Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-09-20 / 18. szám
2 1901 szeptember 20. hogy a választmány nem fogja pártolni a budapesti-pinez.-egylet felhívását, alaposan csalódtak. Igaz, — voltak kételkedők, kik nem merték őszintén pártolni az élők. vezet, bízott, ténykedését, de hála a túlnyomó ellenzéknek, úgy nagyjában mégis megválasztották a küldöttséget és megszavazták az utazási költségek fedezését is, mely az elnöknek, Küster Géza urnák, vagyis kiváló éleselmü- ségének köszönhető. Tehát végre belátják, hogy az, mit maholnap az egyes vidéki pin- czér-egyletek tesznek, a régi előkészített munkának csak a továbbmoz- ditása. A rendszerváltozásnak bevezetését mások tették meg és pedig abban az értelemben, hogy ma már nemcsak a szakközönség, hanem a közvélemény és a társadalom jele- sebbjei foglalkoznak komolyan a kérdéssel, igy tehát az illetéke stényezők, a pinczér-egyletek ma már nem térhetnek ki többé a reform munkálatok elől s éppen most nem, midőn maholnap már a kormány elé terjesszük az előttünk levő alapszabályokat, vilá- gos tehát, miként kell, hogy elfogadják. Az alapszabályokat tanulmányozni elég ideje volt mindenkinek, az, ki nem ismeri, nem érdemli meg, hogy számára magyarázatul szavakat gyűjtsenek. Mi a befejezésnél vagyunk s nem a megismertetés mézes-mázos szavainál. Tehát ne féljenek a pinczér-egyletek a egybeolvadástól, nagyon köny- nyü már nekik az utat a czélig megtalálni. Mert a szövetkezés ereje nagy s hatásai bámulatosak; elég Franczia- ország példájára hivatkoznom, a hol a szövetkezés eszméje rég gyökeret vert s ott a vendéglösipar fejlődésének egyik feltételét képezi. Nálunk az eszmének kicsiny körben lett meg- kedveltetése csak egyes fáradhatatlan, iparunk egyes önzetlen munkásainak köszönhető, amit annál nagyobb érdemül kell felróni, mert a felülről való támogatás nem volt valami túlságos. Kövessék tehát a pinczéregyle- tek vezetőségei bátran azt a honszerelem rózsáival behintett utat, mert most, midőn már a magyar sajtó is mellettünk van, midőn az 0. P. E. eszméjét a viszonyok kényszernyomása alatt a kormány is megvalósítani törekszik, már taposott ösvényt találnak, melyen egy kis jóakarattal, még több méltányossággal és hazafisággal azoknak munkásságában vehetnek előkelő részt maguknak, azoknak fegyverbarátságát hívhatják fel a jó ügy érdekében, kik nem a saját javukért, — hanem az összeség boldogságáért, a hazafiság tiszta* lelkesedésével e téren úttörők voltak. Boór Jenő. Vendéglősök Lapja Szövetségi közgyűlés. ,, Magyar vendéglősök országos szövetsége“ a fővárosi vigadó épület kistermében 1901. évi szeptember 3-án délelőtt 9 órakor Glück 1 Frigyes elnöklete alatt tartott első közgyü lését. Jelen voltak : Barabás József, Bokros Károly, Bittner Alajos. Brückner József, Ehm János, Förster Konrád, Fürst Tivadar, Kammer Ernő, Kamarás Mihály, Krist Fe- rencz, Mehringer Rezső, Müller Antal, A osek Ignácz, Pelczmann Ferencz, Petánovics József, Prindl Nándor, Sprung János, Stadler Károly, Schnell József, Tóth József szövetségi tagok, dr. Solti Ödön ügyész, Poppel Miklós titkár, Budapestről. Dr. Benedek János a debreczeni ipar- társulat jogtanácsosa, Braun Gusztáv Aradról, Hauer Bertalan Debreczenből, Juráno- vics Ferencz Szegedről, Kaszanitz Ferencz Temesvárról, Keth Károly Szegedről, Klacs- mann Károly Salgótarjánból, Küster Géza Győrből, Magos Sándor B.-Topolyáról, Nagy Lajos Aradról, Pásztori István Brassóból, Posch Nándor Győrből, Privári Pál Szegedről, Privitzer József Debreczenből, Báczky Ágoston meggyesről, Szeress Márton és Szál- lassy Alajos Kassáról, Schubert Péter Temesvárról. Mint vendégek megjelentek : Aczéi Pál Győr, Alt József, Balika György, ifj. Cserzy Mihály Szeged, Danes Miklós, Dékán Sándor Kassa, Francois Lajos, Fuchs János, Gürsch Ferencz, Greiner Márk Kassa, Grósz József Győr, Gruber Lajos, Hercz Sándor Ungvár, Herczeg Ferencz Győr, Jahn Ede, Kassai Adolf, Kasztl Mihály, Kocsis Ferencz Szeged, Koller Ferencz Lőcse, Königsdor- fer Gusztáv Arad, Léth Lajos, Márk Rezső Komárom, Meszes István, Mitrovácz Adolf, Molnár Pál Hátszeg, Olmosy József, Palko- vits Ede, Porni Alajos Győr, Radányi Ede és Randvég József Szeged, Rigler Ferencz, Riughoffer József Szombathel}7, Roth Sándor Ungvár, Sugár Miksa Szeged, Szőllőssy Gábor B.