Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-03-20 / 6. szám
1900 márczius 20. Vendéglősök Lapja jog megilleti a városokat kivétel nélkül, a községeket az 51416/1899. számú belügyin, rendelet értelmében csak az esetben, ha 1896—1898. években bérben bírták az állami fogyasztási adókat és községi pótadójuk a 40°/o-ot meghaladja. Az állami segély csak a törvényhatósági joggal biró és rendezett tanácsú városoknak jut osztályrészül. Azok a községek vagy városok, melyek a pót- adószedési jogot gyakorolni kívánják, tartoznak erre nézve a belügyminiszter engedélyét kikérni, aki azt a pénzügyminiszterre egyetértőleg adja meg. A község vagy város ugyanis az 1899. évi VI. t.-czikk 3. §-a értelmében a fizetendő pótadók beszedésére szabályrendeletet alkot és intézkedik, hogy az jóváhagyás végett a belügyminiszterhez terjesztessék fel. A szabály- rendelet jóváhagyása egyúttal a pótadó beszedése iránti jogosultság engedélyezését is tartalmazza. Pótadó csak háromnemü fogyasztási czikk után szedhető, u. m. bor, hús, valamint égetett szeszes italok és folyadékok után. Legyünk egészen magyarok! Irta és a kecskeméti 48-as körben felolvasta Horváth Ádám orsz. g-y. képviselő. (Vége.) Nem is a teljes felsorolás volt a czé- lom, hanem csak példáknak felhozása a végből, hogy mennyire szükségünk van arra, hogy magyarságunk által parancsolt szigorú kötelességünknek tartsuk mindnyájan, nő és férfi, kicsiny és nagy ezen a bajon segíteni a hazai ipar pártolása által. Jól tudom én azt, hegy ez nem köny- nyü dolog. Hiszen sok esetben a kereskedő sem tudja magát tájékozni, hogy milyen áruczikk kapható hazai eredetit; annál ke- vésbbé lehet ezt várni a vevőközönségtől, annyival is inkább, mert úgy a kereskedő, de még inkább a vevőközönség ki van téve a megtévesztésnek, magyarán szólva a csalásnak. Oh! a külföldi', különösen az osztrák gyárosok nagyon találékonyak s nem irtóznak a magyar szótól, ha portékájukon kell túladni. így volt ez már (a mint Tóth Béla Írja) 1844-ben is, a midőn Kossuth Lajos buzgólkodása folytán megalakult a „Honi iparvédegjdet“, mely tagjaira nézve kötelezővé tette, hogy minden szükségletükét hazai gyártmányból fedezzék ; nagy kelete lett a magyar babos vászonnak és a gácsi posztónak. Olyan nagy, hogy odaát Cseh- és Morvaországban megijedtek a kelmegyárosok : hol adnak túl már most az ő portékájukon ? És jámbor, — azaz hogy nem igen jámbor — cselhez folyamodtak. A gácsi gyár minden vég posztóba beleszőtte ezt a két szót: „Honi posztó.“ Ezt a brünni uraknak megírta valami jó emberük. Hó, a posztó türelmes, ha morva is. Bele kell szőni sárga selyem betűkkel azt a varázs-igét és tüstént kelendő lesz a portéka Magyarországon. Hát úgy is cselekedtek. A magyarok azonban nem vették meg a hamis szittya posztót; de annál többet nevettek az együ- gyü csaláson. A morva gyárosok ugyanis nem tudva magyarul, a posztó t betűjét 1-nek olvasták ama levélben s ezt szőtték Isten tudja, hány ezer vég posztóba, czifra öreg betűkkel: Honi posztó. Az ilyen hamisítás ma is megvan. Jönnek ide is házalók árulni a szepességi, honi vásznat, bele is van szőve például: Kossuth-vászon, Vekerle-vászon stb. A magyar gazdaasszony örömmel veszi meg s kisül, hogy silány osztrák gyártmányt vásárolt, a melyet csak kiadtak honi készítménynek. Azért óvakodjunk a házalóktól és külföldi, mint belföldi utazóktól, mert ezek rendszerint becsapják a vevőt. Különösen óvakodjunk a bécsi utazóktól, a kik hőseinkre a divatot múlt. nyakukon maradt portékákat akarják rásózni, mint divat újdonságokat. Söprűt az ilyeneknek, nem pénzt, Igen sok tenni való van a magyar ipar fellendítése körül. Ezeket részletezni nem lehet czélom. Állítom azonban, hogy nincs egyetlen egy lélek — a csecsemőt kivéve, — a ki hozzá nem járulhatna a magyar ipar pártolásához s ez által ahhoz, hogy annyi pénz ne özönöljék ki a külföldre. Erre nézve csak egy példát hozok fel. Gyufáért, vagy magyarosabban mondva gyújtóért évenként közel egy millió forint szivárog ki évenként Magyarországból a külföldre, holott teljesen megfelelő, minden minőségben, jutányos árban, a sziikséglet- rek tökéletesen megfelelő mennyiségben gyártják nálunk a gyújtót. Hozzá még például a temesvári gyujtógyár minden csomag gyújtó árából'5°/o-ot ad az „E. M. K. E.“- nek. Ebből a részesedésből már egy magyar tanítót fizet a derék egyesület, a ki nemzetiségi vidéken őrködik a magyarság megmaradásán, sót terjesztésén. No már most nem áll-e mindenkinek módjában, hogy magyar gyújtót vegyen s ezzel segítséget nyújtson a hazai ipar pártolásához, a magyarosodás terjesztéséhez s a magyar pénz külföldre való áramlásának meggátlásához ? Egyébként az egész magyar hazában ez irányban örvendetes mozgalom indult meg, hasonlóképen nálunk Kecskeméten is. Városunk th. bizottsági közgyűlésének határozatából már legközelebb megalakul és megkezdi működését az iparpártoló bizottság, amelynek feladata lesz úgy a közönséget, mint a kereskedőket felvilágosítani, tájékoztatni a tenni valókról-. Teljesen meg vagyok arról győződve, hogy ezen törekvésnek minden kecskeméti nő, férfi lelkes hive lesz. Hiszen a magyar ipar fejlődéséből nemcsak az iparos osztálynak, hanem minden társadalmi osztálynak, sőt az egész nemzetnek haszna lesz. Ha iparosaink száma felszaporodhat s jólétnek örvendenek, bizony több, jobb élelmi czikket fogyasztanak. Ebből haszna lesz a gazdának, mert az lesz a jó állapot, amidőn nyersterményeinket nem kell a külföldi bizonytalan piaczra kivinni drága közvetítéssel, hanem itthon dolgozzuk fel ipar- czikkekké, avagy itthon fogyasztjuk el azokat. Akkor majd nem leszünk a külföld, főleg Ausztria gyárosainak adófizetői. Akkor leszünk igazán magyarok és pedig jólétnek örvendő magyarok s mivel a jólét egyik föltétele a boldogságnak, egyszersmind boldog magyarok. Hogy ez mielőbb legyen, ne csak kívánjuk, hanem dolgozzunk is rajta. így mutassuk meg, hogy minden cselekvésünkben is testestől-lelkestől igaz magyarok vagyunk ! — Házi tűzoltó szer. A legújabb időben sikerült olyan tűzoltó szert előállítani, melyet kevés költséggel akárki könnyen megszerezhet és ez által házát nagyobb tűzveszélytől könnyen megóvhatja. E czélra 10 kilo közönséges konyhasót és 5 3 kilo szalmiákot 30 liter vízboD kell föloldani és az oldatot lehetőleg vékony üvegekbe tölteni. Ezeket az üvegeket jól bedugaszolva és lepecsételve őrizzük. Ha tiiz támad, elég ezekből az üvegekből néhányat úgy a tüzbe dobni, hogy eltörjenek; a ki- ömlő folyadék kisebb tüzeket nagyon gyorsan elolt. Az egészségügyi és rendőri felügyelet. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök által f. évi 78,543/V—c. szám alatt kiadott RENDELET III. FEJEZET. 20. §. A korcsmahitelröl. Az 1883. évi XXV. t.-cz. 26. §-ának értelmében az idézett törvénynek a korcsmahitel szabályozásáról szóló fejezete minden községben évenkint egyszer a szokásos módon kihirdetendő lévén, a közigazgatási hatóságok ezen kihirdetésről gondoskodni, illetve annak foganatosítását ellenőrizni tartoznak. Felügyelnek egyszersmind a felügyeletet gyakorló közegek arra is, hogy a törvény rendelkezéseihez képest a fent említett fejezet szövegei minden italmérési helyiségben a vendégek által könnyen látható helyen magyarul és az illető község jegyzőkönyvi nyelvén mindig olvasható állapotban kifüggesztve legyenek. Az a vendéglős, korcsmáros, vagy italmérő, ki a törvénynek fentebbi rendeletét meg nem tartja, az 1883. évi XXV. t.-cz. 26. §-a értelmében büntetendő. Jegyzet. Az 1883.- évi XXV. törv.-cz. 26. §-a 2. bekezdésének szövege: „Azon vendéglős, korcsmáros, vagy italmérő, ki ezen § rendeletét nem teljesiti, az illetékes közigazgatási hatóság által a községi szegény-alap javára ötven forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.“ 21. §. Az italmérési és italelárusitási jogengedélylyel biró felek álted használt palaczkok és poharak megjelölése. Az italmérési s italelárusitási helyiségekben tartható s kimérésre és mértékként használható palaczkok és poharakra nézve az 1899. évi márczius hó 15-én 6523. sz. alatt kiadott kereskedelemügyi rendelet az irányadó. Jegyzet. A 6523/899. számú kereske- delmügyi ministeri rendelet szövege : „A kereskedelemügyi m. kir. minister 1899. évi 6523. számú rendelete, a kimérésre használt üvegpalaczkok és üvegpoharak koronabélyeggel kütelező használata és ezen üvegedények hitelesítési kellékei tárgyában. A vendéglőkben, korcsmákban és egyéb nyilvános helyeken, mint bodegák, borozók, mulatók stb, a hol közönségesen bort vagy sört kimérnek, a kimérésre és mértékként használt palaczkok és poharak kizárólag a jelen rendeletemben foglalt kellékek alapján mértékhitelesitési koronabélyeggel hitelesítve használtatnak. Nem tartoznak azonban ezen hitelesítési kötelezettség alá a czimlappal, (czimké- vel, ettiquettevel ellátott, bedugaszolt, lepecsételt, illetőleg egyéb alkalmas módon maradandólag elzárt állapotban forgalomba hozott, finom borral töltött palaczkok, valamint az ivópoharak, melyek palaczkok mellé service gyanánt) adatnak.
