Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-04-05 / 7. szám

1900 április 5. — Hymen. Málovecz Gyula nagy- kanizsai vendéglős, eljegyezte Kéz Mariska kisasszonyt Székesfehérvárról. A tiszta sze­relemből kötendő frigyen legyen Isten- áldása! — Halálozások. Gyorgqevits Sándor kőbányai ismert régi főpinczér életének 46-ik évében jobblétre szenderiilt. — Tálos Béla, Tálos Lajos tóvárosi vendéglős fia, hosszas betegség után elhunyt. — Béke poraikra! — Gyászhir Pilsenből. A pilseni polgári serföző technikai vezetője, Binder József meghalt. Halála nagy veszteség a serfőzdére, mert világhírét Binder álapi- totta meg. — Halálozás. VHttmann Károlyt, a szabadkai „Nemzeti szálloda“ bérlőjét, fáj­dalmas csapás érte, szeretett neje szül. Schwáb Juliska, márczius hó 19-én, életé­nek 32-ik évében elhunyt. A megboldogult hült tetemeit kedden d. e. 10 órakor a róni. kath. szertartás szerint szentelték be s nagyszámú közönség részvétele mellett a vasúti állomáshoz vitték, a honnan Aradra szállították, s ott a családi sírboltba helyez­ték örök nyugalomra. A szabadkai „pincér- egylet", gyászfátyollal bevont diszzászlója alatt, testületileg vett részt a gyászszertar­táson. Nyugodjék békével! — Gyászhir. Nagy-Kanizsának egy érdemes, agg polgára halt meg, Knortser Frigyes szállótulajdonos, 80 éves korában, e, volt a Nestora a nkanizsai szállósoknak és valóságos őstipusa a nagyvendéglősöknek. 1 Szállóját, az Arany-Szarvast, annak idején a modern igényeknek teljesen megfelelően építette föl és rendezte be. Üzletében min­dig szigorú rendet tartott és vendégei kö­zött mint barátságos, jóhumoru, udvarias házigazda, személyzete között pedig, mint a mozdulatokat is figyelő vezér szokott járni-kelni Az utóbbi időben már visszavo­nultan élt, de azért most is legörömestebb tartózkodott bérbe adott szállója helyiségei­ben. Mindig egészséges volt, csak az utolsó uapokban érzett szokatlan gyöngeséget. Március 15-ikén rosszul lett, ágyba dőlt és nem is kelt föl többé. -— Heckenast György, volt országgyűlési képviselő, lapunk szer­kesztőjének egyik igen jó barátja, Győrött jobblétre sze nderiilt. Béke poraira! — 25 esztendő. Márczius 31-én volt 25 esztendeje annak, hogy Haricai Mór át­vette a 134 év óta fennálló váczi-utzzai „Korona"-kávéházat, a mely az előkelő kö­zönségnek ma is legkedveltebb találkozó- helye. Harkai úgy a kartársai, mint a kö­zönség előtt tisztelt nevet vívott ki magá­nak, a mit az a fényes lakoma is bizonyí­tott, a melyet április 2-án a „Kávés-ipar- társulat" rendezett az Andrássy-uti Drechs- 1 er-féle vendéglőben. Harkai 1836-ban szü­letett Miskolczon s a kereskedelmi pályára lépett. 1875-ben vette át Huszarektől a „Korona"-kávéházat s ettől az időtől mele­gen buzgólkodott a kávésipar közérdekei iránt. így ő volt a kávés-ipartársulat segély­alapjának indítványozója és első adakozója. Személyzete iránt jósággal viseltetik, szóval ember tetőtől talpig, a ki megérdemli azt a közbecsülést, a melyben részesül. Sokáig éljen! ;— Helyreigazítás. Lapunk egyik számában tévesen az állott, hogy Vadkerti) Fonyódról átvette a kaposvári „Hungária" szállodát. Vadkerti/ kartársunk nem a „Hun­gária", hanem a „Ferencz József“ szállodát vette át. A „Hungária“ továbbra is előnyö­sen ismert kartársunk, Waldmann Dezső tulajdonában marad. — Uj vendéglő. JTeisz Vincze a Vadász-utczában uj vendéglőt nyitott a „Vörös almához" czimezve. Vendéglősök Lapja Üzlet-megnyitás. Diósgyőr gyár­telepén Berger Sándor egy igen szép kávé­házat nyitott. Sok szerencsét!