Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-08-20 / 16. szám
Vendéglősök Lapja gyakorlati intézmények alapítását tűzi czéljául, úgy ez soha sem fogja kebelébe vonzani a vendéglősök összességét. Ha a szövetség vezetése a kongresszus vezetősége kezeibe lesz letéve, úgy a vendéglősök országos életéből teljesen hiányozni fog a szükséges ellenőrzés, az erők elevenitőleg ható mérkőzése. Mi ez ellen tiltakozunk, valamint az ellen is, hogy az országos szövetség e csonka kongresszuson véglegesen megalakittassék. Tiltakozunk az ellen, hogy a szövetség vezetése a kongresszusi végrehajtóbizottság, azaz a nyugdíjintézet és a budapesti ipartársulat elnökségének azonos személyeire bizassék. Mi ebben összeférhettemséget látunk, mert a szövetségnek ellenőrző közegül kell szolgálnia a vendéglősök összes intézményei fölött. Az összeférhetlenség különösen a szövetség elnöki és ügyészi állásainál mutatkozik. Ezek külön egyének legyenek, olyanok, akik a nyugdíjintézet- s a kongresszusi végrehajtó bizottságban tisztet nem viselnek. Az elnöki tisztségre oly kiváló szellemű tekintélyes férfin választas- sék, mint Nagy Gábor kolozsvári szállodás; az ügyészi állásra pedig dr. Barabás Béla. országgyűlési képviselő, a ki a vendéglősök első kongresszusán úgy kimagaslott briliáns tehetségeivel. Ha ily kezekben lesz a szövetség sorsa, úgy az csakhamar fölvirágzik s áldásos hatású lesz a magyar vendéglősiparra. Kívánatos, hogy az elmondottakat megszívlelje, magáévá tegye az aradi kongi^sszus, ha feladatának a vendéglősök jólétét, nem pedig nehány kapaszkodó tömjénezését tekinti! Nagyméltóságu Lukács László pénzügyminiszter úrhoz. Kegyelmes Urunk! Nagyméltóságod a legjobban tudja, hogy az ország népére mily súlyosan nehezednek a közterhek. A mikor a nép roskadozik, rongyoso- dik e terhek viselésétől, különösen szükséges, hogy az ország pénzügyeinek intézésében mentői inkább érvényesüljön a méltányosság és az igazságosság. Ilyenkor, a törvények alkalmazásában a legcsekélyebb túlkapás, azok értelmezésénél a legkisebb homály is elkeseritőleg, lázitólag hathat a közönségre. Ezért szükséges, hogy a pénzügyi igazgatás közegei szigorú ellenőrzés alatt álljanak s a felmerülő visszaélések raeg- toroltassanak. Nagyméltóságod bizonyára tudja, hogy minden néposztály között a vendéglősiparosok azok, a kikre aránytalanul nagy része esik a közterheknek. Helyzetüket még súlyosbítja az a körülmény, hogy terheiket a legbonyolultabb módon s a legkülönfélébb czimeken adózzák le úgy, hogy akaratlanul is mindenféle bírságolásoknak teszik ki magukat az italmérési rendeletek s a különféle rendőri szabályzatok kusza hálójában. Ez már magaban is temérdek veszteség, boszuság és keserűség forrása, hát még akkor, ha ezt a pénzügyi közegek önkényes, kapzsi eljárása is fokozza. Es nekünk ebből is bőven kijut. Ezzel az alkalommal csak egy helytelenségre, illetőleg visszaélésre vagyunk bátrak felhívni Nagyméltóságod figyelmét, Ezt az italmérési engedélyek kiadásánál és átíratásánál kell átszenvednünk. Ugyanis a pénzügyőri biztosság szándékos késlekedésével folytonos bírság olásnak tesz ki bennünket: mert az ital mérési engedélyek kiadását, illetőleg átíratását hónapokig húzza, halasztja s ez alatt a pénzügyőrök egyre bírságolják a vendéglőst. Hiába hivatkozik arra, hogy nem ő az oka, hogy az engedély nincs a kezei között, hiszen ő betekkel, hónapokkal előtt beadta kérvényét, de hiába sürgeti a biztosságnál a szóval megadottnak nyilvánított engedély kiadását, azzal egyre késlekednek. A pénzügyőri közegek rendesen azzal vigasztalják a háborgó vendéglőst, hogy soh'se zsörtölődjék; mert addig úgy sem látja meg az engedélyt, mig legalább öt forinttal nem adózik a pénzügyőri birság- kasszának. Ennek