Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-12-05 / 23. szám
1900. deczembei* 5. Vendéglősök Lapja 3 helyszerzéssel űzött visszaélések a pinczér- ség életérdekeit alapjukban támadják meg, s minthogy a leleplezések hitelt keltőn hangzanak, kolozsvári szaktársaink kérelmének a közjó érdekében ezennel helyt adunk. Az „E. F. U.“ november 19-iki száma ezt Írja: Annyi a cselédszerző és cselédelhelyező „hivatal“ városunkban, mint a gomba. Engedélyt valószínűleg az iparhatóságtól kapnak, amely működésüket a rendőrség utján ellenőrizteti. Eddig rendben van a dolog. A baj ott kezdődik, hogy vagy nincsen kellőleg meghatározva a szedhető közvetítői dijak magassága, vagy nincsen kellőkép ellenőrizve. E tekintetben legelső helyen áll az Aszpisz Jakab cselédelhelyező intézete. Ez a jó ur annyi és olyan közvetítői dijakat szed. amennyi neki épen tetszik. Nap-nap után érkeznek ellene a feljelentések, hogy megzsarolja a szolgálatkereső és a személyzetkereső feleket. Nem elegendő, hogy túlra agas közvetítői dijat vészén, hanem még azután mindenféle fenyegetések utján újabb és újabb összegeket csikar ki a telektől. Tegnap is érkezett ellene egy ilyen feljelentés a rendőrséghez. Both J. a központi kávéház tulajdonosa tett ellene feljelentést, hogy napok óta nagyobb összeg erejéig akarja őt megzsarolni, azzal fenyegetvén őt, hogy ha kérését nem teljesiti, nem szállít részére személyzetet. Ez nem az első, de — valószínűleg — nem is az utolsó ilyen természetű ténykedése Aszpisz urnák. Ideje volna már, hogy ennek a jó embernek a cselédek fölött való basáskodása leszállittassék és arra kényszerittessék, hogy a törvény által megszabott korlátokon belül teljesítse „áldásos“ (?!) munkáját. A 22-iki számban pedig erre az ügyre vonatkozólag a következőkép ir: Megemlékeztünk azokról a visszaélésekről, a melyeket Aszpisz Jakab cselédelhelyező intézetével elkövet. Elmondottuk, hogy nemcsak kényekedve szerinti közvetítési dijakkal terheli meg a feleket, hanem azonkívül, különösen a kávéháztulajdonoso- kat a legszemérmetlenebb módon megzsarolja, azzal rémitgetve őkephogy nem „szállít“ különben részükre személyzetet. Hanem ez a jó ur még ennél is tovább megy. Elhelyezi p. o. a kaszirnőt valamelyik kávéházban. Zsebrevágja úgy a kávéstól, mint az elhelyezett leánytól a magas közvetítési dijat és akkor aztán egy néhány nap múlva önmaga kicsalja a leányt abból a kávéházból csak azért, hogy azt máshova elhelyezve újabb elhelyezési dijai kapjon. Ki tanítja a kávéházi személyzeteket, hogy gazdájukat koholt hírekkel rémitgessék, kellemetlenségeket helyezzenek kilátásba és aztán együtt veszi föl ezekkel a hallgatási dijakat. És ez a jó ur nyilatkozatot küld be hozzánk, a melyben a mi nevünkben ki óhajtja-jelentetni, hogy tévesen lettünk informálva az ő üzelmeit illetőleg. Nem, Aszpisz ur, mi nagyon jól vagyunk értesülve annyival is inkább, mert ezek az üzelmek városszerte ismeretes tények. Jól tudja azt mindenki, hogy ön milyen rutul visszaél az önre rászorult felek bizalmával és hogy ön már revolverrel is csikart ki tulmagas, meg nem engedett közvetítési dij czimü összegeket! Csak eg}-et nem értünk és ez a rendőrség magatartása ebben az ügyben. Minduntalan érkeznek