Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-11-20 / 22. szám
4 Vendéglősök Lapja 1899. november 20. lálja az elmondottakat, sürgeti a kivándorlási | törvénynek a német Auswanderungsgesez 1 mintájára megalkotását s egyszersmind a bevándorlás szabályozását, a felvidék nyomorát megszüntető helyes gazdasági politika inaugurálását, végül munkálását annak, hogy j a középosztály képessé tétessék a modern j eszmék befogadására s ne szárnyaltassék túl amaz uj eszmék és uj áramlatok által, melyeket az Amerikából visszatértek hoznak magukkal. Kívánatos, hogy e tanulságos füzet, mely olvasmánynak is nagyon érdekes, szélesebb körben váljék ismertté. Watzlawek Géza. A budapesti vendéglőskar egy érdemes taggal szaporodott. Watzlawek Géza szaktársunk ugyanis megvette a Dohány- és Almássy-utcza sarkán levő „Magyary-féle“ vendéglőt s azt újonnan, csinnal rendezte be. Pinczéjét kitűnő, hegyvidéki borokkal töltötte meg, mig a konyhában felesége készít pompás erdélyi specziálitásokat. Watzlawek régi munkása iparunknak, jó hire messze ismeretes, úgyis mint üzlet, embernek, úgyis mint polgárnak. Jó barát és jó hazafi, a kit emberszerető szivéért, őszinte, nemes gondolkodásáért minden ismerőse tisztel és szeret. A midőn örömmel üdvözöljük öt a budapesti vendéglősök sorában, szívesen mutatjuk őt be képben is olvasóinknak. Becsületes, nyílt arczára van vésve tiszta jelleme, a melynek őszintén hódol meg minden barátja. Őszintén kívánjuk, hogy vállalkozását siker koronázza s kedves nejével együtt sokáig és boldogan élvezhesse munkás élete gyümölcseit A ki igaz magyar sziveknél akar melegedni, a ki jó bornál, magyaros ételeknél akar vidulni, az, ha a Dohányutozában jár, tekintsen be Watzlawek vendéglőjébe! Iparunk válsága. Eljutottunk tehát eddig. Midőn az el avult czéhrendszer helyébe jött a modern ipartörvény, a liberális szabad kereskedelem és szabad ipar. azután a regálejog megváltása: a vendéglő-ipar hirtelen fellendülést nyert. A „Térkineki“ és a „Becsali“ csárdákból modern fogadók lettek, egyik impo- zánsabb szálló a másik után épült, s párhuzamban a korcsmákkal felszaporodtak a kávéházak is és minden uj üzlet valami túlzással lefőzte a másikat. Ezen őrült verseny mind máig tart, de itt-ott már érezhető a reakczió. Ezen pazar fényűzéssel együtt jár a fokozatosan emelkedő nagy adó-teher, az évről évre emelkedő házbér. A jó Isten tudja csak, miféle és hányféle czimen szedik a korcsmárostól az adót! a mihez még a rossz üzletmenet s végül a törvény által biztosított szatócs- és pálinkás konkurenczia járul. Nem kevésbbé hozzájárul még iparunk pangásához a mesterséges bor is ; mert az úgy nevezet törzsvendégek előtt már mindig gyanús a korcsmáros bora ! Ha mindezt elgondoljuk, bízvást elmondhatjuk: az esztelen versenygéssel egymás létét megnehezítettük, adókkal, hatósági zaklatással stb.-vel az üzleti nyereséget már rég az állam körmei közzé juttottak, ; de ez által, iparunknak úgy szólván, törvényesen kell pusztulnia hogy a törvény védtelen, hagyott és hogy bennünket a tengersok pálinkamérő és kontár között. Bizony ma már veszendőben van a vendéglősök mindennapi kenyere is. Csodál, hatják-e, ha már most recseg egy némely nagy üzlet szekere ? Bizony, országunknak több nagyobb üzlete küzd a fenáhásért és pedig nehezen s napról napra várhatjuk, hogy itt vagy ott, egyiknek vagy másiknak a pénzügyi egyensúlya felbillen. Szomorkodva kell látnunk, miképpen pusztulnak hazánk olyan nagyobb és régi üzletei is, amelyek a gazdáiknak országszerte nagy hirt szereztek s amelyek büszkeségei voltik iparunknak ! Számtalanszor tapasztaljuk, hogy nagyobb vendéglősök futkosni kénytelenek, hogy a bukás terminusát dhalaszthassák. Olyan üzletek, amelyeket gazdáik mintaszerű berendezkedéssel és kezeléssel hírbe hoztak, amelyek az idegennek valóságos fiók-otthonjai voltak. Nem fájdalmas-e ilyen üzleteket romba dőlni látni ! A közszükség, a nagy teher és kon- kurrenczia miatt a jövedelem már nem bírja fentartani ezeket, legfőlebb a moratorium, a Galgenfrist! A tőnkrejutásig megadóztatott és kontárokkal, valamint konkurrens szatócsokkal eltorlaszolt iparunkról majd más véleményt alkothatnak a törvényhozás emberei, ha már csak voltak vendéglősök, mert eddig nyúztak bennünket, de segíteni sehogyan