Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-02-05 / 3. szám
XVI-ik évfolyam. 1900. 3. szám. Budapest, február 5-én. VENDÉGLŐSÖK LAPJA „PIMCZÉREK LAPJA“ A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczép-egylet“, a „Szombathelyi pinezér betegsególyzö-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinezér egyletének, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székésfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos piuczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának PJST HIVATALOS KÖZLÖNYE.“^ Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ái1 : Egész évre ... 12 kor. I Félévre ..................6 kor. Háromnegyed évre 9 ,, | Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő; IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Vendéglősök mozgalma. A veszély közelebb hozza, ösz- szetartásra kényszeríti az embereket. A mi iparunk terén már régi, megszokott nóta ez a nóta: Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak!“ No, ha eddig is volt okunk ilyen siralmas versezet éneklésére, most még inkább van; mert hát mai nap- sag a rossznál is rosszabb időket élünk. A székes fővárosban a munkások ezrei munkátlanul, éhesen, fagyosan ődöngenek az utezákon; a kisebb hivatalnokok soraiban az anarchia kísért; nrig a kereskedők üres boltokban, az iparosok zajtalan műhelyekben megadással várják, hogy mikor következik el rájuk a bukás ifélet-napja, a mikor lészen sirás, káromkodás és a fogak csikorgatása, a revolvernek és cyankálinak nagy kelete. A mezei munkásokat földosztás Ígéretével tartják vissza a zendüléstől, a birtokos-osztály pedig gyászkeretes levélben tudatja siralmas pusztulását. Romlás, roskadozás minden vonalon s ezt még inségesebbé teszi a válságos politikai helyzet, a mely holttetemet kötöz a mi félig-meddig eleven testünkre. Ilyen körülmények között hogyne lenne kétségbeejtő a mi helyzetünk. Leglátogatottabb vendéglőink konganak az ürességtől, sem muzsika, sem jó bor, sem jó eledel nem csábítja be a vendéget. „Nincs pénz, nincs pénz!“ mentik magukat a törzsvendégek; ámde a vendéglősnek fizetnie kell. Házbér, adó, mészáros, kereskedő nem tűri a halogatást. Mit tegyünk? jajdulnak föl a vendéglősök. A szorongatás e keserves napjaiban bevennék az okos szót; ámde nem igen hallatszik az, tehát tanácstalanul állanak. így történt, hogy a székesfőváros vendéglőseinek egyik tekintélyes csoportja összeállóit, hogy kipróbálja azt a sokszor kínált, de soha el nem fogadott orvosságot, a melyet összetartás, egyetértés neve alatt mér az élet vén patikárusa, a' tapasztalás. Karikás Lajos szaktársunk érdeme, hogy alkalmat szerzett az általános óhaj teljesülésére. 0, lapunk szerkesztőjének közreműködésével, értekezletre hívta össze mindazokat a vendéglősöket, a kik az elviselhetetlen helyzet miatt nemcsak panaszra fakadtak, hanem azt Kiss Géza István (Szövege a 4 oldalon.) is sürgették, hogy a vendéglősök maguk tegyenek valamit önmagukért. Szőke Imre szaktársunk szép berendezésű vendéglőjében volt az első s az ezt követő három másik értekezlet. Az első értekezlet czélja az volt, hogy a nagyobb, éttermes vendéglősök közös elhatározással egyöntetű eljárásban állapodjanak meg az étkezésre szolgáló abonens-jegyeket illetőleg.^ Ámde itt mindjárt oly vehemensen tört ki szaktársaimból az ezerféle panasz, a régi és uj sérelmek miatti zúgolódás, hogy az értekezlet elhatározta, hogy uj, szélesebb körű értekezletet lú össze. Erre a második értekezletre össze- sereglö szaktársaink zsúfolásig töltötték el Szőke Imre éttermeit. A panasz, kifakadás, valamint a helyzet orvoslásának sürgetése szinte türelmetlen és zajos volt. Két nézet körül oszlot meg az értekezlet. Az egyik nézet, a melyet az értekezlet elnöke, Karikás Lajos szaktársunk javaslattá formált, a következő volt. Minthogy a vendéglősök régi s ezen az értekezleten is részletesen előadott sérelmei máig sem orvosoltalak, sőt az újabb törvények intézkedéseivel még fokoztattak is; ennélfogva az értekezlet szükségét látja annak, hogy átiratilag forduljon a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatához“, hogy a vendéglősök érdekében erélyesebben lépjen föl, illetőleg ezzel az értekezlettel, mint az ipartársulaton kivül álló szaktársak bizottságával összeköttetésbe lépvén, a budapesti vendéglősök összességét hívja meg egy közös, nagy gyűlésre, hogy azon impozánsan Mai számunk 13 oldal.
