Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-08-05 / 15. szám
1900. augusztus 5. Vendéglősök Lapja rendeztessék-e a kiállítás? Az ő véleménye az, hogy ha a magunk erejéből nem tudjuk a kiállítást létrehozni, ne adjuk oda idegen embereknek, akik nyerészkedési ezélból akarják a kiállítást rendezni. Az időpontra nézve kívánatosnak tartja, hogy a nemzetközi vendéglőskongresszus idején rendez- tessék. Kérdést tesz arra nézve, hogy mikor lesz a berlini kongresszus és mikor a budapesti ? — és erre Glück és 'Städler azt válaszolják, hogy Berlinben a f. é. deczember- ben, Budapesten pedig csak a jövő év végén vagy csak két év múlva lesz a kongresszus, amennyiben a berlini gyű lés igy határoz. Erre Lakatos kijelenti, hogy az ajánlat időelőtti is. Bittner János szerint nagyon kívánatos az élelmiszerkiállitás rendezése. A vendéglős kongresszust — amely még bizonytalan — sem szükséges bevárnunk. Rendezhetünk nfost tisztán a hazai közönség számára egy kisebb méretű kiállítást, amelyet majd megismételhetünk alkalomadtán nagyobb keretekben. semmiesetre se bízzuk a rendezését idegen kezekre. Gelléri Mór igazgató összefoglalja a hallottakat, konstatálva, hogy az értekezlet nem kívánja a kiállításnak a Pinkus-félc ajánlat alapján leendő rendezését. Erre a fő- kérdésre nézve a vélemények egyezők. Az egyebekben felmerült ellenkező vélemények jegyzőkönyvbe foglaltatnak, a végrehajtóbizottság elé terjesztetnek, amely dönteni fog és illetékes helyen a Kereskedelmi Muzeum támogatásával előterjesztést tesz, végül köszönetét mond a megjelenteknek érdeklődésükért. * Kovács E. M., a Nemzeti Kaszinó vendéglőse következő — az orsz. iparegyesület igazgatójához intézett — levélben fejezi ki nézetét: „Becses hívása reám nézve ki-tüntető- leg hatott és ezért köszönetét mondok. Felette sajnálom, hogy a konferenczián jelen nem lehettem; de ha nem veszi rossz néven s ha még nem késő. szerény véleményemet a következőkbe foglalom: Az én nézetem szerint az idő előrehaladott, mivel legalább háromnegyed év kell az előkészületekre. A proponált kiállítási hó sehogy sem kedvező, egyrészt a meleg miatt, másrészről az anyag hiányossága miatt. Azon időben sem megfelelő vad, sem hal sincs. Feldolgozandó anyag hiányában pedig érdekes és élvezetes kiállítást rendezni nem lehet. így tehát legalkalmasabb lenne a becses értesítésében jelzett kiállítást az 1902. év január havának első hetében megtartani, amikor úgy az idő; valamint a dús választék biztosítaná a kiállítás sikerét. * Örvendünk, hogy az értekezleten különösen szaktársaink hangoztatták, hogy a kiállítást ne bízzák nyerészkedő idegenekre. Ha minden alkalommal kiszorítjuk a pénzünkre áhítozó osztrák idegeneket s megbélyegezzük az idegen pártolókat, csakis akkor láthat a mi nemzetünk jobb napokat! Ki az idegennel ! Legyünk mindenben és mindenkor hazafiak! A filloxera által elpusztított szőlők után általános jövedelmi pót- adó nem követelhető. A m. kir. köz- igazgatási bíróságnak 1899. évi 4321. sz. a. kelt határozata: A m. kir. közigazgatási | bíróság a panasznak helyt ad, panaszos j várost a terhére kivetett általános jövedelmi i pótadó fizetése alól felmenti s annak torié- | sét elrendeli. Indokok : panaszos város azon | tulajdonát képező szőlők után, melyek az a—sz.—i határban feküsznek, miután a fil- loxera folytán kiirtattak és amerikai szőlő- .vesszővel beültettettek, 1892. évi január hó 1. napjában 1901. év végéig terjedő 10 évre adómentességben részesülvén, kifogásolja azt az intézkedést, melynélfogva tőle ez adómentes szőlőterület után öt évre visszamenőleg kivetett 20°/o-os általános jövedelmi pótadó követeltetik. Panaszos város e kifogása törvényszerűnek tekintendő, amennyiben az 1891. évi I. t.