Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-03-20 / 6. szám
1899. márczius 20. Vendéglősök Lapja 5 bevétele 256 kor. 14 fillér, kiadása 10 kor. 72. fill, volt, a különbözteti 245 kor. 42 fillért a 20. sz. értesitő szerint beküldötték. 168. szám. Jogtanácsos bemutatja Tóth Endrének hozzá s az igazgatósághoz intézett több rendbeli levelét, és jelenti, hogy miután Tóth szervezői működése alig képzelhető nehézségekbe ütközik, felette nagy utazási és ellátási költségekkel van egybekötve, úgy hogy a felvételi dijaknak részére biztosított 80%-ból még felmerült készkiadásait sem képes fedezni, kéri Tóth az igazgatóságot, hogy szerződése e pontjának megváltoztatásával a felvételi dijak 90%-a adassék neki jutalék fejében, és pedig 70% azonnal íolyósittassék, 20% pedig, ha a tag 3 havi tagdíjfizetését teljesítette. Elnök bejelenti, hogy e levél vétele után azonnal elnöki értekezletre jöttek össze, s alaposan mérlegelve a felterjesztésben kimerítően és találóan vázolt viszonyokat, Tóth Endre kérelmét teljesitendőnek találja és ajánlja elfogadásra. Az igazgatóság tekintettel az elért s ezen ülés alkalmával konstatált fényes sikerekre, Tóth Endre kérelmét egyhangúlag teljesithetőnek véli s feljogosítja az elnökséget, hogy a szerződést a mai naptól kezdődő joghatélylyal, a kérelmezett értelemben módosíthassa; utasítja továbbá a könyvelőt, hogy az igy felmerült kiadásokat a kezelési alap terhére számolja el.! A jegyzőkönyvi kivonat hiteléül: Dr. Solti Ö<löii. Sípos Jenő mint erkölcsbirö, vagy a szegedi maszlag. A vendéglősök és pinczérek érdekeit már 15 év óta képviselő s azok ügyeiért lelkesedéssel küzdő „Vendéglősök Lapja“ hogy nem óhajt a szegedi „Újkor“ hazug és ocsmány rágalmazásaira máshol, mint a törvényszéki rovatban felelni, ezt nagyon helyesen teszi. Ne is feleljen, mert aki a korpa közé keveredik, tudjuk, milyen sors várhat reá. De a minden tisztességet nélkülöző nyomdaterméknek a szabadsajtó megszületésének emléknapjára, márczius 15-ikére keltezett számában ismét oly durva és kvali- fikálhatlan hangon Írnak a laphoz közel álló álpróféták, a milyen hangot csak a sajtó- szabadság fattyúhajtásai és korcskinövései ismernek. Hogy milyen jómadarak rejtőznek az „Újkor“ háta mögött, álljon itt a következő eset. Sipos Jenő, az „Újkor* erkölcsbirója^ ezelőtt egy évvel beállított hozzám a Szikszay, nagyvendéglőbe, hol 5 óven keresztül fizető- pinczér voltam. Ez időben én is hive voltam az „Országos pinczéregylet* eszméjének, melynek keresztülvitele érdekében az „Orient“ szállodában is tartottunk egy értekezletet. Itt ismerkedtem meg Sipos Jenővel és ő ezen ismeretséget arra használta fel, hogy alig néhány nap múlva tőlem 5 frtot kicsalt, ígérvén, hogy Szliácsról azt köszönettel visszaküldi. Azóta ezen ember hollétéről mit sem tudtam, csak most veszem észre, hogy erkölcsbiróként szerepel az „ [íj- kordban. Mikor az 0. P. E.-re pénzt adtunk össze, akkor még nem tudtuk, hogy az Újkor csatangoló apostolai a saját önző czéljaik kizsákmányolására és fő-főszervezőjük 90% os szerény jövedelmeinek előmozdítására alkalmas balekoknak tekintik a pinczéreket. Tehát készséggel adtam neki 5 frtot. Midőn azután beláttuk, hogy szédelgőkkel van dolgunk, elhatároztuk, hogy az összegyűlt ösz- szeget nem adjuk az 0. P. E. apostolainak, hanem Erzsébet királynénk szobor-alapjához csatoljuk. Mindenesetre a Sipos Jenőnek kikölcsönzött 5 frtot levontam és most, hogy Sipos Jenő maga felől életjelt adott, felkérem őt, hogy ezen összeget haladéktalanul küldje be hozzám, hogy a már átadott ösz- szeghez csatolhassam és ne menjen a napra sütkérezni, ha érzi, hogy vajból van a feje teteje. Herkner Fercncz, Bpest, Kazinczy-utcza 9. I. 21. Sajtóperünk. A budapesti kér. kir. sajtóügyi vizsgálóbírótól. 