a feljelentések Ticssai Gábor kapitányhoz, mint az iparhatóság fejéhez Aszpisz ur ellen és ő mégis zavartalanul folytathatja üzelmeit. Az ilyen embertől meg kell vonni az iparenged- lyt, hogy ne gazdálkodhassék ilyen szemermetlen módon a cselédszerző szolgálataira szorult gazdák és cselédek körére. * A mi az Aszpisz ellen felhozott vádakat illeti, azokhoz nem lehet szavunk, egyrészt, mert messze vagyunk ahoz, hogy Aszpisz tizeiméiről közvetlen tudomást szerezhessünk; másrészt azért, mert följelentés történt ellene, tehát a hatóság feladata megállapítani, hogy Aszpisz a törvény és a tisztesség határai között sáfárkodik-e. Mi e botrányos eset alkalmából megrovásunkat inkább a pinczérek ellen hangoztatjuk, azok ellen a pinczérek ellen, a kiknek az önérzetük nem tiltja azt, hogy állást cselédszerzötól fogadjanak el. Hát „cseléd“ a pinczér? Ki mire becsüli magát, annyira becsülik mások. Mi évek óta küzdünk azért, hogy iparunk tisztelt pozicziót találjon a társadalomban, a pinczér pedig iparunkban ; ennélfogva indignálódva Ítéljük el azokat a főnököket s azokat a pinczéreket, a kik annyira megalázzák magukat és iparunkat, hogy a munkaközvetítést kétes hirü „cselédszerzőkkel“ bonyolittatják le. Ebben az esetben a visszaélést a kolozsvári főnökök és pinczérek követték el iparunk méltósága ellen, Aszpisz ur visszaélése tehát csak okozat. Azok a főnökök és pinczérek, a kik magukat „cselédből“ lett urnák, illetőleg „cselédnek“ tekintik, rászolgáltak Aszpisz zsarolására. Ne legyünk cselédek s vessük meg az Aszpiszokat. Fraiicziaorszúg a haladás fáklyavivője. A mit mi évek óta sürgetünk, a minek szükségét közerkölcsi és közgazda- sági okokkal mutattuk ki a törvényhozáshoz beadott kérvényünkben, Francziaország megvalósítja «az italadó reformját. Fran- cziaországot ennél a reformnál tisztán emberségi tekintetek vezérlik, hogy fáklyavivője legyen a nemzeteknek. A franczia kormány ugyanis szakítani akar az italadók terén az eddigi merev pénzügyi politikával, mely csak azt nézte, hogy a pálinkáivás terjedésével mennyire növekszik a kincstár bevétele, nem pedig azt, hogy az alkoholizmus mily rettenetes szocziális és morális pusztítást visz végbe a nép alsóbb rétegeiben. Elhatározta a kormány tehát, hogy az egészséges italok (bor, sör, almabor) adóját leszállítja, hogy igy azok minél nagyobb körben terjedjenek el, viszont ezzel szemben az égetett szesz adóját majdnem 30°/a-kal emelni fogja. A tervezet szerint a bor, almabor és sör adóját végösszegben 125 millió frankkal csökkenteni akarják, — tehát majdnem 60°/o-Jpal szállítják le, az igy előálló deficitet pedig a szeszadó és italmérési illeték emelésével akarják pótolni. Eddig egy hektoliter tiszta szesz adója 156 frank és 25 ct. volt, a tervezet ezt 220 frankra emelné fel, a mi összesen 95 millió frankot tenne ki, a még fedezetlen 30 millió frankot az italmérési illeték emeléséből vélik pótolni. Jegyzőkönyv, felvétetett Budapesten, 1900. évi november 26-án, a Szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéssegédek nyugdijegyesülete igazgatóságának a központi irodában d. u. 4 órakor tartott rendes havi üléséről. Jelen voltak: Bokros Károly elnök, Nérey Dezső alelnök, Sztanoj Miklós, Sver- teczky Gáspár, Mittrovácz Adolf, László Gábor Károly igazgatósági, Francois Lajos felügyelőbizottsági tagok, dr. Solti Ödön jogtanácsos, Barta Béla, F. Kiss Lajos hir- lapirók. Kommer Ferencz, Seres Márton kimentik elmaradásukat. 