Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-02-20 / 4. szám

8 Vendéglősök Lapja. 1899. február 20.

pinczér szaktársaival, akik számtalan és számtalan megrovó levelet intéztek szerkesztőségünkhöz, a Tóth Endréék, a jeles „titkári kar“ ellen

Nem közölhetjük le valamennyit, annyi helyünk nincs, hanem helyt adunk szép sorjában az elsőknek, a melyeket kézhez vettünk.

Az első Abrahamovits, aki igen helyesen és józanul Ítélkezik a „titkári kar“ viselt dolgai fölött.

íme a levelek és most szálljanak pörbe a buzgó ügynökök akár az „Ür Istennel is,“ az ugyan nem segít megingott poziczió- jukon :

Az „Újkor“ pedig, amely nem szé- gyenli mull számában még a Jézus Krisztus nevében is tagokat könyörögni össze, köpködjön, ahogy a tüdeje bírja, legfeljebb csak ráismerünk róla az ő igazi formájára.

Á levelek igy szólnak :

Tek. Kaszás Lajos urnák

Budapest.

Örömtelién ragadom a tollat kezembe, hogy véleményemet kifejezésre juttassam a „Vendéglősök Lapja“ legutu bi számában megjelent czik- két illetőleg.

Végre valahára akadt a tömkeleg sokaságából egy oly egyén, a ki józan gondolkodással felismervén az orsz. pinczér nyugdíj intézményt fenyegető veszélyt és ennek főbb hőseit eleinkbe állítva, leleplezi. Én ic láttam és tapasztaltam ezt már egy idő óta, lelki szemeim előtt lebgett a tornyosuló vészes felhő, csak egy hangadóra vártam, a ki ime meg is jelent és biztosítom kedves Kaszás ur, hogy nemcsak én, hanem minden józan, nemesen gondolkodó kartárs, kibontott zászlaja alá fog sorakozni.

Mert ha már nagy küzdelmek ős fáradság árán végre czélukat elértük és létesítettük az orsz. pinczér nyugdíjintézményt, néhány rosszakaratú szineskedő agitátornak nem ülünk fel, hanem igyekezni fogunk a még zsenge korban levő gyereket oly istápolásban részesíteni, hogy az minél edzettebb és szilárdabbá váljon és in- tézméuyünk fejlődésének akadályt gördítő konkolyait kiirtani igyekezünk.

Helyesen vannak becses czikkében a főbb meg és elrontónk nevei megemlítve. Ezek az emberek, hogy haszonlesési czéljokat elérhessék, puritán fondorlattal, a naivság leple alatt egy humánus intézmény fó'agitátorává csaptak fel, gondolván, hogy ily álarczban sikerülend keresztül vinniök, a mit csak akarnak, de hát mint mindig, most is a nemezis utólérte őket, mert máris le vaunak leplezve.

Azon a czimen, hogy az országos pinczér nyugdíj intézmény taggyüjtői mindent cselekszenek. országos pinczér szövetséget, asztaltársaságokat, Pinczér Önképzőkörök felállítását, ingyenes elhelyezést s tudja Isten minő Eldorádókat nem ígérnek a pinczéreknek, csakhogy ők ingyen utazhassanak és a szegedi „Újkornak“ minél több előfizetőt szerezhessenek, csak ép a szegény pinczér nyugdijintézménynyel, melyek leple alatt működnek, semmit sem törődnek és ez által a pinczérek figyelmét egészen elvonják, a pinczér nyugdíjintézménytől, mert annyi sok mindenfélének egyszerre eleget nem tehetnek és mindez Tóth Endre ur helyeslésével találkozik. Ne de a közelgő nagyváradi kongresszus lesz hivatva a már elhintett rossz magvakat kiirtani.

A debreczeni kongresszuson, melyen magam is jelen voltam, helyreigazításul bátor vagyok megjegyezni, hogy azt nem egy klikk csinálta, hanem az ország minden részéből össze- sereglett szállodások, vendéglősök, kávésok és pinczérek vettek részt és oly nagy és általános volt a lelkesedéz, hogy még sohasem láttam annyi százas és ezrest repülni, mint ott, mit a pinczér nyngdijintézmény oltárára áldoztak.

Fogadja őszinte elismerésemet közölt czik- keért, vagyok hazafiui tisztelettel

Abrahomovíts Mór.

Budapest, 1899. február 12.

Igen tisztelt Kaszás ur!

Gratulálok önnek azon czikkeért, a melyet mindnyájan helyeselve, örömmel olvastunk a „Vendéglősök Lapja“ legutóbbi számában.

A mit a nyugdíjintézet nevében egyes pinczérek elkövetnek, az már borzasztó. Kívánjuk, hogy hamarosan szétrobbantsák őket, mielőtt teljesen bolonddá tehetnének bennünket.