-Derecske, Szüts Lajos, Sztanoj Miklós, Takáts János, Tóth István Debre- czen, Török István, Wirth Ferencz, Wagner Vincze. I. Elnök felkéri a központi igazgatóság jelenlevő tagjait, hogy az elnökségi emelvényen foglaljanak helyet. Stadler Károly, Förster Konrád, Bokros Károly, Nagy Lajos, Hauer Bertalan igazgatósági tagok, dr. Solti Ödön ügyész, Poppel Miklós titkár az elnökségi emelvényen helyet foglalnak. II. Elnök a közgyűlés jegyzőkönyvének vezetésére dr. Solti Ödön ügyészt és Poppel Miklós titkárt, hitelesitésére pedig Prindl Nándor és Müller Antal budapesti kartársakat kéri fel. Azután a következő megnyitó beszédet tartja: Tisztelt közgyűlés! Az Elnök ur távollétében nekem jutott az a szerencse, hogy a mai közgyűlést megnyissam. Előbb azonban hálával kell megemlékeznem a múlt évi aradi kongresszusról, melyre mindannyian örömest gondolunk. Feléled lelkűnkben az ott töltött kellemes napok emléke. Uj erőt menthetünk a munkához abból a nemes lelkesedésből, melyet ott tapasztaltunk és mely bennünket tettre buzdított s mely alkalmat adott nekünk arra is, hogy lelkűnkben fellobogjon a hazaszeretet lángja. Utat mutattunk az ifjabb nemzedéknek, melyen iparunk gyakorlása közben haladnia kell. Tisztelt közgyűlés! Az aradi kongreszszus léptette életbe nagy lelkesedés mellett az országos szövetséget. Az ott jelen volt szaktársak tömegesen léptek a szövetség kötelékébe. Ha az ott adott példa országszerte követőkre talált volna, akkor a szövetséget már is hatalmas, érvényesülni tudó testületnek mondhatnánk. De sajnos, még korántsem mondhatjuk annak. A lelkesedés tüze Arad határain túl nem terjedt. Szaktársaink megmaradtak a régi közönyben. Abban a csodálatos érthetetlen közönyben, mely ellen régtől fogva hiába küzdöttek legjelesebbjeink, lelkesedéssel hirdetvén a szövetség eszméjét, mint érdekeink mentorát. Vagy nem érthetetlen-e a közöny oka akkor, amidőn szaktársaink ajkáról ömlik a panasz sanyarú helyzetük és ezernyi sérelmeik miatt ? Nem kellene-e mint az egy családhoz tartozó méhrajnak tömörülniök. hogy együttes erővel, ernyedetlen munkával segítsünk magunkon és felvirágoztassuk iparunkat? Fájdalom ! mindezek mellett még az is megtörténhetett, hogy alig egy esztendő múltán a szövetség további fennmaradásának kérdése is felmerült. Csakis egyik kiváló szaktársunknak: a szövetség szerzőjének és rendületlen hívének köszönhetjük, hogy még életben van a szövetség. Gyújtó szavával újra megnyerte a csüggedőket. Nagy anyagi áldozat árán pedig megmentette a szövetséget a rövid elmúlástól; mert ő hisz és bízik a szövetség jövőjében. Elismerés illeti a megmentét. Legyenek tehát elismeréssel s ezt úgy fejezhetik ki legjobban, ha minden igaz vendéglős belép a szövetségbe. Közeleg az idő, mikor az erős szövetség nemcsak iparunknak, de a hazának is szolgálatot tehet. Fényesen bizonyítja, hogy nagy hivatást tölt be. A szállodások és vendéglősök nemzetközi szövetsége, az a hatalmas testület, mely az idegenforgalmat — úgyszólván — a kezében tartja, a jövő évben hazánk székesfővárosában qyülésez. Azt hiszem, nem kell önök előtt hosz- szasan fejtegetnem, hogy mily nagy vívmány ez hazánk idegenforgalmára nézve és mennyi hasznot hajthat a mi iparunknak. Alig képzelhető, hogy a magas kormány és a székes-főváros hatósága meg ne ragadja a vendéglősök által szerzett jó alkalmat a szives vendéglátásra, ne törekedjék az idegenforgalom közvetítőinek jóindulatát az ország és a székes főváros javára megnyerni. Azonban egy erős hazai szövetségnek is nagy szerep juthat a vidék, s különösen az ország kies helyeinek megismertetése és látogatása érdekében. Vezéreljen tehát bennünket ezúttal is az a tudat, hogy hazánk és iparunk jólétére törekszünk és én hiszem, hogy elérkezem! az idő, mikor hazafias munkánk elismerésben, iparunk pedig becsülésben részesülend. Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! Tehát a szövetség ápolása képezze főfeladatunkat, mert általa véljük megvalósíthatni terveinket, elérni czéljainkat. Ä szövetség az az ut, melyen haladva, törvényes módon érvényesülnünk lehet. Azok, a kik bíznak a szövetség jövőjében, terjesszék a szövetség eszméjét s tartsanak ki mindvégig mellette. A szövetség most még a kezdet nehézségeivel küzd. Még keveset tehetett. De kívánságait meg kell az illetékes köröknek
