Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-11-20 / 22. szám
2 Vendéglősök Lapja 1900. november 20. kiemelnünk s ezért nézetünk szerint ezeket nem lehet az ipar köréből egyszerűen kitörülni. Az elöljáróságok egyszerű megkérdezése nem pótolja az ipartörvénynek azt az intenczióját, mely világosan kimondja, hogy aki ily ipart űzni láván, tartozik kimutatni, hogy az ipar önálló gyakorlásába kívánt kellékeknek megfelel s az engedély kiadása főleg az illető személy megbízhatóságától teendő függővé. E megbizbatóság a közönség egészségügyi és számtalan más érdekeit kívánja megvédelmezni s ez iparéig üzésétöl távol akarja tartani az oda nem való mégbizhatlan elemeket. Az elvi határozat a korcsmáros-ipart egyszerűen megfosztja ipari jellegétől s igy kiszolgáltatja azt a bizonyos szakképzettséget, értelmet s megbizhatósiígot nélkülöző üzérkedésnek. Ezekután utalhatunk az idézett és a most neheztelt határozat alapjául szolgáló 1899. évi XXXV. t.-cz. 7. §-ának 6-ik kikezdésére, mely igy szól: Fogadókra, vendéglőkre, kávéházakra és kávémérésekre a pénzügyi hatóság csak akkor adhat italmérési engedélyt, ha az illetékes iparhatóság az illető üzlet gyakorlására az iparjogositványt már előzőleg megadta. * * * Ily érdemlegesen foglalt állást s ily határozott lépést tett az orsz. iparegyesület ebben a kérdésben, melytől a vendéglős-üzlet iparjellege s az a nagy érdek függ, hogy tisztes szaktársainktól a kontár-strohmannok a kenyeret el ne ragadhassák. Még nagyobb jelentőségű az „Országos Iparegyesület“ második ak- cziója, mert ez már azt mutatja, hogy az országos iparégyesület a vendég- lősséget nemcsak rendes és előkelő iparnak akarja elismertetni, hanem maga már is annak tekinti. Ez az akczió az egyesület szakosztályainak november 6-án tartott összes ülésében történt meg. A vendéglősökre oly nagy fontosságú ülésről az egyesület hivatalos lapja, a „Magyar Ipar“ a következőkben referál: Egyesületünk összes szakosztályai nov. 6. délután Thék Endre egyesületi alelnök elnöklete alatt együttes ülést tartottak, melynek tárgya a székesfőváros részére a fogadós vendéglős, kávés és pálinkámévá iparokra vonal/cozólag készített s zab cíly rendelet- tervezet tárgyalása volt. Jelen vannak: Gelléri Mór igazgató, Glück Frigyes igazgatósági tag, előadó, Kemény Géza előadó, dr. Soltész Adolf titkár. Ghyczy Béla, Karkai Mór, Kugler Henrik, Förster Konrád, Grünwald Mór, Steiner Lipót, Barth Gyula, Mezey Béla, Tigermann Nándor, Sztanoj Miklós, dr. Solti Ödön, Illits József, dr. Andor Endre, Molnár Mihály, Beutum Ignácz, Lázár Pál, Wübur- ger Károly, Müller Antal, Gundel János. Elnök megnyitja az ülést és felkéri Glück Frigyes igazgatósági tagot, mint a kérdés előadóját, előadásának megtartására. Glück Frigyes a budapesti vendéglős ipartársulat részéről a következőket terjeszti elő: Mélyen tisztelt Igazgatóság! Tisztelt Szakértekezlet! Engedjék meg, hogy a< megtisztelő megbízatásért köszönetemet nyilvánítsam. Örömmel teszek eleget mint ezen szakmához tartozó iparos és úgyis, mint az országos iparegyesület szerény munkása. A budapesti székes főváros tekintetes tanácsához, a jog-, ipar és rendészeti ügyosztály előterjesztése a fogadó, vendéglő, sörház stb. iparokra vonatkozó szabályrendelet újabb megállapítása ügyében van szerencsém ismertetni, hogy az előterjesztés történeti előzményei már 1885. évben megindult mozgalom volt a kávémérők részéről, kik különösen sérelmesnek tartották, hogy a tekézés, valamint a kártyázás a kávémérésekben teljesen be lett tiltva és miután a közgyűlés 1887. évi május hó 18-án hozott határozatával a kávémérőket ezen kérvényükkel elutasította, a legfelsőbb helyre fordultak sérelmök orvoslása végett. 