Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-11-05 / 21. szám
XVI-ik évfolyam, 1900, 21. szám. Budapest, november 5-én. VENDÉGLŐSÜK LAPJA „PmCZÉKEK LAPJA“ A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejórvári pinezér-egylet“, a „Szombathelyi pinezér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nck, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejórvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyeslilet budapesti központi mozgalmi bizottságának BCHIYATALOS 1ÍÖZ1 „<*> > \ I':. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. | Félévre . . . Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre . 6 kor. 3 „ IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intózendők. Az országos szövetség megalakulása. Vendéglősök! Lépjetek be a „Magyar Vendéglősök Országos Szövetségé“-be. Ezzel a nagy jelentőségű s bizonyára viszliangot keltő felhívással kezdődnek szaklapjaink e havi számai. A felhívást mi is tovább adjuk s óhajtjuk, hogy foganata legyen. Az országos szövetség régi kívánsága, törekvése a vendéglősöknek s már 1885-ben, a mikor lapunk először pendítette meg ezt az eszmét, oly lelkesedéssel karolták föl, hogy nem rajtuk mult a megalakulás elmaradása. Sokat gáncsoltuk a halogatás okozóit, őrködve azon, hogy az eszme feledésbe ne merüljön. Őszintén örvendünk, hogy az aradi kongresszus a megalakulást kimondotta, a felhatalmazott bizottság pedig október 25-én, délután 3 órakor a megalakulást ténylegŰoganatositotta. Most az egyszer nem vethetünk késedelmességet a megbízottak szemére, eljárásuk azonban más tekintetben mégis kihívja a kritikát. Az alakuló közgyűlés, mely az aradi kongresszus határozata folytán az ott választott szövetségügyi fenntartó- s a kongresszusi végrehajtó- bizottságból állott, ismét a nyilvánosság kizárásával történt meg. A sajtót nem értesítették erről, még lapunkat sem, igy hát mi is csak eső után örvendhetünk a jó végzésen. Ez pedig öreg hiba. Hiba azért, mert a szövetség azt czélozza, hogy a vendéglősök közügyéiért való munkában és küzdelemben a vendéglősök összessége legyen csoportosítható. Ha ez a czél, akkor a legteljesebb nyilvánosságra van szükség, hogy kellő érdeklődést és bizalmat kelthessünk; tehát minden mulasztás, a mit ebben a tekintetben elkövetünk, végzetessé vál hátik. Végzetessé annál is inkább, mert sem az eddigi tárgyalásokból, sem a mostani alakuló-közgyűlés tárgyalásából nem ismerhettük meg a szövetség alapszabályait. Már most hogy teljesítse hivatását lelkiismeretesen a sajtó, mikor nem tudja, hogy az alapszabályok megfelelnek-e a vendéglősök érdekeinek? Jó lélekkel hogyan toborozzon tagokat? mit feleljen az aggályosko- dóknak ? a mikor maga is a legnagyobb kétségben van tartva. Nem panaszképpen mondjuk, hanem az ügy iránt való sajnálatból; mert a szövetség hivatalosai könnyen arra a keserű tapasztalatra jöhetnek, hogy nem találnak a remélt bizalomra és érdeklődésre. Ez annál is inkább megeshetik, mert a szövetség megalakítása és vezetése azokra a férfiakra bízatott, a kik a kongresszusoknál is vezetőszerepet játszottak s nem minden oldalról részesültek egyenlő elismerésben; tehát könnyen eshetnek abba a gyanúba, hogy az országos szövetségbe is át akarják plántálni azt a szellemet, a mely a vendéglősök nagy többségénél idegenkedésre talált. Szeretjük hinni, reméljük, hogy ez nem igy lesz. Az aradi napok azt a benyomást keltették bennünk, hogy a vélemények szabad nyilvánítását ezentúl nem akarják elfojtani. Ám ha igy akarják, ha igy lesz, akkor, a mig nem késő, siessenek az alapszabályokat a sajtóba juttatni, hogy az megtehesse a maga kötelességét a közérdeklődés fölkeltése s az aggályok eloszlatása körül. Ezt ajánljuk az ügy érdekében, mert lapunkra közömbös, hogy kritikáját mikor gyakorolhatja; ellenben az ügyre veszélylyel járhat, ha a kifogás, az elég-illetlenség már csak akkor nyilvánulhat, a mikor a bajokon már nem segíthetnek. Felkérjük tehát az országos szövetség igazgatóságát, hogy az elfogadott alapszabályokat mielőbb juttassa el a szaklapokhoz s igy a mi lapunkhoz is. Egyebekben örvendünk a szövetség megalakulásán, üdvözöljük a választott vezetőséget abban a reményben, hogy a szövetkezet működését mindenha iparunk javára irányítják. Segítse őket ebben az Isten, saját buzgalmuk és a közérdeklődés! * Hogy a fentiekben mennyire igazunk van, mutatja egy levél, a melyből idézzük a következőket: „Az önök lapját a „Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége“ október 25-én tartott közgyűlésére meg sem hívták, nem is értesítették s előttük az alapszabályokat is mély homály takarja. Pedig hát úgy gondoljuk s úgy is kell lennie, hogy a szövetség ne csupán a subvencionált szaklapok előfizetőinek a szövetsége legyen, hanem minden vendéglősé; mert minden vendéglősnek, kicsinynek és nagynak, városinak és falusinak, egyaránt szüksége lesz a szövetség erejére és védelmére. Hogy ezt a szövetségben mindenki megtalálhassa, hogy ezt ott bizalommal kereshesse, csakis a sajtó támogatásával érhetik el. Éhez a támogatáshoz pedig csak úgy juthatnak a szövetség vezetői, ha nem csukják be, hanem kitárják a sajtó előtt kapuikat. Videant consules!“ Az alakuló-közgyűlés különben igy folyt le: Gnndel János az ülést megnyitván, felolvasták az aradi kongresszus jegyzőMai számunk 12 oldal.