Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-11-20 / 22. szám

1900 november 20. Vendéglősök Lapja Apróságok. Ki tagadhatná, hogy a hazafias érzést s a magyar nemzeti szellemet leginkább a műveltség terjesztésével lehet fejleszteni. Az igazi műveltség az igazság nevezete Hazafiatlanság és magyartalanság a nálunk leggyalázatosabb igaztalanság, czudar há­látlanság. * A fővárosi pinczérkarnak hazafiasán gondolkozó tagjai igen nemes, szép czélt tűztek maguk elé. Ugyanis magyar asztaltár­saságot alakítottak, a melynek élén kiváló s ügybuzgó szaktársak állanak. A czél az, hogy lehetőleg terjeszszék s megszerettessék a mi szép nyelvünket. Elhatározták, hogy ezentúl a vendégeket első sorban magyarul üdvözlik, s csak akkor érintkeznek velük idegen nyelven, ha az illető vendég nem tud a mi szép nyelvünkön. Én megvagyok győződve, hogy ezek a kiváló szaktársak, akik e nemes czélt maguk éllé tűzték, sikert aratnak. Magam is szivvel-lélekkel velük tartok s tehetsé­gemhez képest rajta leszek, hogy támogas­sam hazafias törekvésüket. * Ezzel í z alkalommal időszerűnek tar­tom élményeimből egyet-mást elmondani. Ugyanis, a midőn egy divatos ruhába öltözött „vigécz“ áz étteremben helyet fog­lal, éthordóim mind el voltak foglalva; te­hát én magam szolgáltam ki, nálam meg­szokottan, magyarul üdvözöltem őt a leg­nagyobb udvariassággal. Az illető ideges vadsággal rám rivalt: „Mit mier schprechen sich deutsch, wir sind in eine deutsche Stadt“. — No de bennem emberére talált. Én a legudvariasabban meghajtottam magam s „germánt nyelven a következő választ adtam neki: „Uram ! tévedni méltóztatik. Igaz, bár sajnos, hogy itt még a német nyelv túl súlyban van, de azért méltóztassék csak a földképet meg­tekinteni, azaz ez a város, a hol jelenleg „üzleti“ dolgai végett tartózkodik, mégis csak Magyarország egyik városa“. Én tehát kötelességemnek tettem ele­get, a mikor Önt először az ország nyel­vén üdvözöltem. Erre én nyugodt előzé­kenységgel figyelmesen kiszolgáltam. A midőn a fizetésre került a sor, azt kérdi az illető: „Störih“ vendég „Sind sich ein gebohrene ungar?“ s egy „piczulát“ is dobott elém. Udvarias meghajlással vála­szoltam : „Zudinen“, a mire sarkon fordul­tam és faképnél hagytam a „vigécz“ urat az ő piczulájával együtt. Megjegyzem, hogy az illető vendéggel azóta minden évben háromszor találkozom, s mondhatom, hogy a legszivélyesebben. (Folytatása következik.) JBer/a. KÜLÖNFÉLÉK. Özv. Hubert J. E. úrnő, pozsonyi pezsgőgyártulajdonosnő, 1000 koronát kül­dött be Gundel János ipartársulati elnök úrhoz, a Budapesten alapitandó vendéglős- menház javára. Igen szép és nemes tett ez, s Hubert J. E. úrnőnek több helyről már is a leghálásabb köszönet nyilvánittatott ezen nagylelkű adományáért. Ugyancsak 1000 koronát küldött Belatini Braun Artur pezsgő­gyáros úr is ezen nemes czélra. Isten áldja meg jóindulatukat! Halálozások. Bauer Dénes ipolysági szállodás, kit ezelőtt egy évvel szállítottak be a Lipótmezei gyógyintézetbe, mint fáj­dalommal értesülünk ottmeghalt. Az„Orient"- beli ismerősei Kiss Lajos, Párezer Rudolf, Pfáhnl János, Várady Ignácz stb. Foltin Antal kávéssal együtt igen sokan jelentek meg szerencsétlen kartársunk temetésén, számtalan szép koszorút tettek az elhunyt koporsójára. Schlesinger József elhelyező irodatulajdonos is igen szép koszorúval rótta le szerencsétlen barátunk iránt a kegyelet adóját. Béke poraira! — Pfelmayer Antal, régi ismert fővárosi pinezér üzleti elfoglalt­sága közepeit szivszélhüdésben elhunyt. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Koszorút küldtek a „Pannónia“ személyzete és számosán. Béke poraira! Králik Ferenc* ur, aki Budapes­ten mint kávés általános jó hírnévnek örvend, megvette a Wesselényí-utczában lévő „Ma­gyar színház“ kávéházat. Sok szerencsét, általános jó üzletmenetet kívánunk Králik urnák. A Krisztinavárosi Kaszinó sör- csarnok, mely Elimann J. szaktársunk ta­pintatos vezetése alatt, egyre nagyobb len­dületet nyer, a télen át legérdekesebb mu­latóhelye lesz a budaiaknak, a kik télen át ugyancsak csöndesen élnek. Ehmann ugyanis október 31-től nemzetközi hangversenyeket tartat Fürst Károly igazgató és Rosenzweig Armin karmester társulatával. A műsor gaz- I dag, válogatott és családias lesz. Felhívjuk rá olvasóink érdeklődését. Bemenet hétköz­nap ingyen, vasárnap 20 kr. Hétköznap fe­dett tekepálya áll a vendégek rendelke­zésére. A „Domino Sec“ hódit. Temesvárról Írják : mult hó 16-dikán ünnepelte a temesvári iz­raelita hitközség kántora huszonötéves jubileumát. A „Korona herczeg“ szállodában tiszteletére rende­zett banketten, kizárólag „Domino Sec“ pezsgőt szolgáltak fel. Hogy mennyire ízlett ez a kitűnő magyar pezsgő, mutatja az, hogy az előre rendelt száz palaczkra még ötvenet. rendeltek. Szóval „brillírozott“ a „Domino Sec“, a belatini Braun-czég e jó gyártmánya. A párisi vendéglőkről. A M. és H. L.-ban Sas Ármin Írja: A párisi vendég­lőkben ama tálezákon, melyen fölszolgál­nak, rajta van, mit kell fizetni. Elv azonnal fizetni. Pinczéreknek fizetésük nincs. Hanem a kiszolgált ételek és italok minden frankja után fizetsz 10 centimest, néhol többet. Mozgó fényképek kivilágítva, reklám gya­nánt használtatnak. Sokszor mosolyra kész­tetnek. A ezég firmája este fénynyel a jár­dára vetittetik s ha tetszik, a nevet az aszfalton is olvashatod. Mintha lángsuga­rakkal abba bevésve volnának. Erős, de jó, A „B. L.“ pályadijat tűzött erre a kérdésre: hogyan fokozható a j bor fogyasztása? Sok jó pályamunkát ka­pott a szerkesztőség, a többi között egy humoros dolgozat is, a mely ezt a radiká­lis javaslatot teszi: „Csukják he a pálinka­üzleteket tulajdonosaikkal együtt s a horfo­gyasztás emelkedni fog.“ Ki meri tagadni, j hogy a jókedvű iró az igazsághoz igen kö­zel jár? Magyar ipar egy miniszteri ban­ketten. A temesvári kereskedelmi és ipar­kamara, mely ugyszólva először röpité vi­lággá a „Pártoljuk a magyar ipart“ igéjét, í e nemes eszmének a fehér asztalnál sem szűnt meg érvényt szerezni. A kereskede­lemügyi miniszter tiszteletére e hó 15-én a „korona herczeg“ szállodában pazarul diszi­Louis Francois & Comp. pezsgőgyára o tett nagy termében rendezett diszlakoma étrendjén magyar bor, sör és ásványvíz mellett kizárólag magyar pezsgő, továbbá sárvári sajt és végül „magyar cognac“ lett felszolgálva. Kívánatos, hogy e szép példa a társadalmi körök részéről is minél buz­góbb követésre találjon. Letartóztatott kávés. A rendőrség letartóztatta Nyáry József volt kávést, a ki több szegény ember kauezióját elsikasztotta azzal az ürügygyei, hogy kávéházat fog nyitni. Bérbe vett Dehmál Károlytól egy négyszáznegyven korona értékű phminót, s aztán eladta. Elsikkasztotta Lukács Kálmán pinezérnek száz koronás, Gál Sándor pin- ezérnek kétszáz koronás és Mészáros Julia pénztárosnő százhatvan koronás óvadékát, továbbá a Király Dénes által rábízott száz­húsz korona értékű kávéházi felszerelést. A kárvallottak, a mint látták, hogy Nyári nem szándékozik kávéházat nyitni, följelen­tést tettek ellene a rendőrségen. Minthogy Nyári beismerő vallomást tett, átkisérték az ügyészségre. Hol kapunk friss tiszai halat? Figyelmeztetjük a vendéglősöket, hogy a ki friss tiszai halra jutányosán akar szert tenni, az megrendelésével forduljon Vágásg Béla vendéglőshöz (Szeged, vaspálya-uteza 5. sz.), a ki pontos kiszolgálásról gondoskodik. A sörházak kartellje. Az uj sör­adó a sörfőzdéket válságos helyzetbe so­dorta, érdekeik megvédése végett tehát a sörgyárosok a kartellt, melyet jeleztünk, végleg megkötötték. Az egyezményt a kőbá­nyai öt sörfőde már aláírta és pedig 10 évi időtamra. Az egyezmény szerint a sörgyá­rak, a petroleum- és ezukorgyárak mintá­jára, kontingentálták gyártásukat és a vevő­ket maguk között felosztották. Csak aztán az árakat ne emeljék! Bor hamisítási Ítélet. Szoffer Jo­achim tiszafüredi lakos bornagykereskedőt a belügyminiszter mesterséges hor készítése, forgalombahozatala, törkölybor különraktá- rozásának elmulasztása miatt két hónapi elzárásban és összesen 700 korona pénzbün­tetésben marasztalta el, továbbá az Ítéletnek saját költségén való közzétételére kötelezte. A szászok gusztusa. Drezdában fogyasztják a lóhust, sőt a kutyahust is. Ez állatok vágásával és mérésével nem hen­tes nem foglalkozik, hanem ezt az iparágat kedvelő egyének, kik egyáltalán és szigo­rúan el vannak tiltva bármi nemű más hus- iparággal való foglalkozástól. Nálunk, a mi népünknél, undort gerjeszt még gondolat­ban is, hogy a kutya húsa élelmi czikké vált. Nem úgy azonban a szásznémeteknél, ők (a szegényebb néposztály) jó étvágygyal fogyasztják s állításuk szerint a kutya­pecsenye kitűnő ízzel bir. (Egyék csak a szász atyafiak.) így éljünk. A francziák tudnak csak szépen és okosan élni, Minálunk a nyuga­lomba vonuló iparos nagyon ritka madár. Minden századik éri csak azt meg, hogy nyugalomba vonulhat. Ellenben Párisban és egyáltalán Francziaországban minden keres­kedő, iparos és gyárosnak az képezi fel­adatát, hogy mire megörekszik, nyugalomba léphessen. Addig azonban ugyancsak hozzá­lát a dologhoz. 20—25 év alatt már kis tőkét tesz félre, üzletét is eladja jó áron, azután meghúzódik valami kis helyiségben, hol házat, kertet vásáról magának. A párisi szakiparosoknak csak talán 25°/o-a nem lép nyugalomba s folytatja üzletét, mig ki nem dűl. BUDAFOKON, cs. és kir. udvari szállítók. Szaktársaink szives figyelmébe jánljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom