Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-02-20 / 4. szám
6 Vendéglősök Lapja. 1899. február 20. aki véletlenül tudni kívánja, hogy ők mit akarnak. Röpiratoznak, czikkeznek, írnak, persze a magnk korlátolt módja szerint, csakhogy ami első sorban szükséges volna, miniszter Heg szentesített alapszabályaik nincsenek. Azért nem vártak sem szentesítést, sem törvényes jogot működésükre, annak keretén kívül, egy még nem engedélyezett egyesületre már is tömérdek pénzt gyűjtöttek össze, a melyet bevallásuk szerint a szegedi kézmüvesbankban helyeznek el. A lázas munkát, amely szentesítést spin igyekszik bevárni, nem helyeselhettük soha, mert nem láttunk kellő biztosítékot arra nézve, hogy a hatóság nem kobozza-e el a törvénytelenül gyűjtött összegeket és egyebekben, hogy a gyűjtők kellő ellenőrzés alatt állanak-e, nem merülhetnek-e föl a gyűjtés körül szabálytalanságok s ki van-e zárva, hogy a gyűjtők valamelyike a pénzkezelés körül hűtlenséget követhet el ? Gyanúnk ma is az, hogy az 0. P. E. nem a pinczérekért, hanem a gyűjtőkért alakult s az törvényes testet, jelenlegi viszonyai között, egyhamar nem fog ölteni. A szegszárdi főszolgabiróság az első hatóság, a melynek a nagyhangú gyűjtés szemet szúrt és az 0. P. E. pénzeit és irományait nyomban lefoglalta. E perczben még nem ismerjük a lefoglalás indokait, de azt tudjuk, hogy szentesitett alapszabályok nélkül semmiféle egylet czéljaira tagdijakat gyűjteni nem szabad s a szegszárdi főszolgabiróság helyes és üdvös intézkedésének alapját e tilalom képezte. Mint a szakipar hivatott őrei, nem mulaszthatjuk el nyílt levelet intézni a belügyminiszter úrhoz és valamennyi hatósághoz, hogy tartsa éber figyelemmel Szegeden az „Újkor“ embereinek és a gyűjtésekben szorgoskodó egyéb pinczéreknek működését és különösen érdeklődjék az iránt, hogy a szegszárdi főszolgabiróságnak mi adott okot a beavatkozásra, az 0. P. E pénzeinek és irományainak lefoglalására. Ennélfogva ezennel kiadjuk : Nyílt levelünket a nagyraéltóságu belügyminiszter úrhoz és az összes hazai hatóságokhoz: Nagyméltóságu Belügyminiszter Ur ! Tekintetes Rendőrhatóságok és Főszolgabírói hivatalok! Fennebbi czikkünkben részletesen rátértünk arra, hogy a Szegeden egy asztal- társaság által „Országos Pinczér-Egyesület“ czimen alakított egylet nevében több fióktelep, de főleg az „Újkor“ czimü pinczér- szaklap tagjai közül: Tóth Endre mint „főintéző“, Tardi Gábor és Hegyháti Sándor helynélküli pinczérek, mint az „Újkor“ munkatársai, nemcsak 1. az „Újkor“-ra előfizetőket, 2. az országos pinczérnyugdijegyesületre 80% honorárium mellett tagokat, de 3. egyben egy létesítendő „Orsz. Pinczér-Egyesület“ czéljaira, köztük Tóth Endre szegedi lakos, aki Szegeden a Salamon-féle „Széchenyi“ kávéházat albérletben bírja» mint az „Országos Pinczér-Egyesület“ „főintézője“ ezen czimen országszerte utazva, pénzeket gyűjtenek, a tagdijak és adományok eredményesebb szaporodására röpiratokat és szakczikkeket bocsátanak közre, azt nyilvánosan áruják s a pinczéreket az ország minden városában személyesen is kapaczi- tálják az adakozásra. Az „Országos Pinczér-Egyesület“ czim alatt alakított egyletnek, a melynek központja ugyancsak Szegeden van, feje Tóth Endre, aki annak „főintézőjeként“ szerepe* és a vidékeken számos fiók-egyesületek, választmányok és asztaltársaságok alakultak, a melyek szinte pénzeket gyűjtenek az „egylet“ czéljaira. A taggyüjtéseket, amint tudomásunkra jött, megbízottaik a pinczérek között többnyire éjjel, záróra után foganatosítják, amely alkalommal megesik, hogy