Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-11-05 / 21. szám
1899. november 5. Vendéglősök Lapia 3 s üdvös eredménye és ez az. hogy állandó s országos szervezettel alkotnak, a mi arra vall, hogy érdekeik visszavivásáért nem ez lesz az utolsó és legerélyesebb lépésük. Nekünk is tömörülnünk és cselekednünk kell, különben úgy járunk, mint az a nép a mely az ellenség előtt nem kel föl hanem lefekszik: semmit sem akar koczkáztatui s ezért mindent elveszit. Jegyzőkönyv. Felvétetett a ,,Budapesti pinczér- egyletu 1899. évi augusztus hó 10-én délután 4 órakor tartott választámányi ülésen. Jelen voltak: Kaszás Lajos elnök, Krassy Bódog alelnök, Almsteuer István titkár, Gajárszky Károly körgazda, továbbá Stöltzl Nándor. Klosz Kálmán. Gwiezer Károly, Grosz Samu és Gwizer Nándor. Kaszás Lajos elnök üdvözli a meg- a megjelent tagokat, határozatképességet látva, az ülést megnyitja. I. A nagyváradi picczér-egylet 25 éves fennállására zászlószenteléssel egybekötött ünnepéit rendez, amelyre a pinczér-egyletet is meghívja, de miután senki sem válalkozott a jelenlevők között, hogy a pinczér-egylet is legyen képviselve Kaszás Lajos elnök táviratilag üdvözletét küldött és a szegért 15 frtot posta-utalványon Összetartás jelige alatt elküldtük. II. Török István szaktanár levelet intézett az egyletthez, amelyben kéri, hogy részére a 100 frt tiszteletdijat, mint az előző években, az idén is megszavazzuk. A választmány határozata, hogy ragaszkodik az 1998. évi junius hó 30-án felvett jegyzőkönyvre- Egyszersmind sajnálatát fejezi ki a fölött, hogy az idei évzáró vizsgára az egylet nem lett meghiva. III. Fiúméból Richter Olmár főpinczér kéri, hogy az egylet tagjai közé felvegyék. Tudomásul vették. Az egylet tagja lehet. IV. A budapesti pinczér-egylet tagja közöt gyűjtés volt a londoni pinczér-kör részére, melynek eredménye 34 forintot tett ki, az összeget a rendeltetési helyre juttattuk. V. Továbbá határoztatok, hogy az ősz folyamán az egylet egy tánczestélyt rendez, amivel a körgazda lett megbízva. Több tárgy nem lévén napirenden, az elnök az ülést berekeszti. Kaszás Lajos, elnök. Almsteuer István, I. titkár. Giwizer Nándor, Grosz Samu. Vendéglősök ébredjetek! Ütött a tettek órája, ideje, hogy a vendéglősök, szakítva az eddigi közönynyel, talpra álljanak s úgy mint a társadalom más osztályai, ők is a maguk érdjével iparkodjanak magukon segíteni. Erre nézve semmi sem oly tanulságos és buzdító, mint a mezőgazdák mozgalma. Hogy a föld népét hogy nyerjék meg a szövetkezeti eszmének gróf Majláth József ember- és faj- szeretettől lángoló felolvasást tartott Szegeden a kiállításkor. Ezt a felolvasást most külön is kiadta az országos gazdaszövetség. Majláth gróf javaslatai a következőkbe foglalhatók: 1. A községek vegyék bérbe mindenütt az italmérési- és fogyasztási- adókat, 2. A szövetkezeti eszmét a legnagyobb mértékben kell terjeszteni! Nem kényszerrel, hanem megkedveltetéssel, olvasó- zene és dalkörök alakításával. Sehol sem szabad azzal meggyülöltetni, hogy felekezeti, vagy osztályérdekkel ruházzuk föl azokat. A nagv, számú szövetkezeteket lehetetlen lévén a központból ellenőrizni, a decentralizácziót vidékenktnti kötelékeket akarja. Legelőbb megteremtendök a hitelszövetkezetek, hogy az uzsora pusztításainak véget vessenek és a szükséges forgalmi tökét megteremtsék. A fogyasztási szövetkezeteknek nem kell a reális kereskedelemmel ellentétben államok, csak a kinövéseket kell elpusztitaniok. A szövetkezeti eszme mindenkire áldásos, maguk a kereskedők is alakítsanak szövetkezeteket. Szövetkezetek alakítandók továbbá a mezőgazdasági és ipari termékek előnyös értékesítésére, valamint termésre ott. a hol a viszonyok a közös működést előnyössé teszik. 3. A tűz- jég- és állatbiztosításoknak szövetkezed alapon való szervezése. 4. A háziipar nagymérvű fejlesztése. 5. Bérletekkel lekötni a birtoktalan tömeg egy részét; de még nagyobb előnynyel jár a mezőgazdasági munkást vétel utján juttatni földbirtokhoz. Ha bár a föld szabad forgalmát hejyesli Majláih, lefelé egy bizonyos minimumot óhajt megállapítani, hogy a népet a végrehajtások földönfutóvá ne tegyék és ne kényszerítsék a városokba özönleni Végre szükségesnek látja a falusi léleknek vallás-erkölcsi irányban való nevelését, a népoktatásnak vallásos, hazálias és gyakorlati irányú fejlesztését, jó néplapok fejlesztését, népkönyvtárak alapítását. Mindezt szeretettel, humanizmussal, lelkesedéssel kell megcsinálni, mert ezen tulajdonságok nélkül nem lehet a tett mezejére kilépni. Ezek a javaslatok két okból közvetlenül is brdeklik a vendéglősöket. Először jó tanácsot ad arra, hogy a tartózkedó szak- társakat hogyan nyerhetik meg a szövetkezeti eszmének ; másodszor pedig azért, mert azt kívánja, hogy az italmérési és fogyasztási adókat a községek béreljék. Ez bizony ránk vendéglősökre vajmi kívánatos, mert az ázsoragazdátkodást űző magánbérlők visszaéléseiről, a kik sok helyütt valóságos rabszolgává nyomorították a vendéglősöket, elárasztva az országot hamisított italokkal, többől is látható, hogy ha karöltve járunk a gazdákkal, ez csak hasznunkra válnék. Egyről-más^ól. A hálátlanság csúnya dolog, annyi bizonyos ; pedig azért mégis akármiben is kezdjen az ember, hogy evvel másnak jót tegyen, azzal mindig hálátlanságot eredményez. Már egy régi közmondás a németeknél mondja: „Undank ist der Welt Lohn. De még csúnyább“ ha a hálátlansággal együtt még az önma- magáról való elfelejtkezés is következik ! Teszem például ha egy ilyen „sorsüldőzött,“ felebaráti és kartársi szeretetből a züllés elől meglesz mentve s egy tisztességes megélhetés lesz részére biztosítva, hogy akkor ahelyett hogy megbecsülné helyét és önmagát alig hogy felmelegül elbizakodottá lesz s újra a züllésnek indul. — Nemcsak hogy szemrehányásokat szerez evvel pártfogójának hanem önön magán nem akar okulni a múltakon s régi szenvedélyének — legyen az iszakosság vagy kártyá rabja lesz! Csak az a kár hogy mind ez „jobb“ embereken is megtörténik, akiktől műveltségűk és intelligenciájuknál fogva, ezt fel nem tételezni szabadna. Az embernek sohasem szabadna emberi mivoltáról elfelejtkezni! Remélem megérti soraimat az. a kit illet; bár szerettem volna azt másformában annak tudtára adni, de — hogy jo indulatom semmikép félre ne magyarázható legyen — teszem mindezt igy P■ Qy. Zeng a nóta. Vörös Elek. Bizonvára kiváncsiak lesznek olvasóink, különösen a szép nemhez tartozók „Különfélék" rovatunk „Hírneves zenekar“ czirnü közlése után Vörös Elekre, a világhírű, győri Vörös Jancsi utódára. A kinek a hegedűje oly szivet rázón sírja, ríja a gyönyörű magyar nótákat, meg is érdendi az érdeklődést; mert a mi dalunk a mi zenénk a legerősebb fegyvere a magyarságnak. Ez még ott is híveket toboroz nekünk, a hol még a nevünket is alig ismerik. Őrömmel mutatjuk tehát be olvasóinknak Vörös Elek, a jeles prímás képmását is: mert a kinek a húrjairól oly szépen zene a magyar nóta. méltó arra, hogy róla is szóljon az ének. Törekvéssel, igazi művészettel évrő évre méltóbbá legyen erre, kívánjuk; meri a hol a magyar dal hódit, ott a magyar nyert. csrkNok* (Szinmií czimekböl összeállítót novelette.*) Irta : egy anonym. A ,,Katonák“ a „Télen“ egy „Pénte ken este“ kirándultak a „Gyinresi Vadv: rág“-hoz. Köztük volt „John Gabriel Bori mann,“ „Jó Fülöp.“ a “Két Durrand,“ Gold stein Számi, a „Zsidó honvéd,“ „Pry Pál, „Lumpáczius Vagabundus“ és még „Hároi jó madár.“ „Éjjel az erdőn“ bolyongva a „Gál villá“-tól balra „Tamás bátya kunyhójáét léptek, hol egy „Bányamester’ azt ajánlott nekik, hogy tekintsék meg a „Kolostor“- a ,Hol unatkoznak“ szép „Diák kisassz* nyok,“ akiket egy „Bibliás asszony“ tan *) Egy ismeretlenségre vágyó, de szellemes ii könyomatulag sokszorosította ezt az ötletes apróságé a melyet, hogy az uj anonymus hírnevét terjesztik, tréfát szerető olvasók számára mutatványkép ide nyom; juk. — Szerk.
