Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-07-20 / 14. szám

6 Vendéglősök Lapja 1900. j ülius 20. a kirándulót, élteti Oh-jós bátyánk magya- | ros, jó konyhája, tiszta, kitűnő bora, a mi- j tői, hogy ősi szokás szerint sirva vigadhas­son a magyar, nem hiányzik az árnyék sem, ugyanis innen látható a hírhedt, komor Hentzi-szobor, a mely megrökönyödvén Szeles Adorján megintésétől, ide a szomszé­dos kadétiskola parkjába rejtőzött. A ki látni akarja a zord idők e szomorú emlé­két, látogasson el Olajos bátyánkhoz, a hol a tüzes bortól kiárad a honfi bú, a lezaj­lott idők keserítő emléke s zokogva száll a régi, kesergő, de biztató nóta: „Megvi- rad még valaha, nem lesz mindig éjszaka!“ Legyen is még a magyarnak jó napja, Ola­jos bátyánknál sok kellemes estéje! Men­jünk a Trombitás-ut 131. szám alá. a jó öreg korcsra ároshoz, Ola jos Gergelyhez! — Egy jó magyar vendéglős. Lapunk minden olvasója örül velünk, a ki pártolója a mi küzdelmünknek, a melynek czélja nem egyéb, mint ez: Minden vendéglő legyen jó, tisztes vendéglő és magyar. Min­den szaktársunk, a ki velünk ebben a né­zetben osztozik (s lehet-e magyar vendég­lős, a ki velünk ebben együtt nem érez?) örömmel veheti tudomásul, hogy a puszta- szt.-lőrinczi „Szarvas“ csárdát Sóber István barátunktól, jó hirü, tisztelt szaktársunk Velekey Károly vette át. Az ő hosszú, ér­demes működése iparunk terén garanczia an a, hogy a lőrinczi „Szarvas“ csakhamar hires kedvelt csárdája lészen ug}7 a buda­pestieknek, mint a kispestieknek. Ej gazda. A Szabadság-tér 6. szám alatt levő vendéglőt Tímár Gyula ismert jóhirü vendéglős szaktársunk vette át. Sok szerencsét kívánunk vállalkozásához! — Hymen. Blazselc József szaktár­sunk, kinek Mária Terézia-téri vendéglője a Józsefváros egyik legkedveltebb mulató­helye, kilépett a legénysorból. E hó 11-én esküdött örök hűséget Szűcs Eszter úrnőnek a dömsödi anyakönyvi hivatalban. Az uj pár az esküvő után Budapestre érkezett, a hol este 7 órakor a boldog férj vendéglő­jében barátai és a sok jótékonyságot gya­korló .,Tőke-asztaltársaság“ érdemes tagjai fényes nászlakomát rendeztek az uj háza­sok tiszteletére, a kiknek ezen az utón is minden jót kívánunk. — Professzor-vendéglős. Gauten- bein János, a ki egykor a franczia nyelv és irodalom kiváló tudású tanára volt, már régebben a mi szakmánk munkása lett s itt is kivívta polgártársai szeretetét és tisztele­tét. Most ez a mi professzorból lett kollegánk az Akadémia-utcza 9. szám alatt levő ven­déglőt vette át s azt díszesen renováltatva bájos nejével mintaszerűen vezeti. Az ő vendéglőjük most a Lipótváros legkelleme­sebb helyisége, a hova jó italok és ételek mellett a ház asszonyának és gazdájának müveit modora is vonzza az intelligens kö­zönséget. Ajánljuk olvasóink figyelmébe! Tudósítás CsizlUől. Nagy örömünkre szolgált egy előkelő ismerősünk értesítése, mert arról tudósit, hogy a remek fekvésű Csíz-fürdőben sok a vendég s ezek mind megelégedetten jól érzik magukat a mi ki­váló kartársunk, Sz. Dávid István, jól ve­zetett vendéglőjében. Személyi hir. Bányai József, a székesfőváros e tekintélyes vendéglőse most Trcncsén-Tepliczen üdül és csak e hó végén érkezik haza, hogy átvegye nagy hirü üz­lete vezetését. Megelégedéssel nyilatkozik az ottani fürdői életről, a fürdő és éghaj­lat gyógyhatásáról s elragadtatással szól a vidék szépségeiről. Kívánjuk, hogy majd friss, jó egészségben, megifjodva láthassuk őt itthon ! A budapesti Cliikágó. Így hi j j ák az Erzsébet-város külső, a