Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-01-20 / 2. szám
4 Vendéglősök Lapja. föld ama államaiban is benne legyen az | újságokban, a hova magyar borokat exportálnak, mert a borhamisitás megrendítette a a külföld bizalmát is. Borhamisitás. Olvasóink bizonyára jól emlékeznek arra, hogy báró Splényi rendőrtanácsos az Engelczégnek visszaadta a vizsgálat végett letett bormintákat, a mi által a tüzetes vizsgálat azonnal való keresztülvitele nagyon megnehezittetett és lehetetlenné tétetett a pancsolt borok vegyvizsgálata. — A földmi- velésügyi miniszter azonban rögtön erélyes intézkedéseket tett, hogy a dolog valahogyan el ne simittassék s most hivatalos lapja közli, hogy a czég a múlt évi szüret óta a bortörvényben tiltott módon törkölybornak üzletszeriileg nagyban való gyártásával foglalkozott s e czélra a megengedettnél régibb a bizottság, hogy a czég két- szerannyi törköly-bort készített, mint a mennyit — saját termelésű törkölyéből — a törvényben megengedett módon készítem szabad lett volna. Ezen az alapon a bizottság a czég pécsi pinczéiben összeirt és tiltott módon készített 1729 hektoliter törkölyborszerü készletet egyhangúlag mesterséges bornak nyilvánította s a czég tulajdonosainak terhére a mesterséges bor készítését megállapította. Ezenkívül azoknak a bormintáknak az alapján, a melyek a belügyi és földmivelésügyi miniszterek részéről egyetértőleg a czég budafoki és kistétényi pinczéiben elrendelt a Pestmegye alispánja közbejöttével végrehajtott folytatólagos vizsgálat során vétettek, a borvizsgáló bizottság a czég említett pinczéiben talált borokból 740 hektolitert, továbbá a czég részéről a „Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetéinek szállított borból 51 hektolitert az 1893. évi XXIII. törvény- czikkbe ütköző módon gliczerin és viz föl- használásával készített mesterséges bornak nyilvánított. E szakvélemény alapján folytatják immár a borhamisító Engel-czég ellen a büntető eljárást. Budapest és vidéke érdekében, de az egész ország bortermelőinek kedvéért tovább kell folytatni a vizsgálatot. — Minden borkereskedő pinczéjét alaposan szemügyre kell venni. A ki igazi bort mér, a ki tiszta bort önt a pohárba, az bátran kinyithatja a pinczét. A bűnös lakoljon, ne csak pénzbírsággal, bor-megsemmisitéssel, hanem fogságbüntetéssel s a borhamisítást minősitsék emberölés kísérletének. Darányi ígnácz földmivelésügyi miniszterben megbízhatunk, úgyszintén a belügyi kormányzatban, hogy a vizsgálat és megtorlás a legszigorúbb lesz. Soltiék tatárjárása. — 1 frt 08 Úri Solti urnák! — A kis Solti Ödön dr., az ő jóbarátja, a két nevű Feiner Gyula, aki időnkint Kiss Lajos is szokott lenni és az ő nyílt és titkos társaik, akikkel szakügyeinknek most minden téren kellemetlen találkozása akad, úgy látszik tatárjárásként akarnak ránehezedni a vendéglős és kávés-ipar amúgy is mostoha helyzetére. Egy titkos konzorczium, mely úgy látszik összeesküvést létesített arra, hogy minket boldogítson, nemcsak az ipartársulatban, nemcsak a nyugdij-intézetben törekszik veszedelmes mérvben, minden befolyást kezébe kaparitania, hogy abból tőkét teremtsen, hanem megakarja dönteni a szakirodalmat is, amely eddig oly becsülettel, annyi áldozattal, oly hűen szolgálta a vendéglős és kávés ipar érdekeit, amelynek felvirágoztatása körül annyi kiváló érdemet szereztünk. Szálka az ö szemükben mindenki, s mig az egyiket körmönfont diplomácziával, a másikat becsmérlő durvasággal, a harmadikat meg éppen jezsuita czmizmussal igyekszik maga alá gyűrni. Mig mivel ünk durvasággal akartak végezni, addig derék lapkollegánk, a „Vendéglősére Solti