeiket teljesen elragadják előlük a kifőzök, a melyek alig, vannak megadóztatva s kevés lakbér mellett, ételeiket oly olcsón adhatják, a mint ezt az annyi félekép megterhelt vendéglős nem teheti. Lasan-lasan aztán elérjük azt, hogy a vendéglők megszűnnek, kiszorit- tatva a pálinkamérésektől s a jövő nyavalyatörős, hülye nemzedéke bamba röhögése dicsér benünket, hogy a népmérgezést törvényes ótalomba részesítették önzetlen és előrelátható államférflaink. A vendéglösipar Párisban. — Veszprémi/ József leveléből. — Veszprémig Józseftől, a ki tulajdonosa a Rue Sta-Anne 73. szám alatt levő, köz- kedveltségii párisi magyar vendéglőnek, érdekes levelet kaptunk a párisi vendéglők helyzetéről. Veszprémig József 1889. márczius 6-án hagyta el hazánkat üzleti veszteségei miatt. Családjával együtt Párisban telepedett le, a hol csakhamar a kölcsönösen segélyző magyar egylet házgondnokává választották. Az ö tisztéhez tartozott a bankettek s mulatságok rendezése. Ügyessége itt csakhamar kitűnt s magyaros, jó étkei csakhamar általános dicséretre találtak, úgy, hogy vendéglő nyitására határozta el magát. Ma már Veszprémg vendéglőjének Páris- szerte nagy híre van s nemcsak a magyarok látogatják, hanem más külföldiek is, különösen csehek és angolok, annyira, hogy a legtöbbször szűk a tágas vendéglőhelyiség. Ez a mi érdemes szaktársunk, a ki maggar érzületét, hazaszeretetét megőrizte s a ki ott a világmüveltség empóriumában is becsületére válik nemzete hírnevének, ezeket Írja a párisi vendéglők helyzetéről: Mai számunk 12 oldal.
