Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-10-20 / 20. szám
2 Vendéglősök Lapja 1899. október 20. hogy csak a szövetkezetek ma még inkább néhány vállalkozó részvény társaságainak tekinthetők. Ennek, igaz. nem a kezdeményezők az okai, hanem a vendéglősök egy részének korlátolt és önző felfogása, vagy közönye. Mindegy, ezzelszámolnunk kell, ezzel a hétfejü sárkány nyal meg kell viaskodnunk. Az országos szövetkezet alakításánál mindent el kell követnünk, hogy abban a vendéglősök nagy zöme részes legyen s hogy abba a bizalmatlanok, vonakodók később is beléphessenek. Ha a vendéglősök országos szövetkezete igy alakul meg, úgy az anyagilag és erkölcsileg hatalmas intézményt képez, a melynek áldásait hálálkodva fogja élvezni úgy a szegény, mint a gazdag vendéglős. Legyen tehát általánossá a jelszó: vendéglősök, szövetkezzünk! Felhívás a vendéglősökhöz. Ritkaság az, hogy a vendéglősök kívánalmait akár a törvényhozás, akár a kormány, akár a hatóságok figyelembe vegyék. Most ilyen ritka szerencsének örvendezhetünk. A melyet lapunk juttatott a képviselőház elé, Magyarország vendéglősei emlékiratának azt az óhaját, hogy a kereskedők a szeszes italok kimérésétől eltiltassaiiak, laikáes JLíiszlő pénzügyminiszter nr legifjabb rendeletével részben teljesítette. Sok és égető sérelmeinknek csak egy kis részét orvosolja ez az intézkedés, de azért nagy áldás ránk, mit kisebb, különösen a falusi vendéglősök tudnak s éreznek majd a legjobban. Illő tehát, hogy Magyarország vendéglősei, különösen emlékiratunk aláírói, a miniszternek külön is kifejezzék hálás köszönetüket igazságos rendelkezéséért. E végből elhatároztuk, hogy a vendéglősök báláját és köszönetét kifejező. de egyszersmind a vendéglősöknek még ezután teljesítendő óhajtásait is röviden összefoglaló feliratot juttatunk el kiildöttsé- gileg a pénzügyminiszter úrhoz. Hogy ez a felirat az egész ország vendéglőseinek hálás köszönetét tolmácsolhassa, ezennel felkérjük Magyar- ország minden vendéglősét, különösen emlékiratunk aláíróit, hogy feliratunkhoz az alább következő szelvény aláírásával esatlakozni szíveskedjenek s ezt az aláirt szelvényt kivágva s egy levelezőlapra ragasztva, szerkesztőségünkhöz, lehetőleg postafordultával, elküldeni méltóztassanak. Annál is inkább kérjük erre az összes vendéglősöket, olvasóinkat, emlékiratunk aláíróit, mert, mint vezérczik- künkből láthatják, a kereskedelmi körök nagy, országos akezióra készülnek, hogy a minisztert igazságos rendeletének megmásitására bírják. Szükséges tehát, hogy a kereskedők mozgalmát ellensúlyozzuk, hogy az ő fellépésük hatását gyöngítsük köszönetünk lojális kifejezésével s még orvoslásra váró sérelmeink tiszteletteljes fölemlité- sével. Minden vendéglős a maga jól felfogott érdekében cselekszik tehát, ha alábbi szelvényünket aláírja és hozzánk származtatja. Megjegyezzük, hogy ez egy vendéglősnek sem okoz költséget, mert a feliratot lapunk szerkesztője a maga költségén állíttatja ki, még pedig a legnagyobb, Magyarország vendéglőseihez méltó diszszel. Ismételten kérjük tehát az összes vendéglősöket, olvasóinkat, emlékiratunk aláíróit, hogy az itt következő szelvényt aláírni s hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Aláírási szelvény a magyarországi vendéglősök feliratához, Lukács László pénzügyminiszter úrhoz. Alulírott ezennel hozzájárulok a vendéglősök köszönő feliratához, a melyet a kereskedők szeszmérési ügyében kiadott igazságos rendelete alkalmából intéznék Magyarország pénzügyminiszteréhez. ♦ (Aláíró neve:).............................................................. (A láíró lakhelye:)........................................................ Fe liratunk szövegét lapunk jövő számában közöljük. A miniszter urnák küldött- ségileg átadandó felirat-példány legfinomabb merített papírra ék- irással lesz nyomva és fehér ehag- rin-bőrbe lesz kötve. Az átadandó feliratban minden aláíró neve meg lesz örökítve. Kérjük az aláírások sürgős beküldését. Mert a kereskedőknek a rendelet ellen irányuló kongreszusa már e hó 20-án lesz, tehát kívánatos, hogy a feliratot mentői számosabb aláírással, mielőbb a miniszter ur elé terjeszthessük. A szerkesztőség. Felhívásunk hatása. Felhívásunk általános viszhangot keltett országszerte. Lelkesnél lelkesebb hangu levelek kisé- rétében naponként tömegesen érkeznek hozzánk a pénzügyminiszter úrhoz intézendő köszönő emlékiratra az aláírások Eddigelé a következő aláírásokkal rendelkezünk: Gó'bel Ferencz, Károli Nándor, Lelkes János, Posch Nándor, Schlesinger Ignácz, Farkas Lajos, Sab-ina Henrik. László György, Plutz, Lajos, Prohászka Károly, Berkovits József, Frisch Menyhért, Deine Manó, Gutman Iván, Pirdó Áron, Kovács Venczel, Élhető József, Hóch Ignácz, Koner István, Müller Gyula, Glück Dávid, Huszár Lajos, Molnár Sándor, Pászthy Imre, Igrez Márton, Sopronyi Lajos, Scnöck József, Steinhübel Jenő, Krausz Albert, Szeiffy Károly, Horváth Antal, Erső Ferencz, Tolokán Jánosné, Miklós Mihály, Steinberger Bertalan, Nyers László, Hajdú József, Mihálik Iranetisz, Hámedli Ferencz, Máhrer Adolf, Pálffy Ferencz, Bátori Gábor, Berger Kálmán, Pozsár György, Weisz Sámuel. A midőn üdvözöljük az aláírókat, egyúttal felkérjük őket, hogy többi szaktársaikat s szólítsák föl aláírásaik mielőbbi beküldésére, annál is inkább, mert mint mostani számunkban olvasható, a kereskedőknek a miniszteri rendelet ellen irányuló kongresz- szusa e hó 20-án lesz; tehát kívánatos, hogy a feliratot mentöl számosabb aláírással, minél előbb a miniszter ur elé terjeszthessük. A pinczeszövetkezetekröl.*) Széltében-hosszában úgy szokás a mi szép hazánkat emlegetni, mint a tejjel-mézzeí folyó Kánaán gazdag, boldog földjét. És ha végigmegyünk az ország változatos vidékein, be kell ismernünk, hogy sok igazság van ebben a nagy dicséretben. Búzánk aczélos, rétjeinken gazdag rendeket ád az illatos, kövér fü mindenütt édesre zsendül a gyümölcs, boraink tüzesek és zamatosak, a vizekben halak, erdőkön, mezőkön vadak tenyésznek, férfiaink erősek és munkások, asszonyaink szépek és szorgalmasak; egy szóval mindenünk megvan, a mi csak egy ország gazdagságához, a nép jólétéhez szükséges. , És mégis azt látjuk, hogy népünk és kivált a gazdaember nem él olyan jólétben, a minőben élnie lehetne, mert nem aknázza ki azokat a kincseket, a melyek földjeinkben rejlenek s nem veszi igénybe azokat az előnyöket, a metyek terményeink feldolgozásánál és értékesítésénél kínálkoznak. Ebben a kis füzetben bortermelésünk bajait őszintén feltárva, azt akarjuk érthető szavakkal előadni, hogyan lehetne e sok megpróbáltatáson keresztül ment foglalkozást virágzásra emelni ? Mindvégig különösen szem előtt fogjuk majd tartani a kistermelőknek szükségleteit, mert hiszen a jó tanácsra, a vezetésre és a segítségre az 1—2 holdas vagy a még ennél is kisebb szőlőgazdák, az egyszerű, tapasztalatlan, szegény emberek vannak legjobban reászorulva. Ha a régi, jó módú bortermelő vidékeden járunk, mindenütt csak a filloxera pusztításairól és a külföldről hozzánk származott szőlőbetegségröl hallunk siralmas panaszokat. Csendes szomorkodással regélnek az öregebb szőlősgazdák arról a jó világról, a mikor a filloxera előtti időkben hegyen-völgyön hangos szüreteken örvendeztek a szőlősgazdák a bőséges és jó terméseknek. Az ilyen bánatos visszaemlékezéseknek aztán rendesen az a vége, hogy a filloxera meg a szőlőbetegségek az okai mindennek. Az újonnan telepitett, rónasági szőlők gazdái is csak a szőlő- betegségekre panaszkodnak. Pedig hej ! de sok más egyéb baja is van a magyar bortermelésnek. * írták Zigány Zoltán és Baross Károly. A földművelési ministerium kiadása.