ur akarta ráteriteni a szemfödelet. Nem akart Solti ur mást, mint a „Vendéglős“ -t megbuktatni. Hogy ez nem sikerült, annak őszintén örülünk s szívből gratulálunk az ősz Wagner kollegának, akit a keserű okulások szinte tettek oly óvatossá, hogy agg korára nem ment bele a kelepczébe, mely őt földönfutóvá tehette volna. Bár kötelességünk volna külömben is pálczát törni minden oly alacsony törekvés fölött, melylyel egy agg szerkesztőt, mikor már végképp kihasználták érdekeik védel- mezésére, akkor elakarják dobni mint a kifacsart czitromot, kiakarják venni szájából a falatot, — de nem említenénk mégsem, nehogy az a személyeskedés látszatával bírjon, hanem mivel egyenest a mi féltett becsületünket támadták meg, közülük Solti ur harezmodorának a jellemzésére most már ; azért is közzéteszünk a főszerkesztő fiskális j urnák egy levelét. Hogy a levél tulajdonképeni ezélzatát az olvasó jobban megismerje, megismertetjük az olvasót az előzményekkel. Solti Ödön dr. ur, egy szép napon egyszer csak azzal az ajánlattal állott elő : Wagner Józsefnek, a „Vendéglős“ szerkesztőjének, hogy ő megveszi lapját, a „Vendéglősét 5000 forintokért. Wagner, akinek sejtelme sem volt ar ról, hogy Solti ur egyebekben már régen készül egy egészen uj lapocskával boldogítani szakiparunkat, eleinte egész gyanútlanul bele ment az ajánlat tárgyalásába s te- i kintettel mostoha viszonyainkra, bizony kész örömmel ment bele lapja eladásába. Hanem ha valaki elad egy lapot, annak a lapnak el kell árulnia minden titkát, mert egy lapnak sok olyan üzleti titka van, amely kiszámitbatlan veszteséget okozhat, ha a konkurrenczia annak birtokába jut. Titok az előfizetők czime, száma, az évi jövedelem, az üzleti összeköttetések és sok minden, amit egyetlen lap sem árul el. Wagner Solti urat vevőnek látta, aki busás árakat Ígérgetett, gyanútlanul ment az ügyletbe s feltárta Solti urnák lapja összes titkait. Mikor ennek Solti ur birtokába jutott, úgy látszik megelégedett az eredménynyel, mert Wagner ugyan hiába várt, Solti úrtól egy fél krajczárt sem látott, örökké csak ígérgetésekkel táplálták. Minthogy nem akarta kitenni magát annak, hogy valahogy a saját vagyonából egy fél krajczár kártérítés nélkül kihajítsák, elhatározta, hogy a lapot nem adja át, mig Solti ur az ötezer forintot egy krajczárig le nem olvassa Íróasztalára. Solti ur meghallotta ezt és szörnyen kapott a jó alkalmon. Wagner Józsefhez az alábbi levelet intézte, melyet eredetben bírunk szerkesztőségünk tulajdonában, s melyet szóról-szóra a fönnebb említett okoknál fogva most már közre adunk egész terjedelmében : Dk. Solti Ödön köz- és váltó-ügyvéd Budapest, VI., Váczi-körut 61. Budapest, 1898. november 11. Tekintetes Wagner József szerkesztő urnák Budapest. Ma értesültem azon elhatározásáról, hogy a lapot átadni nem hajlandó. — Minthogy azonban én az Ön ama kijelentése következtében, hogy a szerkesztőséget már f. évi deczember hó 1-én átvehetem, a szerkesztőség számára lakást is vettem fel, ez okból ezennel tudomására juttatom, hogy a felvett lakást rendelkezésére bocsátom s egyben felhívom, hogy az általam már lefizetett 85 frt negyedévi lakbért, továbbá a következő negyedre eső ugyancsak 85 frt lakbért, összesen tehát 170 frtot s ezen levélnek 1 frt 08 krnyi irásdíját 3 nap alatt irodámban annál is inkább lefizessen, mert ellenesetben kénytelen lennék a peres eljárást Ön ellen haladéktalanul folyamatba tenni. Tisztelettel: Dr. Solti Ödön s. k. íme ítéljen a nagyközönség! Minősitse ezt az eljárást olyannak, amilyennek akarja. Részünkről csak annak a véleményünknek adunk kifejezést, hogy ez a Solti ur, aki