Kiváló tisztelettel vagyok, Tóth Endre éthordó. Lakik: Budapest, VIII. Német-utcza 6. II. ein., ajtó 17.

A nyugdíj igazgatóság.

II.

Tóth Endre találva érzi magát, mert azt irtani róla, hogy ő nyugdíj vigécze; továbbá azt mondja, hogy az az „író diák“ aki ezt irta, parancsra irta egy pörköltért és egy kifliért stb. Szolgáljon Tóth uramnak tudomásul, hogy én október 20-lka óta pörköltet nem ettem, Ihászszal még soha életemben együtt nem ettem, tőle soha-egy krajczárt nem kaptam, de nem is reflektáltam rája; azutan én tanultam szakmámat, a mi iparunkat, tehát nem vagyok aféle Íródeák, sőt a nyugdíjnak előbb voltam tagja, mind Tóth és nem vagyok ottan hátralékban a tagdíjjal, mind Tóth uram. En nem rajongok „eszményileg“ egy czél iránt csak akkor, ha vihetem a vezérszerepet, mind Tóth. Tóth Endre miért nem ment Szatmárra annak idején ? Ugy-e azért, mert Tóth Kálmán volt a daczapó ottan! Emlékezzen csak egy kicsinyt az „Értesítő“ keletkezésének az okára ! Miért szerepel most egy pár hónap óta mind 0. P. E. föinté- zője, ugye előbb sohasem törődött az „Újkorral“, sem a 0. P. ü-.-tel ? De persze, most Önön múlik minden. Engem Ihász sohasem inspirált valamire, hanem nagyon sokszor ellentétes álláspontra helyezkedtem vele szemben, mit olyankoi aláirás nélkül tettem, most aláírva cselekszem, s a további czikk sorozataim fogják mutatni, hogy én önzetlenebb és buzgóbb tagja vagyok az intézménynek, mind Tóth uram. A tagdíjaimat is rendesen fogom befizetni s nem lesz szükségem kiérdemelt végrehajtókra. Tóth uram, az ön szócsöve miért erőszakolt az újévi üdvözletekkel ? Hánytól követel most is még 1 irtokat az újévi üdvözlésért, akik meg sem rendelték ? Dram, hagyjuk ezt a dolgot! Hamár egyszer annyira sopánkogik

a nyugdij igazgatóságért, miért nem siratja meg Stadler Károlyt is ? Kis hamis, ugy-e bár Ő nem csinálta volna önt nyugdij-vi- géczé! De végeztem Önnel, pardon, nincs pörköltre való már a budapesti „Kézművesbe“, azért nem irok többet. A viszontlátásra Nagyváradon!

A viszontlátásra!

ttaróczi Gy.

Összehasonlítás a bor és sör között

Egy hires angol tudós, ki nagy áido- zatok és fáradozások révén a bornak és. sörnek az emberi szervezetre való közvetlen hatását tette tanulmánya tárgyává, a következő érdekes tapasztalatokról szá- I mól be.

. Ö ugyanis meg akart győződni arról, vájjon a bornak és sörnek hatása mennyiben nyilvánul az emberi szervezetben, részint mint tápanyag, részint mint lelki ható anyag.

E probléma megoldására nagy előnyére volt rendkívüli gazdagsága s a mellett a tudományban való otthonossága.

E probléma megoldásúra nagy előnyére volt rendkívüli s körülbelül egyenlő szervezettel biró egyént szerződtetett, kiknek jó fizetés mellett az volt a kötelességük, hogy szigorúan a tédós által megállapított életmódot fogják folytatni, az ő felügyelete alatt.

A tudós mmdenekelőit két részre osztotta a tiz embert s ezek közül ötnek a rendes étrend mellett csakis bort volt szabad inni, a másik ötnek ugyancsak olyan étkezés mellett csakis sört adott italul.

Mit tapasztalt?

Azon öt ember közül, a kik bort ittak, a rövid ideig tartó megszokás iránti küzdelmük után, csakhamar kitűnő étvágy- gyal bírtak és arányban rövid idő múlva három közülök meghízott, a másik kettő is jó húsba jött, de az ismerő mindaz ötnél hatalmasan kifejlődött.

A másik öt ember közül, kik sört ittak, aránylag hosszabb idő kellett a jó étvágy elérésére s azonfelül is csak kottő hízott el erősen, a másik három pedig csakis jó húsba jött s a mit tudósunk is nem annyira a sörnek, mint inkább a kényelmes életmódnak tulajdonított.

Ezenkívül még tudományos szempontból a következőket tapasztalta.

A borivók sokkal rugékonyabbak, szi- nök pirosabb, szellemük élénkebb volt, a kedélyállapotuk is tűrhető, habár ingerlékenyebbek lettek. Álmuk éberebb, de egyúttal légzőszerveik jobban működtek, mint a sörivókéi.

A jó színük főleg a borban található