se segítettek, mert eddig az idegen-forgalmai emelték a Máv. étkező kocsijában, de nem a szállókban. Hogy igy sikerül is az államnak jó üzletet csinálni, mutatja az hogy a vasúti vendéglősök küzdenek a létért, ellenben az a társaság, amely a vasúti étkező-kocsikat bérben bírja, képes az igazgatónak 40.000 frt fixfizetést adni, ezenkívül potyára beutaztatja vele Európát a Bospo- rustól egészen a Calaisi csatornáig szalon kocsiban! Vajon mennyi jövedelmi adót fizet ez az ur? P. Gy. Jegyzőkönyv felvétetett Budapesten, 1899. évi október hó 25-én, a Szállodások, Vendéglősök, Kávésok, Pinczérek és Kávéssegédek Országos Nyugdijegyesűlete igazgatóságának a központi irodában délután */,5 órakor tartott rendes havi üléséről. Jelen voltak: Bokros Károly elnök, Kommer Ferencz alelnök, Sztanoj Miklós, Förster Konrád, Sverteczky Gáspár, Kaszás Lajos, igazgatósági tagok, dr. Solti Ödön jogtanácsos, F. Kiss Lajos hirlapiró. Prindl Nándor. Gundel János, Francois Lajos, Petánovics József, Seress Márton kimentik elmaradásukat, 301. szám. Napirend előtt Bokros Károly kér szót és melegen üdvözli az igazgatóság nevében Kommer Ferenczet, mint az egyesület al- elnökét. Az igazgatóság lelkes örömmel járul Kommer alelnök üdvözléséhez. 302. szám. Elnök az ülést megnyitja s az előző ülés jegyzőkönyvét felolvasás és helybenhagyás után, az igazgatóság hitelesíti. 303. szám. Elnök igen sürgős feladatnak tartja a taggyüjtés kérdésének mielőbbi kedvező elintézését. Az egyesület létezéséről még eddig nagyon kevesen tudnak, kívánatos tehát, hogy egyelőre legalább itt a fővárosban erélyesebb propaganda indittassék meg a nyugdijegylet érdekében, különösen czélul tűzetnék ki, hogy úgy a főnökök, mint különösen az alkalmazottak, kik a legutóbbi hirlapilag is ismertetett, szomorú események szerint leginkább vannak humánus egyesületünkre, úgy maguk, mint családjuk ráutalva, minél nagyobb számban lépjenek be az egyesület tagjai közé. Kéri az igazgatóságot, hogy a kérdéshez hozzászóljanak. Sztanoj Miklós indítványozza, hogy a fővárosban kerületenként 1—2 igazgatósági tag bizassék meg azzal, hogy a nagyobb üzleteket hetenként felváltva felkeressék, ott az egyesület nemes czéljait ismertessék és tagokat felvegyenek. Ő maga készséggel ajánlkozik, hogy a VI. kerületben az ismertetett ténykedést ellátja. Elnök nem tartja kivihetőnek, hogy ily egész embert és igen sok időt igénybe vevő funkeziót a sok ügygyel-bajjal külömben is elfoglaltvendéglős vagy kávés ellásson. Magais meg van győződve, hogy más igazgatósági tag is felhasznál mindent kínálkozó alkalmat a nyugdíjügy felkarolására, az ő intenczióinak és az egyesület érdekeinek azonban az felelne meg legjobban, ha arra alkalmas egyén inegbizat- nék, ki a propagandát tervszerűen vezetné. Sztanoj Miklós azt indítványozza, hogy Barta Béla kéressék fel ezen funkezio betöltésére és alkalmaztassák mint az egyesület hivatalnoka. Jogtanácsos utal arra a körülményre, hogy az egyesület kezelési alapja mig egyrészt ily szervezendő állás terheit meg nem bírja, másrészt ismeri Barta intenczióit, melynél fogva ő hasontermészetü funkezió ellátására bár készséggel vállalkozik, azonban azért az egyesülettől egyáltalán semmi díjazást el nem fogad. Kommer indítványozza, hogy ezen kérdés keresztülvitele Barta Béla részére meghatalmazás kiállítása az elnökségre bizassék. Az igazgatóság Sztanoj és Kommer indítványát elfogadja s az elnökséget a kellő intézkedésre jelentéstétel mellett felkéri. 304. szám. Jogtanács jelenti, hogy Korda Henrik kiállította azon nyilatkozatot, melynek alapján a takarékpénztár tudomásul vette, hogy a Korda által 1899. november 3-án saját neve alatt, de mint a nagyváradi nyugdíjalapot gyűjtő-társaság gyűjtési eredményéül beküldött 300 frtnyi összeg a nyugdijegylet vagyonát képezi. Bemutatja jogtanácsos a takarékpénztár értesítését arról, hogy a folyó számla javára a kamatokkal együtt 343 frt 80 kr. Íratott át. E jelentést az igazgatóság tudomásul veszi és Korda Henriknek a felmentését megadja. 305 szám. Jogtanácsos jelenti, hogy Bokros Károly által a Polgári serfőző részvénytársaság alapitványakép lefizetett 250 frtot, valamint a múlt ülésen a postatakarékból kiutalt 500 frtot az országos központi takarékpénztárban folyó számlán elhelyezte.