Rottenbiller ut- czán túl eső területét. Rohamos, szabályos, szép építkezésénél fogva meg is érdemli ez a forgalmas, kedves városrész ezt az el­nevezést. A ki ellátogat erre a tájra, hogy mindig kellemesen emlékezhessék vissza erre a kirándulásra, ne mulassza el Saly D. vendéglőjét a Nefelejts-utcza 27. számú házában felkeresni, a hol tiszta, kellemes helyiség s igazán kitűnő bor várja a láto­gatót. Saly vendéglőjét ezért különösen ajánljuk olvasóinknak! — Göndöcs-asztaltársaság. Az Erzsébetvárosi plébánia szép hangú, művészi képzettségű karnagya, a ki nemcsak a ve- zénybotot kezeli mesterileg, hanem a tollal is bivatottan bánik, vonzó egyéniségével vajdája lett a magyar Chikágóban lakó írók és művészek czigányos hadának. A minap meg is alakult Saly D. nefelejts-utczai ven­déglőjében a budapesti bohémek II. asztal- társasága, a mely ,,Göndöcs-asztaltársaságÍL czég alatt lesz a czigánjos jókedv, az ön­zetlen emberszeretet s a művelt szellem vígkedvű munkása ott a ligeti tájékon. Az asztaltársaságnak már is több ismert iró és művész tagja van, a kikhez tekintélyes egyházi férfiak, előkelő polgárok és tiszt­viselők is csatlakoztak. Eleven barometer. Alig van iparág, amely annyira függne az időjárástól, mint a vendéglősipar; olyan mint a virág, amely szép időben diszlik, illatozik, csúnya, kelle­metlen időben bágyad, kalódik. A vendég­lőst ez a körülmény egyenesen arra utalja, hogy az időjárást illetőleg, ha csak lehet­séges, előre tájékozódjék. De a vendégvá­rás és kiszolgálás, továbbá a bajok, gon­dok teljesen elveszik a kedvét az időjárás kémlelésétől. Külföldön különösen a külső ' nagyobb vendéglősök finom barométereket tartanak s ennek jelzéseihez alkalmazkod­nak bevásárlásaikban. Magyar vendéglősnek ilyen luxus tárgyra nem telik, ő csak az anyatermészetre és az ándungra támaszko­dik, mikor vásárol, amit igen sokszor meg szokott bánni s sokszor alig képes kiheverni. Pedig neki is lehet barométere, sokszor jobb és biztosabb mint a külföldi szaktár­saké, és sokkal olcsóbb, mert az ő egyet­len barátja az anyatermészet adja és pedig ingyen. Ez a kitűnő barometer a piócza, amely egy-két nappal előre megérzi és jelzi az idő változást. A piócza a falusi népnek ezen legkedveltebb orvossága, nyugodtan hever a viz fenekén, vagy pedig fölemelke­dik a fenékről s lassan nyugodtan úszkál akárcsak egy fürdőző pasas, ez annyit je­lent, hogy a derült szép idő huzamosan tart, vendéglős nyelven, lehet vásárolni és készíteni. Ha a piócza felszökik a viz fe­nékről, gyorsan úszkál s úszás közben sza- bálytalau köröket ir le. mintha megvolna kergülve, majd össze-vissza görbíti a testét, mintha rángatná a görcs, akkor biztosan vagy zápor vagy zivatar közeledik s a ven­déglős mehet aludni, mert várni és készí­teni nem tanácsos. Ha esőre vagy hava­zásra hajlik az idő, akkor a piócza oda tá­jiad valami szilárd tárgyhoz s mindaddig el nem mozdul onnan, mig meg nem javul az idő. A pióczának ezen magatartását igen szépen felhasználhatja a vendéglős a maga javára, vagyis olcsó garral csinálhat magá­nak igen jó és megbízható barométert, ame­lyet nem kell félteni, hogy összetörik. Ugyanis vesz egy darab pióczát, beleteszi egy befőttes üvegbe, amelynek fenekére egy kis homokot szór, háromnegyed rész- S ben megtölti tiszta ivóvízzel, aztán az üveg száját beköti egy darab vászondarabbal és kész a legjobb és legbiztosabb barometer. — A „Csöpögő-csárda.