Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-02-20 / 4. szám
1901. február 20. Vendéglősök Lapja 5 A bíróság mégis fölmentette Pázmándyt, mi ellen Stadler fölebbezett. Hol Ízlett, hol nem Ízlett az étel. Itt a dolog bibije. Étvágy, egyéni gusztus, kedélyállapot, ettől függ, hogy izlik-e, vagy nem az étel. Ha Pázmándy azt Írja, hogy az ő Ízlése szerint Stadler konyhája rossz, ez talán bántotta, de nem sértette volna Stadlert; mert hát kinek a potyka, kinek a harcsa. Hanem azért, mert neki Stadler főzte nem izük, azt Írni, hogy mérgezett eledelekkel öli a publikumot, ez túlzott, igaztalan, Pázmándyhoz nem méltó támadás, rágalmazás, becsületsértés volt. Remélhető, hogy a felsőbb bíróságok is igy vélekednek. Jegyzőkönyv. Az Újvidéki Magyar Pinczér- Társulat jegyzőkönyvi kivonata, mely felvétetett az U. M. P.-T. folyó évi 1901. január hó 28-án éjjel 12 órakor a Böhm- féle kávéházban tartott II. évi rendes közgyűlésén. Jelen voltak: Mayer József elnök, Ott Károly, Gúth József, Fleischmann József, Szaybald Ignátz, Fellner Arthur, Krausz Márton, Goldstein József, Lefkovils Mór, Böhm Samu, Böhm József, Kinsher Miksa, Petrovics Limbojur, Szentléleky Károly, Stefánovics Károly, Rózsa József és Szaybald Károly titkár urak. 1. Elnök ur üdvözli a megjelent tagokat, s felolvastatja az előző gyűlés jegyzőkönyvét, mely felolvasás után Szentléleky és Böhm urak által hitelesíttetett. 2. Elnök úr felkéri a pénztárnok urat a pénztár kimutatására. Pénztárnok bemutatja a jelenlevőknek az eddigi befolyt pénzek számadását és pedig összes bevétel: 278 kor. 96 fill.; kiadás: 137 kor. 93 fill.; marad tiszta összeg: 147 kor. 03 fillér. 3. Elnök ur felkéri az ellenőröket a pénztárvizsgálati jelentés megtételére, a melynek megtörténte után köszönetét mond az ellenőrök buzgó fáradozásaiért, egyszers- mint az egész tisztikarnak is köszönetét mond hű és buzgó fáradozásaikért. Következik a tisztikar ujjáválasztása. 4. Elnök ur az uj tisztikar megejtésére 10 perez szünetet rendelt el. A megválasztás után elnök ur ismét feláll és kéri a tisztikar támogatását, hogy az a mit ő a szivén és lelkén hord a pinezérség érdekében, gyümölcsöt hozhasson, a mi csak úgy érhető el, ha az összetartást gyakorolják. Továbbá megemlékezik elnök ur Szá- vits Dömötör újvidéki vendéglős és korcs- márosok egylete volt elnöke gyászos el- hunytáról. Mire a társulat egy igen szép koszorút széles selyem szallaggal rendelt - - a mi 30 kor. — Szávics Dömötörnek, az U. M. P.-T. felirattal. A temetés 1901. í február 1-én d. u. 3 órakor volt az U. M. P.-T. jelvényes megjelenésével. Elnök ur a legközelebbi gyűlést bizonytalan időre tűzte ki. Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlést berekeszti. Szaybald Károly, Mayer József, titkár. elnök. Sörkartell. — Az I—III. kér. ipartársulat elnöke Gun del János ipartársulati elnök úrhoz a sörárak felemelése tárgyában a következő viszonválaszt intézte: Tekintetes Gundel János urnák, mint a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcs* márosok ipartársulata“ elnökének Budapesten. lejen tisztelt Kartárs ur! Folyó hó 15-én kelt becses átiratára van szerencsém következőleg 'válaszolni: Az I—III. kér. ipartársulat választmánya f. hó 8-án tartott ülésében tényleg foglalkozott az ügygyei s elhatározta, hogy Mendl K. urat, mint a sörgyárak kiküldött bizottságának elnökét, értesíti határozatáról. Tény, hogy az előadó választmányi tag a memorandumban foglalt dolgokat előterjesztette, a választmány azt egyhangúlag el is fogadta, de nem adott az illetőnek sem jogot, sem megbízatást arra, hogy a memorandumot kinyomassa és azt mindenfelé szétküldözze. Ami az előbb tartott két értekezletről való távolmaradásomat illeti, onnan van, mert az elsőre meghívót nem kaptam, a másodikra (január 4.) pedig elkésve értesültem, mivel aznap reggel 8 órakor onnan hazulról eltávoztam, a meghívó pedig a szokásos postai kézbesítés folytán 10—11 óra körül érkezett hozzám, s mikor csak jöttem haza, az ülésen már nem jelenhettem meg. Kérném tehát, ha jövőben a meghívókat legalább egy nappal a gyűlés előtt kézbesittetnék, hogy a meghívott akadályoztatása esetén helyettesítéséről gondoskod- hassék. Szabadjon még a sörárak felemelésére vonatkozólag néhány szerény megjegyzést