Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-12-05 / 23. szám
XVI-ik évfolyam. 1900. 23. szám. Budapest, deczember 5-én. VENDÉGLŐSÖK LAPJA PIACZEREK LAPJA 11 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Nómeti pinczér-egylet“ a „Székesfejórvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nck, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejórvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársuiatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. | Félévre ..................6 kor. Három negyed évre 9 Évnegyedre Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. 'zárnyaljon egy név végig e hazában, Melyet egy század leple eltakar, lu Hogy mind, ki Árpád viruló honán van, Siessen ünnepelni a magyar, S a százados szent sir legyen az oltár^ Melyen ma millió szív aldozik, Merítsen mind szent ihletet, ki ott jár, Tanuljon honszerelmet mindenik ! Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! Mert szent az ihletett költőnek kobza. Ki szivet-lelket dalba önthetett, S mig ön dús életét honnak áldozza, Támaszt csatára népet, hősöket, Ki szóval milliókat tettre serkent, Országot épit, lanttal trónt emel. Varázsszavával áld, hódítva mindent, S szavára dobban, lágyul hős kebel. Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! De az, kitől nagyot, jót ezrek várnak, Kegyet csak egy sugárt se várt soha, És volt legyen bár nagy fia korának, Az énekesnek sorsa mostoha. Bár benne századának lelke lüktet, Prófétát meg hálátlan kor nem ért, — Mi terhelé már régen véreinket, Fonjunk fejére, hát, mi zöld babért! Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! Arasznyi csillaga hazánk a földnek, Mely a nagy mindenségben rezg, bolyong, De költő álmai az égbe törnek, Elűzni végzetét, mely ott borong, S végig dörög e csillagon nagy lelke, S szava a nagy világba, harsan át, Honába, melybe ihletét lehelte, Belé kiáltva lelkes „Szózat“-át. Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! Ezernyi oldott, hulló kéve voltunk, S hazánk a barbár Druidák temploma, Vesztünk lón, mi önző. széthúzó voltunk, Maroknyi nép hogy százfelé vona, De majd feltámadott a költő szive, Mely bon üdvén munkálni hőn akar, S fölzeng a szent parancsolat: „légy hive Hazádnak rendületlenül magyar!“ Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! Fogadjuk esküvel e sir .felett meg: A honnak élünk s benn’ egyek leszünk, S a mit apáink vérrel meg nem vettek. Munkálja ész kitartón s két kezünk. És jöjjön bár, minek még jőni kell ránk, Nem éri népét „nagyszerű halál“, Mert hogyha felkel sírj ihói prófétánk, Minket virulva, boldogan talál. Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservei rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! Mert halhatatlan főnixként a költő Lerázza egykor hamvadó porát, Főikéi majdan sírjából, újra eljő, Hogy lássa álmát, népe „szebb korát S a sirt, a melyben a költő pihent meg, A népnek milliói veszik körül, 8 az ünneplő magyar nemzetnek Szemében az örömnek könnye ül. Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! Hullj hát idő, te százados lepel, le! , Forduljon sírjában a nagy halott, Hogy lássa: él népében még nagy lelke, Melyet neki szent örökül adott, 8 hogy mit mi tőle megtanultunk, Honáért élni-halni kész magyar, S mit meg nem terme ezredéves múltúnk, Azért küzd, viv ma millió férfikar! Sírodon reszket a rózsabokor, Suttog a szellő, sir a pacsirta, S hogyha keservét rajta kisírta, Sírodat megkoszorúzza a kor! Nagy énekes! hamvad bár sir takarja, A halhatatlan költő a miénk, S mig rátesszük friss koszorúnk sírodra, Amelyet honflkönnyel öntözénk, Bizton tekintjük a jövőt, a szebb kort, Melyet szent ihletedben álmodál, Mert mig ölén e szent föld egy magyart hord, Honában él — a nagy költőkirály! (,,P. K.íl) Dr. Rézbányái/ József\ Mai számur. 12 oldal. Vörösmarty Mihály születésének évszázados emlékünnepére.