“ Hermann Mihály barátunkhoz ott a Zuglóban igen nehéz eltalálni, mert hát az uteza is név- I télén s a háznak is még csak telekkönyvi száma van. Hanem hát kellemes is érdemes is az ő vendéglőjébe elsétálni, mert hát oda üdén lengedezik a paskálmalmi hűvös, tiszta levegő s maga a vendéglő oly tiszta, oly modern kényelmit, hogy beillenék a város központjába is. Éppen ezért a mondók va- gyuuk, hogy Hermann Mihály vendéglőjére nem találó a „Csöpögő csárda“ czim. Nem találó egyrészt azért, mert az ő szép, uj házának a teteje nem ereszti át a vizet; másrészt azért nem, mert nála nem csöpög a jobbnál jobb bor, hanem bőven ömlik a hatalmas hordók csajijain. A ki barátja az igazi nemes bornak, ne mulassza el a szép „Csöpögő csárdát“ felkeresni. — BáníFy vendéglője. Ne tessék politikai szenzácziót csinálni ebből a hírünk­ből, mert nem a főudvarmester ur, hanem Bánffy J. szaktársunk vette át a VIII. kér., Nagytemplom-utcza 15.szám alatt levő ven­déglőt, a melyet nagy tapintattal és buzgó- sággal vezet a józsefvárosiak örömére. Gyász. Tüdős József kiváló szaktár­sunkat, Miksa császár nyug. szakácsát sú­lyos csapás érte. Fia. József.\ e hó 9-én éj­jel 11 órakor, élete 31. évében elhunyt. F. hó 11-én volt a temetése, a melyen nagy és díszes közönség jelent meg a szomorú szülők vigasztalására. A megboldogultat, a ki szintén a mi szakmánk munkása volt, édes atyján s anyján, Binder Auna úrnőn kívül, testvérei: Béla, Ferencz, Lajos és Erzsébet, nagyanyja : özv. Binder Ferenczné Diószegiig Anna úrnő, valamint sógornője, Tüdős Béláné, s nagybátyja és nagynénje, Schawanek József cs. és kir. százados s neje, Tüdős Lidia úrnő gyászolja. Béke hamvaira ! Angyal sorozás. Tisztelt kartársun­kat, Halász Péter tavaszinező-utczai ven­déglőst nagy szomorúság érte. Harmadfél éves fiacskáját, Pistikéit az angyalok sere­gébe sorozta a könyörtelen halál. Temeté­sén az ev. ref. lelkész megható búcsúzta­tót mondott. Az ég pótolja mielőbb a gyá­szos szülők veszteségét. Trencséu-Teplicz egyik legkedvel­tebb vendéglője Wild Andrásé, a mely egyre nagyobb látogatottságra tesz szert. Mint onnan Bányai József, t. szaktársunk értesít bennünket, Wild András szaktársunk Bécs egyik szanatóriumában meghalt, árván hagyva kis fiacskáját. Özvegye férfias erély- lyel s bámulatos ügyességgel vezeti a szép üzletet. Legyen áldás munkálkodásán. —- Halálozás. A Józsefváros egyik legelőkelőbb vendéglősére, köztiszteletben álló kartársunk. Zimmermann József urra mély gyászt hozott e hónap 6. napja. Sze­rető hitvese, Scliramek Borbála úrnő, hosszas szenvedés után, élete 59., boldog házassága 18. évébén elköltözött az élők sorából. A Józsefkor úti 46. számú gyászházból e hó 8-án nagy részvéttel kisérték örök nyuga­lomra. Béke poraira. — Hack István vendéglős. Öröm­mel tudatjuk, hog}7 Hack István, ez a kiváló szaktársunk, Klivényi főpinczére, átvette a VII., Csömöri-nt 16. szám alatti, a Bethlen- utcza sarkán, a keleti pályaudvar s a „Ke­leti kávéház“ átellenében levő ,,Gallus“-féle nagyvendéglőt. Örvendünk, hogy ez az elő­kelő, a főváros idegen forgalmában nagy szerepre hivatott vendéglő, végre méltó, oly avatott kezekbe jutott, mint Hack István. Az ő ismert előzékenysége, solid üzleti elvei csakhamar kedveltté s hírnevessé teszik ezt e szép, kényelmes vendég-lőt úgy az idegenek, mint a budapesti kö­zönség előtt. Ezt a keleti pályaudvar tövé­ben levő vendéglőt melegen ajánljuk a vi­déki és a helybeli olvasók figyelmébe! — Ejságkiadók lapja. Hogy a sajtó mily hatalmas, mily nélkülözhetlen eszköze a társadalomnak, mi sem bizonyít­

Next

/
Oldalképek
Tartalom