-— Uj szálloda. Elefánt Herman ál­talánosan ismert szaktársunk Liszka-Tolcs- ván uj szállodát nyitott. — .Íz „Elite-kávéház“ gazdát cse­rélt. Laukó Pál, a nagy látogatottságnak örvendő „Árpád"-kávéház tulajdonosa vette át, a ki azt vejével, Hevesi nagykátai föld- birtokossal „Laukó és Hevesi“ czég alatt fogja vezetni. Laukó Pál régi jó híre a szép kávéháznak is fényes jövőt fog biztosítani. — Új restaurateur. A nagybecske- reki vasúti vendéglőt Kokas Gyula előnyö­sen ismert szaktársunk vette át- Tapintatos vezetése bizonyára növelni fogja a ven­déglő jó hírét. Sok szerencsét Kokas vállal­kozásához ! — .ló példa. Petanovits József ven­déglős és szálloda-tulajdonos alkalmazottai­nak kijelentette, hogy elvárja tőlük, hogy az országos nyugdíj-intézet tagjaivá legye­nek. Egyúttal kijelentette-, hogy tagilletmé­nyeiket maga vonja le és szolgáltatja be a nyugdíjintézetnek. Kívánatos, hogy a jó példát mentői több vendéglős kövesse; mert csak így menthetik meg személyzetü­ket az aggkor nyomorától. {Üdvözöljük Pe- tánövitsot a helyes intézkedésért! — Őshudavárból az „Erdélyi bo­rozót" Keleti Henrik vette át s azt teljesen renoválva, május 3-án nyitja meg. — Az „Első magyar szálloda-r,- t.“ márczius 18-án tartotta évi közgyűlé­sét. A r.-t. mérlege 72.006 frt 44 kr. tiszta nyerességgel zárult. — A budaiak közgyűlése. A „Bu­dapesti I—III. kér. szállodások, vendéglősök, bor- és sör-mérők ipartársulata" márczius 20-án tartotta rendes évi körgyülését Pecz Károly elnöklésével. A közgyűlés elfogadta a zárszámadást és az ez évre szóló költ­ség-előirányzatot. A társulat a 3000 koro­nás Dreher-alapból 3 elszegényedett tagot részesített 40—40 korona segélyben. A köz­gyűlés végül jegyzőkönyvi köszönetét sza­vazott Pecz Károly elnöknek és Ruthner József volt jegyzőnek múlt évi működésükért. — Az újpesti vendéglősök ipar­társulata április 10-én, délután 4 órákor, Árpád-utcza 56. szám alatt, a Pressler-féle vendéglőben tartja rendes évi közgyűlését. A gyűlés tárgysorozata: II. A választmány évi jelentése. 2. Számvizsgálók jelentése és a felmentvény megadása. 3. A tisztikar és választmány megválasztása. 4. A tagsági dij megállapítása. 5. Indítványok tárgyalása. — A magyar ipar gyásza. A ma­gyar iparnak nagy, mély gyásza van. Zzol- nay Vilmos, iparművészetünk legelső úttö­rője, legnagyobb dísze és büszkesége, el­hunyt nyolczvankét éves korában. A világ­hírű magyar majolikaipar megteremtője volt. Élete egy darab magyar ipartörténet. Fél­századdal ezelőtt téglavetésen kezdte és hogy hol végezte, azt tudjuk mindnyájan és tudja az egész világ, melyet félszázados dicsőséges küzdelemmel hódított meg a magyar müipar remekeinek Zsolnay mester Egy küzdelmes, diadalmas életpálya után legyőzte az ő évekkel daczoló szervezetét is a halál. De neve fennmarad az utókor számára azok közt, akik a magyar névnek becsületet szereztek messze idegen orszá­gokban. Az országos iparegyesület a követ­kező levéllel fejezte ki részvétét a gyászoló családnak: Zsolnay Miklós, Pécs. A magyar müipar legérdemesebb és legkimagaslóbb úttörőjének korai halála fölött érzett nagy fájdalmunk kifejezése mellett fogadd te és nagyrabecsült családod minden egyes tagja mély részvétünket. A boldogult neve és ér­demeinek emlékezete túl fog élni mindnyá­junkat