Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-05-05 / 9. szám

1 900. május 5. Vendéglősök Lapja A magyar nö 1848-ban. Irta : Gyököffy Endre, szarvasi gymn. 8. oszt. tanuló. I. Kis házikó áll nagy falu közepén, Oly elhagyott szegény. Falán — mit egy kidőlt fa támogat, — Nincsen csak egy tenyérnyi vakolat. Ha zug a szélvész, kuszáit tetejéről Csörögve hull a nád hideg verítékül. A mint meg-megrémül! Miért is nincs künn a falu szélen? Rokon itt a téli estéken Bodor füstökben kaezagják szegényt. Az ellen ismét menekül Fia üldözi egyedül! Vadul száguld paripája Szakasza meg a nyomába, Újra meg újra összetűznek A magyarok győznek ! De az ellenség vezére A hős fiúra veti magát A mint szilaj lova Tánczol alatta Szivébe vág! Az asszony felsikolt! . . . S álmodik tovább A hős fiút az angyal az égbe ragadja. — Üzleti hírek. Nagy Lajos szak­társunk a „Royal“ szálloda üzletvezetői állását, — Zidarits Ödön pedig a Vigadó- Kioszk üzletvezetői állását foglalta el. — Gombás Gyula a győri Kisfaludy-kávéház főpinczéri állását vette át. Sok szerencsét!-- Szegedi hir. Gyenes János Sze­geden elhelyező irodát nyitott a szegedi pinczérgylet felügyelete alatt. Ajánljuk őt a vendéglősök és pinczérek figyelmébe. — Magyar pinczérek a kül­földön. Külföldön levő magyar pinczér- társaink hollétéről és alkalmazásáról a következő jelentést kaptuk: Parisban van­nak: Paukovits János a „Bradford“ szállo­dában, Tomsich Mátyás a kiállítás „ameri­kai“ vendéglőjében, Czimmer Ferencz, Neinhappel János, Kass János, Böhm Lőrincz, Tackier Gyula a kiállítás magyar vendég­lőjében. — Londonban vannak: Sack János a „Sangham“ szállodában szobafőpinczér, Tackier Lajos és Desics Lipót a „ Davies“ szállodában, Frenreisz Antal pedig a „Quen’s Annes Maison" szálloda főpinezére. — Elhelyezések. Schlesinger József elhelyező-intézete a következő elhelyezé­sekről tudósit: elhelyeztetett Schuffiay Ro­mánhoz Uj-Tátrafüredre Szeitiller Imre fő- pinezérnek, Verseghy Istvánhoz Párádra Katona Béla főpinezérnek, May erhoff er Ká­rolyhoz Barlangligetre Fohmann Károly fő­pinezérnek, Schubert Ferenczhez Bártfára Neumann Ágoston főpinezérnek, Schándl János I-ső vendégszolgának, JÍUlásy Mihály­hoz Lipikre Lindenhand Károly fizető-pin- ezérnek, Glcmel Miksához Rajeczre Schuch János főpinezérnek, Berger Lajoshoz az „Ősbudavári“ étterembe Vásárhelyi Viktor, Szabó Lajos és Mandóhy Ferencz főpinezé- reknek, Simon Pálhoz a bpesti „Páris“ szállodába Jean Millin főpincérnek, Polgár Sámuelhez a broodi „sárga ház“ szállodába Barka János főpinezérnek, a „Schiller“ ká­véházba Nyitrán Bokor Dezső számolónak, a „Kisfaludi“ kávéházba Győrött Gombás Jenő főpinezérnek, a „Városi“ kávéházba Veszprémben Hajósko Sándor főpinezérnek, a „Központi“ szállodába Bajára Huszár György főpinezérnek, az „Otthon" kávéházba Tatára Prucka Gyula főpinezérnek, a „Griff“ kávéházba Pápára Róka Antal főpinezérnek, a „Griff“ szállodába Pápára Szattler Ferencz főpinezérnek, a „Nagy“ szállodába Ipoly­ságra Sporni József főpinceérnek, a „Balassa“ szállodába B. Gyarmatra Molnár Albert fő­pinezérnek, a „Stefánia“ kávéházba Po­zsonyban Meninger József főpinezérnek, a „Hungária“ szállodába Beszterczebányára Zetykó János főpinezérnek, a „Korona“ szállodába Beszt. Bányára Krciusz Antal főpinezérnek, a „Széchényi“ szállodába Eger­ben Bloch S. főpinezérnek, a „Széchényi“ kávéházba Egerben Hercz Antal főpinezérnek. — A pinczemeslerek egyesülete megszűnt. A pinczemesterek egyesülete, a mely szép remények között fontos czél szolgálatára alakult, megszűnt. Kimúlásának oka a belső viszály, és a rossz gazdálkodás. A belügyminiszter ugyanis megvizsgáltatta az egyesületet s azt tapasztalta, hogy nincsen rendben a szénája. Azért az egyesület mű­ködését egyszerűen felfüggesztette s 151 forintnyi vagyonát a vinczellérképző-egyesü- letnek adta. Reméljük azonban, hogy a leg­közelebbi jövő, a mikor a pinczemesterekre szélesebb és anyagilag kedvezőbb működési tér nyilik, ezt az egyesületet is föltámasztja halottaiból. A szegényesebb kis szobában Hol egy megkopott, nyövött ágy van, Fekszik az anya lázban! özemében a fájdalom könnye, Hangja mintha a sírból jönne! „Fiam, elhagyott minden gyermekem Ugy-e te itt maradsz velem?“ Fia ráborul fájó zokogással: „Az Isten — meg én nem hagy el anyám !“ Távol, halkan zene hangzik Harczra hiv az édes dallam! Átkarolva édes anyját Elhallgatja félálomban. Lassan főiké), föláll . . . zsibbadt minden [tagja az éneket újra — hangosabban hallja! Belecsendül kardok csörrenése, Beleesendül sarkantyúk pengése ! Sápadt arczán piros rózsa nyilik Az a nóta oda hat szivéig „Anyám! Hallod? Verbuválnak! Bocsáss engem katonának!“ A beteg asszony ágyában felül Évek óta először — egyedül A „Kossuth nótát“ lelkesülten hallja Szóra nyilik ajka Arcza ragyog, könny se’ ül szemében „Eredj fiam, az Isten nevében!“ Utolsó édes fájó pillanat, Anyja kebléről fia elszakad! II. Éj van, az utcza tölgyfa pallóján Egy-egy tévelygő lépte kong. . . S az asszony! . . . Álmodik talán! . . . Álmodik, álma szép, dicső, Ott leng lelke a tér fölött, Hol fiát látja küzdeni ő ’ Az ellen gyáván menekül Nyomában száguld a csapat Villogó kardjuk Kegyetlen halált osztogat! Az ellen visszafordul Sziláján összecsapnak Fia élén van a csapatnak! Csörög az aczél, ropog a karabély A magyar szivében harczi szenvedély! . . Halomra hull a hulla Nagy a magyarnak diadalma, Szuronyt szegezve tör tovább. III. Villan a villám, dörög a menny Üvölt az orkán, tombol a szél Légbe ragadja a ház föddét, Az anya lázban félre beszél! „Jóságos Isten, óvj. segélj! Mig fiam újra láthatom“ Zúg a szélvész, nincs szánalom! Lecsap a mennykő „Irgalmas teremtő!“ Elalél szegény . . . félhalottan ! Katona csapat igyekszik A falu felé a viharban A ruha rajtok rongyokból van! Kezükben egy-egy törött fegyver Szemükben fájó tekintettel! A vihar lassan csendesül Ok bus könnyeket ejtenek Busább nótába kezdenek. A légbe tova száll a dal Bánat hírnök gyanánt Megzörgeti a szegény asszony ablakát. Két kezét szivére vonja ! Fia nevét mondogatja! Nyilik az ajtó, honvéd lép be rajta ! „Te vagy gyermekem? Rongyos a ruhád Törött a kardod! Öleld meg anyád!“ „Szegény asszony, fiad ... ne várd Meghalt, . . . szerette a hazát!“ „Istenem, hát való az álmom ? Fiam meghalt ?! ... De nem győzött Az ellenség szép hazámon?! A honvéd arcza elborul: „Győzött . . . megvert! Világosnál letettük a fegyvert!“ A vén honvéd hangja elakadt Az asszony szive megszakadt. KÜLÖNFÉLÉK. — Eljegyzés. Kálasy Miklós kar­társunk Sátor-Alja-Ujhelyen eljegyezte Neuspiller Róza kisasszonyt Kassáról. Áldás frigyükre. — Eouis Francois ajándéka. Louis Francois budafoki pezsgőgyáros, aki minden üdvös mozgalomnak áldozatkész pártolója, a;,Londoni MagyarPinczérkör“-nek egy láda pezsgőt ajándékozott. — A Kör lapunk utján is köszöni a kegyes adományt. A pezsgőt a kör jótékony czélra hasz­nálja föl. Pénteki összejövetelek a budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata minden hét pénteki napján reggelit tart, és pedig: Május 4-én Schnell József József-körut 13. Május 11-én : Kirnbauer Samu, Hársfa-utcza 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom