Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-05-05 / 9. szám

1900 május 5.

„Bécsből nemcsak Budapestre szállítják az úgynevezett elsőrendű marhahúst, hanem minden nagyobb magyar fürdőhelyre is.

„Már most azt tekintve, hogy az elsőrendű húsra való szükséget éppen a bécsi husbehozatal bizonyítja, az látszanék a legegyszerűbb dolognak, hogy ezt a szükségletet a budapesti mészárosok fedezzék. Igen ám, csakhogy a budapesti marhavásártéren nem kapható elsőrendű szarvasmarha, vagy ha kapható, sokkal drágább, mint fent Bécsben. Olyan nagy ez az árkülönbség, hogy a budapesti mészáros az elsőrendű szarvasmarhán, ha megveszi és húsát kiméri, — vészit, holott Bécsben az olcsó ár a mészáros! épen az elsőrendű marha vágatására csábítja.

„Nemcsak az elsőrendű vágómarhánál, — amelyet nagyobbára közvetlenül „igazítanak“ Becs felé, —- áll így a dolog, hanem még a jófajta második minőségű szarvasmarhánál is. A Bécsben fizetett ár ennél is métermázsánkint 4—u forinttal olcsóbb a Budapesten fizetettnél. Már pedig tudvalevő dolog, hogy a Bécsbe terelt vágómarhát még a szállítási költség és a sulyveszteség többlete is terheli.

„Bolond dolog ez. Szinte megváltoztatja a régi közmondást, hogy az ökör, ha Bécsbe hajtják, ott is ökör marad. Dehogy is: az ökörből Bécsben bolond dolog lesz. Vagy talán nálunk bolond az állapot? Bolond és szomori}. Hog}^ mi az oka? Ki az oka ? A hozzáértő emberek tudják, csak a fővárosi tanács nem tudja, hogy ennek is a budapesti vásárpénztár az oka. Tegyük hozzá, hogy nem a vásárpénztár intézménye, hanem az az inkompatibilitás, a melyben Sáborszky Ede, a budapesti vásárpénztár igazgatója, a bécsi Sáborszky marha-bizomanyos czégc/el leledzik. Ez az inkompatibilis viszony valóságos átka a főváros közélelmezésének és csapása a magyar állattenyésztőknek. Nos,akár tud róla a főváros tanácsa, akár nem, ezért az inkompatibilis viszonyért legelső sorban a főváros tanácsát kell kárhoztatnunk. Van olyan könnyelműség, a melyet vétkesnek neveztek el a terminologusok. Az elkövetője nem tehet róla, mégis büntetést érdemel. Az ártatlanság nem lesz jobbá, ha tudatlanságban mossa a kezét. Hatóságoknak nem lehet mentségük a naivitásuk.

„Sáborszky Ede úr elmés, ügyes és okos úri ember; az egyéni tisztességét senki se vonja kétségbe. Mi sem, se okunk, se jogunk hozzá. Sőt egyenesen elismerjük, hogy határozott egyéniség, a kinek nagy energiája mellett kicsiny- legény a székes-főváros tanácsa. Hogy nevethet odahaza Sáborszky úr, mikor ezt a bölcs testületet az orránál fogva vezeti! Hogy mosolyoghat azon, hogy a nagytekintetű magisztrátus az ő inkompotibi- litását eltűri, a mikor mindenki másnál üldözné. Persze, hogy nem világosítja föl a várost vezető, de a maga orránál vezetett testületet az ő kisded inkompatibiliVendéglösök Lapja

fásától. Hiszen Sáborszky Ede úr a családi érdeke, a saját tradicziói és a maga financziális érdeke ellen törne, ha ezért az inkompatibilitásért feladná azt az állást, a melyet betölt, ha ott hagyná a budapesti vásárpénztár, a mely a bécsi Sáborszky czégnek legjelesebb, legtehetségesebb magyarországi vezérűqynöke.

„Mert a vásárpénztár az és semmi egyéb, ügynöke, fő- és vezérügynöke a bécsi Sáborszky czégnek. Összeköttetései révén Bécsbe tereli az elsőrendű vágómarhát, mert a bécsi Sáborszky ezég egy egész forintot kap bizományi díjképen, míg Sáborszkg Ede úr csekélyebb nyereséget húzna, ha a marhát Budapestre hozná. A budapesti ügynök a bécsi ezég összeköttetései révén bécsi és osztrák mészárosoknak szállítja a budapesti elsőrendű szarvasmarhát. A minek az a jó oldala is van, hogy a budapesti ügynök megkapja a maga provízióját, a bécsi ezég pedig beszedi a bevásárlási pótlékot.