beszámithatlan állapotban találják a kiszemelt adakozót s igy annak szabad elhatározása érvénynyel nem bir. Ennek az „Országos Pinczér-Egyesület“- nek többek közt Szegszárdon is van egy fiók-asztaltársasága. Ennek a fióknak az egybegyüjtött pénzeit és irományait a szegszárdi főszolgabiróság hivatalból lefoglalta. Az egyletnek ugyanis szentesített alapszabályai nincsenek, „főintézője“ és „szervezői“ „létesítendő“-nek hirdetik. Valószínű, hogy ez volt a szegszárdi főszolgabiróság intézkedésének alapja. Ennélfogva, mint szakiparunk őrei, hivatva érezzük magunkat a felsorolt körülményekre és a taggyüjtők személyére felhívni valamennyi tisztelt hatóság figyelmét, hogy amennyiben hatáskörük alá tartozik és területükön előfordul, kisérjék éber figyelemmel mindazokat, akik különböző czimeken tagokat gyűjtenek és ha szükségét látják, a szegszárdi főszolgabiróság intézkedésének megfelelőleg az illetéktelenül gyűjtött pénzeket méltóztassanak lefoglalni. Ennyit szükségesnek tartunk megtenni a szakipar érdekében. Kiváló tisztelettel A „ Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége. Trümmer Sándor. — Képünkhöz. — A székesfehérvári szaktársak egy kiváló tagját mutatjuk be olvasóinknak. Trümmer, aki jelenleg a Kossuth-utczai Trummer-íéle kávéház tulajdonosa, évtizedek óta buzgólkodik, hogy a szakipart fölvirágoztassa. Ez ilőszerint a székesfehérvári ipartársulat alelnöke. 1881-ben szerkesztőnkkel együtt alakították meg az ottanipinczér- egyletet is s neki tulajdonítható az érdemek oroszlánrésze az ipartársulatban is. Trümmer Sándor egy kedves müveit hű hitves oldalán teljesiti a szakember fontos hivatását s a kedves Trummernénak is nagy része van abban, hogy Trummer- ban a szakiparnak egy kiváló munkását üdvözölhetjük. Sajtópörünk a nyugdíj-egyesület igazgatósága ellen. Közöljük a mai lapunkban a nyugdíj- egyesület jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvvel lapunk vefeérczikké- ben foglalkozunk. A jegyzőkönyvnek egy passzusát magunkra nézve sértőnek találtuk. Ez a pasz- szus velünk foglalkozik, állítólag az igazgatóságnak a jegyzőkönyv élén felsorolt tagjai határozatul hozták s benne lapunkat és lapunk szerkesztőjét olykép gyanúsítják meg, mintha a szakiparba vágó minden üdvös törekvésnek oly ellenségei lennénk, a kiket e miatt az ülésekből ki kell zárni. Ennek alapján a büntetőtörvény- könyv 258. és 261. §§-aiba ütköző rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt port indítottunk a jelen volt igazgatóság összes tagjai ellen s mert a jegyzőkönyvet nyomtatásban küldték szét, ugyancsak sajtópört inditottunk a jegyzőkönyv nyomtatott alakban való megjelenésének értelmi szerzői ellen is. Hogy kit terhel a felelősség, az a vizsgalatból ki fog tűnni. Jövő számunkban talán már erről is részletesen referálhatunk olvasóinknak. Harczolunk, ha kell, az utolsó csöpp vérig, de megtorlatlanul egy makulányi sértést sem hagyunk, ha ellenségeink minden pereputtya is összeröffen ellenünk. Döntsön a bíróság és az igazságos józan közvélemény, a melynek Ítéletét emelt fővel és tiszta öntudattal várjuk. Ács Károly menekül. A sülyedő hajóról egy másik admirális is menekül. A menekülések úgy látszik már napirenden vannak. Alighogy a nyugdij egyesület érdemes elnöke, Stadler Károly sorsára hagyta a libegő nyugdíj-intézetet s többszöri könyörgés daczára is hajthatatlanul megmaradt lemondó visszavonulása mellett, alighogy még a Drechsler Béla is kivált és sokan és sokan menekülés után látnak, most a menekülők gárdáját Ács Károly, az ipartársulat ügyvédje gyarapitotta.