0 Felsége, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz küldötte le a legmagasabb kézjegyzésre méltatott folyamodványt, a ki viszont a főváros közönségéhez újabb tárgyalás végett leküldte, kijelentve, miszerint méltányos és czélszerünek tartja a sérelmek oly módon és azon mértékig leendő orvoslásod, hogy a közerkölcsiség és közbiztonság ne veszélyeztessék, a szegényebb sorsú néposztály jogosidt igényei is kielégítést nyerjenek. Ezen leiratban felhívta egyúttal a miniszter ur a közönség figyelmét arra, hogy miután az italmérés a főváros területén a kir. kisebb haszonvételek sorába tartozik, a fogadó, vendéglő, korcsma, sörház és pálinkamérési üzletek gyakorlására nézve fennálló szabályrendeletnek az említett üzletekre vonatkozó intézkedései az 1884. évi XV11. t. ez. 183. §-ának pontjába ütköznek és miután abban a gyakorlati élet követelményei folytcin amúgy is több módosítás kívánatos, szükséges volna az italmérési üzletekre nézve külön-külön szabályrendeletet alkotni s ez alkalommal a kívánatos módosítások is eszközölhetők lennének. A miniszter ur ezen leirata folytán, valamint arra való tekintettel is, hogy időközben a fennálló szabályrendelet egyes rendelkezéseinek homályossága az iparhatóságok és rendőrség között hatásköri összeütközésekre szolgáltatott okot, megindultak a tárgyalások a fennállott szabályrendeletnek módosítása iránt. Ezen tárgyalások eredményeként a közgyűlés 1888. évi junius 20/21-én a kávéházak és kávémérésekre uj és külön szabályrendeletet állapított meg, mdlyről Kemény Géza ur úgy is külön ismertetést fog adni. A fogadók, vendéglők, korcsmák, sorházak, pálinkamérésekre a régebbi 743/82 kgy. sz. szabályrendelet intézkedései maradtak érvényben, a közgyűlés azonban 1889. évi április hó 10., 11-én 429. sz. a hozott határozatával a zenélési zárórát úgy ezen üzletekre nézve éjfélutáni 1 óráig kiterjesztette. A közgyűlés 1895. évi decz. ll./12-én 1427. sz. a. hozott határozatával kimondta a zenélés kiterjesztését, a kereskedelmi m. kir. miniszter ur 1896. évi junius hó 28-án 41831. sz. a. kelt leirata szerint ezt jóvá nem hagyta. Ezen leiratot a közgyűlés nem vette tudomásul, hanem az ügyet Fridvaldszky Sándor bizottsági tag ur részéről tett indit- ványnyal együtt, mely a dobbal és rézfuvó hangszerrel való éjjeli zenélésnek ugyancsak a miniszteri leiratban foglalt indokok miatt leendő korlátozása érdekében 743/84. kgy. sz. a. alkotott szabályrendeletet 10. és 24. §§-ainak módosítását czélozza, oly felhívással adta ki a tanácsnak, hogy az illetékes szakbizottmány meghallgatása mellett tegyen ez ügyben ujabbi indokolt előterjesztést. Ezen előzmények után még számos más tárgyalások azon meggyőződésnek adtak helyet, hogy mindkét szabályrendelet elavult s azok nemcsak egyes részekben, hanem teljes egészükben gyökeres átdolgozást igényelnek s hogy ezen ügy oly módon szabályoztassék, hogy a közönség érdekeinek szem előtt tartása mellett az iparosok létérdekei is kielégítést nyerjenek s végül, hogy az esetre, ha azon társadalmi és hatósági mozgalom, mely az idegen forgalom emelése érdekében megindult, eredményes lesz, az emelkedő idegen-forgalom ezen iparágat már helyes alapokon s az ehez fűződő igényeknek meg fel előleg rendezve találja. Ezen ügyosztályi előterjesztést szem előtt tartva, a fogadó, vendéglő, korcsma, sörház- stb. iparoknak rendezése ügyében a szabályrendeleti tervezet elkészült. A budapesti vendéglős ipartársulat nevében bejelentem, hogy a szabályrendelet elkészítése alkalmával a jog- ipar és rendészeti ügyosztály egyes kívánalmainknak helyt adott, ennélfogva a szabályrendeletet teljességben elfogadtuk és kéri a tekintetes országos iparegyesületet, hogy a szabályzatnak a fogadó, vendéglő, korcsma s sorházra vonatkozó részét a magy. kir. kereskedelmi minisztériumhoz pártolólag szíveskedjék felterjeszteni. Kemény Géza, a kávésipartársulat titkára, a kávésipar szempontjából szól hozzá a javaslathoz. Gelléri Mór igazgató a budapesti és környékbeli szikvizgyárosok ipar- társulatának kívánságait ismerteti. A tervezet pontonként tárgyaltatván, a 3. §-nál Kemény Géza a következő javaslatot terjeszti elő: A 3. §-ban kimondandó, hogy a folyamodó fél személyi megbízhatóságát legalább egy évre visszamenőleg legyen köteles iga- • zolni. Ezzel eleje vétetnék olyan esetek előfordulásának, hogy a vidékről beköltöző elem nehány heti ittlétükről erkölcsi bizonyítványt produkálva, iparengedélyt nyerhessenek. Gelléri Mór igazgató, dr. Andor Endre, Glück Frigyes, Sztanoj Miklós, Lázár Pál, Thék Endre elnök és Gundel János felszólalásai után a kávésipartársulat jinditványá- hoz az értekezlet hozzájárul, ezenkívül Gelléri Mór inditváyára kimondja, hogy az iparengedély kiadása előtt az ipartársulat véleménye a folyamodó szakképzettségére nézve meghallgatandó. A 7. §-nál, a mely arról szól, hogy az iparengedély megtagadandó, ha azon helyiség, melyben ezen üzletnemek bár- * melyike gyakoroltatni szándékoztatik, templomtól, iskolától, kórháztól, vagy közhivataltól legalább 100 méternyire nem fekszik, — Kemény Géza a kávésipartársulat nevében a következő előterjesztést teszi: A 7. §. utolsóelőtti sorában a „közhivataltól“ szó kihagyandó, a 100 méterben megállapított távolság pedig 50 méterre lesz álli tandó. A székesfővárosban, ahol ezer meg ezer kocsi robaja veri föl az utczát, ahol a csendet — a mely nincs — megzavarni nem lnhet, ahol a villamos vasutak éles csengetése ezer méter távolságra is elhallat- szik: nem lehet ebben a tekintetben rideg álláspontra helyezkedni, aminthogy a 48543/99. sz. belügyminiszteri rendelet sem a székes- főváros viszonyai szerint készült. A tapasztalat éppen azt mutatja, hogy nálunk különösen a templomok, középületek környékén keletkeztek és állanak sűrűn egymás mellett a kávéházak és vendéglők. Elég e tekintetben példa gyanánt a Mária Terézia- teret és a terézvárosi plébánia-templom környékét felemlítenünk. Ezepen a helyeken aligha van meg a 100 méter távolság, de sőt ez talán még 50 méternél is kevesebb : mégsem volt arra sohasem eset, hogy valamelyik templomban az istenitiszteletre