s az utánunk jövő generácziókat is. Az országos iparegyesület nevében : Gelléri Mór igazgató. A kiváló férfiú halálát illető- dötten vesszük tudomásul mi is, hiszen a megboldogult művészi gyártmányai annyi vendéglőnek és kávéháznak képezik ragyogó díszét. Emléke lebegjen buzdító példaként a magyar iparosok előtt. Adomány a síkot némáknak. Francois Lajos pezsgőgyáros egy osztály­sorsjegyet vett Eble Lajostól, a melylyel a legutóbbi húzáson 40 koronát nyert. Francois a nyereményt a „Magyar siket­némák köré"-nek ajándékozta a könyvtár czéljaira. Francois ezzel a szép tettével is megmutatta, hogy az ő nemes szivében mily fennen lobog az emberszeretet. — Aradi tréfa. Ujaradon a gróf Zselénszky-féle sörfőző vendéglőse, Martini Mátyás kartársunk, sok mindenről neveze­tes, igy arról is, hogy hanzit nem ad, habot nem mér, s inkább ad hitelbe, mint sehogy. Azonban az ő népszerűségét nem ezeknek a kitűnő tulajdonainak köszönheti, hanem annak, hogy ő Arad legtréfásabb embere, a ki csak úgy duzzad az egészséges humor­tól. Minden nap szárnyra kel tőle egy-egy jóízű adoma, vagy egy-egy sikerült tréfá­ján mulat a közönség. Újévkor, példáid, ezt a sikerült tréfát követte el: Van egy min­dennapos, jótorku vendége, a kinek azonban az a gyöngéje, hogy az elfogyasztott krigli- regementet rendesen megtizedeli, néhány krigli elhallgatásával, vagy makacs-letaga- dásával. Martinit boszantotta a dolog, de csak magában dohogott, sóváran lesve a bosszú óráját. Ez újév reggelén ütött. Egy 10 akós hordót kocsira hengerittetett s el- küldötte az élelmes vendégnek. A hordóra nagy betűkkel ezt irta: „A múlt évben el- bliczczelt sörök lefejtésére. Szolgáljon egész­ségére az újesztendőben.“ A vendég nem jött zavarba, hanem az ajándékot ilyen Írás kíséretében küldötte vissza Martininek: „A fejed is üres hordó, Nem én vagyok, te vagy golyhó: Én fizetek bliczczel, Te meg gyatra viczczel!“ — Érdekes hir Kőbányáról. A mint értesülünk, Kőbányán iparunk fejlődé­sére nagyhatású üzletváltozás történt. — Ugyanis Ölvedy János, e kiváló szaktársunk április elsejével átvette a Sohr-szálloda ét­termét, inig saját házában levő, szép üzle­tének a vezetését Mundt Lajosnak adta át. Ölvedy a X. kerület egyik legjobb hírű ven­déglőse s igy a Sohr-szállodai étterem is csakhamar kedvelt találkozó-helye lesz a székesfőváros intelligencziájának. Mundt Lajos, a kit szakácsirodalmi működéséről jól ismernek olvasóink, 23 évig volt a „Szikszay“ főszakácsa, majd mint a pilis­csabai tábor vendéglőse szerzett magának kitűnő hirt, igy hát nemcsak biztosítja az ÖZredy-vendéglő eddigi kedvességét, hanem annak nagy ismeretségénél, szakavatottsá- gánál, megnyerő modoránál fogva fokozni fogja a látogatottságát. Mindkét kartársunk­nak sok szerencsét kívánunk s ajánljuk őket olvasóink pártfogásába. — A ki magyar, magyanil be­széljen. A mi derék Tömör Ferencz bá­tyánk, a kinek Szondy-utcza 56. szám alatt van szépen berendezett vendéglője, megmu­tatta, hogy nemcsak kitűnő balatonmenti boraival érdemli meg jó hírét, hanem haza­fiasságával, példás magyarságával is. Ugyan­is a minap sikerült tánczmulatság volt a vendéglője nagytermében, a mikor a pénz­tárhoz egy budapesti ur lépett s németül kért belépő-jegyet. Tömör bátyánk mordúl nézett a vendégre,fmajd igy szólt: „Önnek nincs jegyem!" „És ugyan miért?" „Hát csak azért, mert a ki magyarországon lakik

Next

/
Oldalképek
Tartalom