483. szám. Elnök megnyitja az ülést, üdvözli a megjelent igazgatósági tagokat, elrendeli az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasását. Az igazgatóság a jegyzőkönyvet azon helyesbítésnél, hogy a 482. sz. alatt Sztanoj Miklós által megtett indítvány értelmében az évi zárlatot minden évben és minden egyes tagnak meg kell küldeni, hitelesítette. 484. szám. Elnök jelenti, hogy az igazgatóság az ő vezetése alatt eljárt Barabás Béla ország- gyűlési képviselő ur ő nagyságánál, és neki az egyesületbe kötelező belépés tárgyában elkészített memorandumot az országgyűléshez benyújtás czéljából átadta. Örömmel jelenti, hogy a képviselő a küldöttséget igen szívesen fogadta és megígérte, hogy a tárgyalás alkalmával a legmelegebben- fogja támogatni. Az igazgatóság a jelentést örömmel veszi tudomásul. 485. szám. Jogtanácsos jelenti, hogy az előző ülés 471. sz. határozatával átutalt 1430 koronát a központi takarékpénztár az egyesület javára bevételezte. Ezúttal 1000 korona átutalását kéri. Acheque-lapok betekintése után az igazgatóság a jelentést tudomásul veszi s az uj átutalásra az elnökséget felhatalmazza. 489. szám. Jogtanácsos bemutatja az aradi választmány nov. 12-iki ülése jegyzőkönyvét; jelenti, hogy e választmány november hóban 128 korona 30 fillér tagsági dijat szedett be, mely összeg 10 kor. cheque levonása után felküldetett; hogy Szabó Lajos uj tagul felvétetett, hogy továbbá ezen választmány a rossz viszonyok folytán nehezen fizető alkalmazottak érdekében egy igen üdvös indítványt fogadott el. Ugyanis Dukesz Vilmos titkár indítványára átir a választmány az aradi pinczéregyletnek, hogy mindazon alkalmazottakat, akik a nyugdijegyesületnek rendes tagjai, tekintse a pinczéregyesület is rendes tagjainak, anélkül, hogy tőlük a pinczéregyleti tagsági dijak fizetését követelné. Braun Gusztáv elnök indítványára a nagyobb üzletek tulajdonosai s főleg Nagy Lajos ur fellnvattak, hogy alkalmazottaikat a nyugdijegyletbe minél nagyobb számbani belépésre serkentsék. Az igazgatóság a jelentést tudomásul veszi s az itt elfogadott indítványokat a többi választmányoknak s a pinczéregyle- teknek is figyelmébe s elfogadásra ajánlja. 490. szám.. Jogtanácsos jelenti, hogy a kassai választmány november hó 19-iki üléséről felvett jegyzőkönyv s szabályszerű kimutatás szerint e választmány november havi dijak czimén 308 kor. 36 fillér tagdijat vett be, mely összeg ez igazolt kiadások levonása után felküldetett; hogy Weisz Dezső uj tagul november 1-től kezdődő nyugdíjjogosultsággal belépett, hogy 29 hátralékos tag közül 7 tag nyilvántartási ive visszaküldetett, a többiek 1 havi halasztást kaptak ; hogy tagsági igazolványokat sürgetnek ; hogy Lukács János vál. tag helyett Pásztor Andrást választották be; hogy továbbá általános tisztujitást akarnak tartani s hogy végül Seress Márton ur memorandumát a legközelebbi ülésen fogja beterjeszteni. A jelentés tudomásul vétetik s a sürgetett igazolványok leküldése meghagyatik