koczkáztatnom. Meg vagyok arról győződve, hogy a sörgyárak közös megállapodás folytán gyártmányaikat tetszés szerinti áron hozhatják forgalomba; de ezen mostani áremelés csakis a vendéglősöket terheli, ők sinylik ezen emelés hátrányát. A csepp-sör (Ersatz-Bier) megvonása ismét csak a szegény korcsmárosokat sújtja, mivel a sört nem lehet az utolsó cseppig kimérni és értékesíteni, mint a bort és pálinkát, miért is nem tartom helyesnek, ezen árkülönbözettel együtt egy ilyen régóta gyakorlott szokást egy csapásra feláldozni. Miután mindenkor azon voltam, hogy a jó viszonyt mindenkivel szemben fentart- sam és igyekeztem közös érdekeink megvédésében társaimmal együtt működni, biztosíthatom, hogy a jövőben is számíthatnak mindig változatlan közreműködésemre. Kartársi üdvözlettel Budapest, 1901. január 21-én Pecz Károly, az T— TIT. kér. ipártársnlat elnöke. Éjjelezö gyerekek. — Iparunk és a rendőrség figyelmébe. — Itt az ideje, hogy végre felszólaljunk az ellen a szomorú jelenség ellen, amely a I házaló kisgyerekek folytonos éjjeli csavargásában nyilvánul. Évről évre ijesztőbb mérvben látszik szaporodni azoknak a didergő, elkényszeredett, sápadt arczu kisgyerekeknek a száma, akik éjjelenkint sorba járják á vendéglőket, i korcsmákat, a nyilvános mulatóhelyeket és ! képes-levelező-lapokkal, virággal, ponyvafüzetekkel, meg egyéb haszontalan portékákkal házalnak. Látunk öt hat éves kisgyereket, aki még a kilincset sem éri föl, hanem a benyitó vendég nyomán totyog a helyiségekbe, sorba járja az asztalokat s árulja portékáit, inkább a szánalomra, a könyörületre, mintsem a portéka szükséges voltára számítva. Hát az ilyen gyerekeket rendszerint a szüleik küldik el vendéglőről vendéglőre, hogy a kisgyerek keresse meg számukra a mindennapi kenyeret. Elismerjük, nagy a köznyomor, amely az ilyen állapotot megteremti, de bármilyen nagy legyen is, soha nem lehet indokolt az, hogy kicsiny gyermekeket a züllésbe engedjünk taszítani. Mégis undorító valami egy szülőtől az, ha a serdülő kislányát szépen kifésülve fölpiperézve, csak azért küldi maga helyett a mulatozó vendégek közé, mert az „uraknak az jobbon szemet szúr“. Undorító a szülőtől és utálatos a társadalom erkölcseire. Az ilyen kisfiú, kisleáuy már ökölnyi korában a legtrágárabb dolgokat hallja a különböző helyeken, ahol óvhatatlan, hogy egy beszeszelt kompánia ne mondjon olyanokat, ami épen nem épületes egy fiatal gyerekre. Ezt a vendéglős meg nem akadályozhatja, mert a vendégnek nem parancsolhat. Különösen az ittas vendégnek nem. Azt is legföljebb kiutasíthatja, amit bizony egy házaló gyerekért nem szívesen tesz meg, különösen a mai szomorú viszonyok mellett, ha pláne egyébként nem okoz botrányt. E czikk írója gyakran föllázadva hallja, mi mindenféle szemérmetlen ajánlatokkal lepnek még éjszaka házaló serdülő leánykákat, mig az anya odakünn az ablakhasa- déknál csak azt lesi szorongva, váljon kapott-e pénzt valakitől a kislány. Az ilyen dolgokra a vendéglős-iparnak semmi szüksége nincs. A vendéglősnek semmi haszna abból, ha a kisgyerek ott a vendégek között, holmi képes-levelező-lapokkal, pikáns ponyvafüzetekkel alkalmatlankodik. Nincs haszna a hazai iparnak sem. A képes-levelező-lapokat mind külföldről importálják be gseftelő ezégek. A ponyva-füzetekből pedig ne is legyen soha. Egyébként is elenyésző csekély arai igy fogy. Abból meg nem élhet egy család. Így mi haszna sincs. Sem iparunkra, sem vendégeinkre, sem azokra a sápadt gyerekekre, akiket csak a szülői lelketlenség üz az éjjeli tanyákra. Azért nagyon jól teszik vendéglős, kávés kartársaink, ha az ilyen kisgyereket nem engedik a helyiségekben házalni, hanem amint belép, rögtön kivezetik. Nem kell nekik teret engedni a romlásra. A lelketlen szülőknek nem kell alkalmat- adni lelket- lenségre. A rendőrség pedig adjon ki tiltó rendeletet és büntesse meg az olyan szülőket, akik éjjeli kóborlásra kényszerítik gyermekeiket mert a rendőrség feladata és kötelessége felügyelni a már amúgy is nagyon megromlott közerkölcsiségre. A magyar társadalom öngyilkossága. A magyarnak sok ellensége volt és van, de rá csak egy volt s ma is csak ez az egy veszedelmes, a ki nem más, mint önmaga. Nem a sors, hanem a magunk keze ver bennünket. Hogy ma oly nagy a nyomorúságunk