20303 , 0 . 7 1899 SZam SvbtSZ'~Í89íT Végzés. Ihász György lapszerkesztő bpesti lakos magánvádlónak feljelentése folytán az 1899. évi 7294. sz. végzéssel a „Magyar Vendéglős és Kávésipar* ez. időszaki lap ellen elrendelt sajtóügyi vizsgálat következtében a magánvádló által Fellner Gyula és Barta Béla bpesti lakósok mint vádlott ellen beadott ezen vádlevelet az összes vizsgálati iratokkal együtt a budapesti kir. sajtóbiróság Elnökéhez átteszem. Budapest, 1899. márczius 12-én. Oláh, kir. sajtóiigyi vizsgálóbíró. Bizalmi nyilatkozatok. Ama méltatlan megtámadásokkal szemben, melyekkel bennünket bizonyos helyről illettek, vettük a következő lelkes sorokat: Tekintetes Ihász György urnák Bpest, VII., akáczfa-u. 3., I. Igen tisztelt Ihász ur! A már régi idő óta megjelenő, kitűnő és hazafias szellemű „Vendéglősök Lapja“ czimü lapjának 1899. márczius 5 iki számában nagy megütközéssel olvastam a Fellner Gyula és Barta Béla által Ön ellen emelt ocsmány és hitvány rágalmakat, — s miután én Önt kora fiatalsága óta személyesen ismerem, miután tudom, láttam, tapasztaltam, hogy Ön a pinezérséget a székesfej érvári „Magyar király“ szállodában igen fáradságos utón, szorgalmasan megtanulta, — miután tudom, hogy Ön már akkor is — huszadik életéve előtt is — mindig becsületes, szorgalmas, pontos és erkölcsös ember volt; minden parányi szabadidejét önművelődésére használta fel, (már ifjú éveiben egy „Holdvilág“ czimü élezlap szerkesztésébe mert belekezdeni), — én Ön mellett kész vagyok bármikor lelkiismeretesen bevallani, hogy Ön mindenkor talpig becsületes és erkölcsös ember volt és jelenleg is az. Isten áldja meg Önt! Ifjúkori barátja Jeney Szál»« Árpád, kéményseprő, Beszterczén, Erdélyben. T. Ihász György urnák Budapesten. Kedves Gyuri barátom! Nagyon sajnálom, hogy én nem vagyok nagyrabecsült erkölcsi tanúid közé sorolva, kik a te szeplőtlen múltadat ismerik- Olvastam becses lapodból számos ismerősöm nevét, de talán én volnék az a régi kartársad, kivel ezelőtt 25 évvel együtt szolgáltál a székesfehérvári „Magyar Király“ szállodában, már akkor is, mint az irodalom iránt meleg érdeklődéssel viseltető, buzgó ifjú szaktársamat ismertelek. Szeged, 1899. márczius 9. Tisztel és csókol igaz barátod Schreiner Antal, kávés. Tek. Ihász György szerkesztő urnák Budapest. Határozott szándékom volt, hogy szaklapokra előfizetni nem fogok; mert legújabb időben mellőzve a közügyeket, bizonyos klikkek ügyeit részesítik előnyben. Azonban meggyőződésem, hogy egy minden tekintetben független, személyes ügyeket mellőző, kizárólag szak- és közügyekkel foglalkozó, úgy a nyugdíj- valamint a pinezéregyesületek fölött független ellenőrzést gyakorló lapra szakosztályunknak nél- külözhetlen szüksége van. Ismerve az ön határozott független hajlamait, meg vagyok róla győződve, hogy lapját valamint a múltban, úgy a jövőben is a fentemlitett szellemben fogja vezetni. Ezennel újból előfizetek. Temesvár, 1899. márczius 12. Tisztelettel Tóth Hóimán, a „Koronaherczeg“-szálloda főpinezére.