„Ezért veszedelmes ez az inkompatibilitás a főváros közélelmezésének és ezért kell Bécsből hozni az elsőrendű marhahúst. Tessék csak megfigyelni a bécsi és a budapesti vásár felhajtását. Azóta, hogy a budapesti vásárpénztár működik, tehát majd három esztendő óta, a felhajtás Budapesten ugyanolyan mértékben csökken, a milyenben a bécsi vásár felhajtása növekedik. Es ugyanennyi idő óta a Budapesten levágott szarvasmarha átlag súly a ugyanabban a mértékben csökken, a milyenben a bécsi marha átlagsúlya növekszik. A mi azt jelenti, hogy a húspénztár működése óta a Budapestre felhajtott szarvasmarha kevesebb is lett, rosszabb is lett; a Bécsbe fölhajtott vágómarha pedig számra és minőségre nézve nagyobb és jobb. Ár dolgában pedig olcsóbb lett. Ez pedig Sáborszky Ede inkompatibilitásának a következménye. A miniszter úr most már tudhatja, hogy miért nincsen Budapesten elsőrendű marhahús, és miért kell drága pénzen Bécsből hozatnunk. A mészárosok s a többi hozzáértők már régóta tudják, és megtudhatta volna tőlük a főváros tanácsa is.“

Hogy laptársunk mennyire a valót Írja, kitűnik a keresk. minisztérium hivatalos lapjából, a „Központi Értesítő“-bői, amelyben erről az ügyről a következő jelentést olvassuk :

„A husértékesitésnek a székes-fővárosi marhavásár ma még nem képes megfelelni. Tudjuk, sok a hiba már létező intézményeiben is. Ilyenek a bizományüzlet helytelen szabályozása, a vásárpénztár monopolisztikus helyzetének támogatása, annak el nem tiltása, hogy avásárpénztár, mint bizományos, saját számlájára kössön kerskedelmi ügyleteket, a dijak helytelen meg állapítása, a gazdáik és mészárosok érdekeinek többrendbeli sérelme.

Helyes vásárrendtartásról, megfelelő hitelviszonyokról, a bizomány-kereskedés megfelelő szabályozásáról kell tehát első sorban is gondoskodni. Folyamatban is van már ez irányban az orvoslás művelete. De be kell ismernünk, hogy az ez irányban még létező hiányok csak részben okozói

3

annak a bizalmatlanságnak, melynél fogva állattenyésztőink a budapesti vásárt mellőzik és inkább a bécsi vásárt keresik fel“.

Joggal teszi tehát erre a kritikára a „M. és H. K.“ ezt a megjegyzést:

„Oh Bileám bölcsei! Hivatalos hús- pénztárvizsgálók! forrásai a szigornak, — kik vakon gyártjátok a közélelmezési rendeleteket — mit szóltok ezen kritikához ?“

Mi azt mondjuk, hogy a kereskedelmi miniszter, — a ki felismerte a helyzet visszásságait, — intézkedjék sürgősen és erélyesen; mert hogy egy konzorciumnak haszonbiztositásul Magyarország egész köz- gazdasági érdeke föláldoztassék, mindenkor megboesáthatlan bűn lenne a haza ellen, kétszeresen az lenne most, a mikor a m gyomrunk sanyargatásával hizlalt osztrákok a legnagyobb gyűlöl élességgel harczolnak ellenünk !

Louis Francoisnál.

Az a virágzó szép gyártelep, a mely a magyar pezsgőnek a külföldön is diadalt szerzett, tavaszi pompában virul.

Jó ezt a telepet a magyarnak megtekinteni, mert látni fogja, hogy szorgalom és ész mindenkor diadalmaskodik a legmostohább viszonyok nehézségein is.

Francois gyárában egyre élénken folyik a munka s a gyár folyton fejlődik és emelkedik.

Most is uj épületszárnynyal bővül a gyár, hogy eleget tehessen a fokozott keresletnek.

A mi azonban különösen jól esik a látogatónak, az főleg a gyár tulajdonosának a magyar haza és faj iránt nyilvánuló lángoló szeretete.

Megnyilatkozik ez ennél az áldásosán működő férfiúnál a nyílt és őszinte szeretetett, a közügyek iránt való érdeklődésen.

A mint bevezet a gyár dugaszoló és csomagoló termeibe, az ott tapasztalható rend és tisztaság mindennél hangosabban beszél arról, hogy azokat, a kik ezt a gyárat gondozzák, nem csupán a pénzszomj, hanem foglalkozások szeretete és nagyrabecsülése vezérli, a mikor a hatalmas, villanyfényben úszó pinezékbe érünk s elbámulva látjuk a palaczkokban érő egész kincset képező pezsgős állványokat, a hatalmas faragványos hordókat, melyeknek a díszítményei egy öreg 48-as honvéd remekei, a nemeslelkü gazda szemei fölcsillannak a jogos büszkeségtől.

Megilletődötten halljuk őt, hogy ennek a százezreket érő vagyonnak az alapját nehéz munkával maga kereste s menn3Ti fáradtság és szorongás kellett hozzá, mig le tudta győzni a kezdet nehézségeit.

Mikor a jobbra-balra ágazó pinezéből, a melynek van 100 méteres szárnya is, újra napvilágra érünk, a szives házigazda egy-egy pohár pezsgőnél komoly és okos beszédre nyitja ajkait.

Bizony-bizony nem ártana, ha néha- néha a miniszter urak is eljönnének őt meg-