pedig az a magyarázata, hogy, — mint köztudomású, — ezekből a 1 bírságokból bizonyos hányad a pénzügyőri közegek jutalmazására fordittatik. Számtalan névvel szolgálhatnánk szak- társaink közül, a kik ily módon sarczoltat- tak meg. Hogy terjengősek ne legyünk, csak néhány esetet sorolunk föl. így egyik szaktársunk, a ki folyó évi május havában uj helyiségbe volt költözendő, italmérési engedélyének átíratását még a múlt év novemberében kérte, de azt csak a folyó év május havában kapta meg, s 40 koronáig bir- ságoltatott meg. Egy másik szaktársunk, aki uj vendéglőt nyitott ebben a hónapban, mindjárt a megnyitás napján 150 koronára birságoltatott szintén azért, mert nem tudta előmutatni az engedélyt. A zúgolódó vendéglőst azzal csillapította a pénzügyőr, hogy jobb, ha belenyugszik a kivetett birságba; mert ha megfelebbezi, még nagyobb ösz- szeggel sújtják. Ehhez hasonló a többi száz és ezer eset is. Abban a hiszemben vagyunk, hogy ez az eljárás nemcsak nem törvényes, hanem határozott visszaélés. Mag vagyunk győződve, hogy az ilyen eljárás nem történhetik Nagyméltóságod tudtával, azért vagyunk bátrak erre Nagy- méltóságod figyelmét tiszteletteljesen kikérni. Szerintünk, sürgős intézkedésre van Jr..i..TlTT„r«,: || 1900 augusztus 20 szükség, mert ez a viszaélés nem tűrhető a törvény tekintélyének megsértése s a polgárok nyugalmának veszélyeztetése nélkül. Alázattal kérjük nagyméltóságodat, kegyeskedjék, mint a nm. Kereskedelmi miniszter ur az iparengedélyek kiadására nézve rendeletileg intézkedni, hogy az ital mérési engedések kiadását, illetőleg átíratását a pénzügyőri biztosságok 14 nap alatt tartoznak elintézni s ha ez iránt a kérvények a törvényben megszabott időn belül adattak be, birságolásnak helye nincsen. Ismerve Nagyméltóságodigazság szerété tét, kérjük és reméljük e sérelmünk gyors orvoslását. Nagy méltóságod iránt hódolatteljes tisztelettel: több rnegsarczolt vendéglős. Rendőrség a törvény ellen. Ismeretes az az ujhúzás, melylyel a budapesti rendőrség lépten-nyomon csorbítja a székes főváros törvényes jogait. Sajnos, hogy ebben a qualifikálhatlanúl merész eljárásban, e sértő s folytonos tervszerű kihívásban a sajtó inkább csak hecczet tcdál s nem látja, nem tárja föl a benne rejlő veszedelmet a polgári szabadság ellen. A rendőrség működésének preventív jellege úgyis elég teret nyit az önkényes eljárásra, tehát vele szemben a legéberebb ellenőrzésre van szükség, ha kényének fel nem akarjuk áldozni az egyéni szabadság garancziáit. A hol ezt elmulasztja a közvélemény s a hatóság, ott a rendőrség csakhamar a törvény fölé helyezi magát s a leglealázóbb rendőruralom alá görnyeszti az országot. Nálunk sok jel arra vall, hogy ezen a veszedelmes lejtőn állunk, tehát nagy ideje annak, hogy a rendőrség az alkotmány erős korlátái közé szorittassék. Senki sem érzi ennek a szükségét annyira, mint mi vendéglősök, akik a rendőrség közvetlen hatásköre alatt állunk. Nem beszélünk arról a brutális bánásmódról, melyet a legcsekélyebb kihágás esetén is el kell tűrnünk, a mely a mily jogtalan, annyira megalázó az emberre és a polgárra. Erről most hallgatunk, hiszen úgyis köztudomású, hogy a mi rendőrségünk szellemét a durvaság jellemzi. Most csak arra kívánjuk figyelmeztetni a közönséget, hogy a rendőrség immár nyíltan a törvények lábbal tapodásával fittog- tatja a hatalmát. íme egy példa. A székesfővárosnak a vendéglők stb.-re hozott szabátyrendeletében a zenélést megengedi, hogy a vendéglőkben 11 óráig nyitott ajtóknál vág}* a vendéglő kerthelyisógében zene játszliatik, 11 órán túl pedig 1 óráig csukott ajtók mögött szólhat a muzsika. Egy vendéglősnek egyszerűen megtiltotta a rendőrség, hogy a zene kerthelyiségében is játszhassék. Az ok egyszerűen az,