-cz. 1. §-a My szőlőterület után az adómentességet biztosítja. Hogy pedig a kedvezmény minden korlátozás nélküli, teljes adómentességre irányul, kitűnik nem csupán e szakasznak szavaiból, de ugyanezen törvényczikk 3. §-ának tartalmából is, melynek értelmében ilyen szőlők kataszteri tiszta jövedelme csak az adómentesség lejárta után lévén megállapítandó, nyilvánvaló, hogy addig, míg az adómentesség tart, a meg nem állapított kataszteri tiszta jövedelem hiányában az a földadó sem határozható meg, melyet ily szőlő birtokosa az adómentesség tartamán belül ugyan fizetni nem tartozik, de a melynek megállapítása nélkül a 20° o ált. jöv. pótadó összege sem határozható meg. Ez okokból a panasznak helyt adni, és panaszos várost a tőle követelt ált. jöv. pótadófizetés alól felmenteni kellett. Germanizáló vendéglősök. A „Friss Újság“-ban olvastuk a következő sorokat: „Felháborodással közli egy olvasónk velünk, hogy a Kerepesi-ut józsefvárosi részén, tehát a teljesen magyarnak tartott városrészben a magyar vendégektől élő vendéglősök mennyire mozdítják elő a ger- manizácziót s a jámbor magyar közönség mennyire türelmes a főváros magyar jellegének megsemmisítésére törekvő vendéglősökkel szemben. A hozzánk jött közlés szerint a kerepesi-uti Miakits-féle vendéglőben 2 magyar és 11 azaz tizenegy német lap jár. A szomszéd Panisch-féle vendéglőbe 1 magyar és 7 német lap jár.“ Köztudomású, hogy lapunk mindenkor küzdött a vendéglők magyarságáért s hogy a mennyire, annyira megmagyarosodtak, ezt a ,,Magyar Egyesület“ lapunk szívós, hazafias küzdelmének tulajdonította. Köztudomású az is, hogy lapunknak éppen ezért számos ellensége volt és van a vendéglősök között azok sorából, a kik miatt még most is ily szégyenitő megrovásban kell részesülnünk. Mi ebből is látjuk, hogy még mindég szükség van a mi lapunk sovinizmusára. Szükség van, mert némely idegen származású vendéglősből nem veszett ki az „Eintracht“ szelleme; szükség van rá, mert némely magyar vendéglősben is gyönge lábon áll a hazafiság. Csak nemrég egy barátunk fölháborodás- sal beszélte el nekünk, hogy egy csizmadia, a ki később vendéglős lett s a ki, mint ilyen, nagyobb vagyont szerzett 6 év alatt, Karlsbadba ment üdülni ; pedig itthon is találhatott volna gyógyulást és szórakozást. Sajnos, hogy a mi gyógyvizeink az 3 urhatnámságból s a hazafiatlanságból nem kúrálják ki az embereket! Talán Karlsbad megteszi! Osztrák fúr faiig. Az osztrák sógor a mily határtalanul gyűlöl bennünket, ugyanannyira szeretik a pénzünket. Kitűnik ez abból is, hogy az ipartörvény 50. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat az osztrák gyárosok körében is nagy mozgolódást okozott. A napilapokban fölmerült hírek szerint ugyanis egyes osztrák gyárosok, akik utazó ügynökeik utján ugyancsak busás jövedelmet húztak eddig a magyar közönségtől, magyarországi megrendelőikhez körleveleket intéztek, amelyekben, utalással eddigi üzleti összeköttetésükre és a kérdéses törvényjavaslat rendelkezéseire, felszólítják az illetőket, hogy Írják alá s küldjék be hozzájuk a körlevelekhez mellékelt kitöltetlen megrendelőlapokat. Az illető osztrák gyárosok aztán esetről esetre maguk töltenék ki az aláírással már eleve ellátott megrendelőlapokat s ily módon büntetlenül űzhetnék ügynökeik továbbra is a megrendelések tiltott gyűjtését. Egyes értesülések szerint a keresk. miniszter a törvény végrehajtási rendeletében szándékozik az ilyen visszaélések ellen védelemről gondoskodni. Pusztulás. — Schwab Antal halála — Arany János énekelte: „A szenvedő szív nem törik darabbá, csak az örömre lesz fogékonyabbá.“ Jó, vigasztaló, hogy a legtöbb esetben igy van; ámde vannak szomorú kivételek is. Ilyen szomorú kivétel volt Schwab Antal is. Idegen országból vándorolt be hozzánk, nem hozva magával más kincset, csak szorgalmat és takarékosságot. És ez a két erény bőségesen kamatozott neki. az ég megáldotta munkáját, vendéglős lett, a ki csakhamar vagyonosodé kezdett, úgy, hogy Budapest leggazdagabb vendéglősei közé tartozott. Boldog volt családi életében is. Szép női erényekkel gazdagon megáldott nőt vett feleségül s szép és jó gyermekei boldogságában gyönyörködhetett. A végzet megkímélte csapásaitól s talán ezért lett az ő vége igazi, megdöbbentő pusztulás. A könyörtelen halál egyszerre csak bekopogtatott a boldog ember ajtaján, a ki immár nyugalomba vonultán, megelégedetten élt fél millióra becsült vagyonából. A sötét, váratlan vendég elragadta a boldog ember hitvesét és ennek a szive örökre elsötétült a roppant veszteség fölött, a mely annál is inkább megrázta őt, mert talán az első volt, a mi őt ebben az életben érte. Nem hagyta őt nyugodni a fájdalom, kedélye elborult s az erős testalkatú férfi pár hét alatt megtörött, mogorva roncs lett, árnya, kisértete önmagának. Lelki egyensúlyát aztán teljesen megzavarta egy csekély anyagi veszteség, egyik háza eladásánál, úgy, hogy rémlátó lelke nyomortól rettegett s halálért sóhajtozott
