Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-02-05 / 3. szám
8 1899. február 5. L —— -------------------------------' pp olv ismert megbontó és elmaradhat’an alakjai minden egyesület felvirágzásának, mint az utczán összeverődött tömegben a suszterinas. Eljöttek a varjak és az ordasok kikárogták és kiiivöltötték maguk számára a konczot és mig a becsületes emberek undorodva huzódt k vissza ennek az éhes ál atseregnek pokoli üvöltésétől, ezek g\őz- tesen rohantak a prédára közös igyekezettel fölfalatozni. Megmartak és megharapdáltak minket, tulajdon szülőapjukat is, mert nem haboztunk ostorunkkal hegyibe csörditeni a préda- 1 ső falkának. A nyugdíjintézet ma immár a végét járja. S'Omoruan sejtettük, hogy ez lesz a jövője, már alakulásakor Hisz a nyugdíjintézetről * lmondhatjuk, hogy a nyilvánosság kizárásával alakult meg. Megalakulása is olyan zűrzavaros volt, hogy azt tisztán meg nem érti senki. A szombat- helyi kongresszus lett volna hivatva a megalakulást kimondani liokross Károly urat bízták meg az előadói tiszttel, aki ezúttal nem szerezhetett magának bokros érdemeket, egyszerűen azért, mert a szombathelyi kongresszust Gundel ur elfucscsolta. Hogy miért tette, azt ö bizonyára nagyon jól tudta. Sok pénzbe került ennek a kongresszusnak az előkészítése de Gundel ur azért hagyta gavallérosun Tárba veszni, mert alkalmasint érezte, hogy valami bűzlik Dániában, a vendéglősök belefolynak annyira a választásokba, hogy ott az igazság fog érvényesülni, nem pedig szakiparunk Bánffy- jának az ö furfangjával kieszelt politikája A nyugdijegyesület megalakult hát Deb- reczenben és Budapesten, a Szombathelyre tervezett kongresszus mellőzésével Debre- czenben. ahol kegyesen kiosztották a jelenlevő jóbarátok között a hálás szerepeket. Egyszer csak arra ébredtünk, hogy nyugdíjintézet már van. C-odálkozva néztünk végig tisztviselőin s egy pillanatra kétségbe jöttünk az iránt, hogy vájjon nem változtunk-e meg élethivatásban, mert a mi nyugdíjintézetünk csupa fiskálisból, csizmadiából, lézengő operett-ritterekből, székgyárosokból. szóval mindenkiből, csak vendéglősökből nem állott. íme ez a taktika kizárta a szakembereket, mert azokban mégis lángol annyi parányi lelkesültség. hogy eddig oly bizonytalanul sötétlő jövőnk érdekében erőszakkal is k< resztül törnének az alacsony érdekek i.kadályain. Aki nem szakember, mit is törődnék azzal, hogy mi lesz öregségünkre mi belőlünk? Bánja is azt egy fiskális, hogy a pin- czért vénségére a Rókusba kergeti-e az éhség, hogy kifordítsák a hulláját egy temető árkába, vagy a morgueba szállítják, ahol drótra fűzik a csontvázát és kiváncsi orvos- növendékek billentyűznek lötyögő fogain? Egy fiskális csak azzal törődik, hogy I kieyenli sék az expensnotáját. Tisztában volt ezzel mindenki és gyanús szemmel nézte az alapszabályok paragrafusait, amelyek minden pontjukban oda- konkludálnak. hogy a nyugdíjintézetben a fiskális az az Atlasz, akinek a vállain nyjg- szik a nyugdíjintézet jövője. Gyanús ugyan, hogy az alapszabályokat Solti ügyvéd csinálta, de leveszi róla a felelősseget az az érdekcsoport, amely azt fogadta Erről az érdekcsoportról hát elmondhatjuk, hogy nem pinczér-nyugdijintézetet csinált, hanem íiskáhs-asylumot. A fiskális-asvlum, a mely a nyugdíjintézet nevet viseli, legújabban országosán koleclál. Halljuk itt is, ott is az országban fel i ukkanni egy apostolt, aki azt mondja, hogy ő Tóth Endre és tagokat gyűjt. Formális meghatalmazása van a nyugdíjintézettől tagokat gyűjteni. Ez a buzgó apostol az érin- lés tényenél fogva, hivatottnak érzi magát másokat is fölkenni, hogy vegyek sarujokat és járják be megtéríteni az egész országot és gyűjtsenek a nyugdíjintézet javára, az • urnák és Solti Ödön ügvédn k és egyéb önző urnák és konzorcziumának nevében. A két fölkent apostol pedig nem más^ mint Hegyháti és Tardi atyák, akik szörnyű buzgón koptatják sarujokat az ügy érdekében es mert levének az „Újkor“ fölkent bajnokai is gyűjt' nek egyben előfizetőket is. Ámbár a jámbor buzgó atyák oly húsos perczentek fejében cselekszik a gyűjtés jótékonyságait, hogy a kezeikbe tett részletek azt ép hogy födözik, azért áldva legyen a por, melyet tápodnak, mert ök tagokat gyűjtenek a nyugdíjintézetnek és igy jót cselekszenek az emberi'égnek. Csak az a bökkenő, honnan veszi a k j nyugdíjigazgatóság a jogot, mondhatnék: honnan veszi a vakmerőséget arra, hogy az ; lapszabaly keretén kívül embert biz meg, aki fölkerekedjek és az országot bejárja a nyugdíjintézet jövője érdekében országosan koledálni ? A nyugdíjintézet jövőjét komoly alapon kell megteremteni, nem pedig a vásári csinnadratta utján. Ha a közönségünk biztosítékot lát arra nézve, hogy a nyugdíjintézet sorsa önzetlen, komoly férfiak kezébe van lehelyezve, akik azt fölvirágoztatják, úgy recseg és ropog annak a pénztárnak minden korláta, amerre vállvetve tör befizetni garasait, hogy aggságára kényelmes nyugdíjban részesüljön. Uj, más, hivatottabb igazgatóság kell a nyugdíjintézet élére, nem pedig kolduló barátok. Honnan veszi a nyugdíjintézet igazgatósága a jogot, a vakmerőséget arra, hogy a nyugdíjra befizetett pénzekből koldulóágenseinek az utazási költségeit fedezni engedi ? A nyugdíjra törlesztett összeg amúgy is csekély es a tagszaporitas ily kétes vállalkozásába csak egy oly igazgatóság mehet bele. amely nem törődik az intézmény jövőjével, hanem pusztán azzal, hogy az expen«- nóták kiegvenlitést i yerjenek s a titulusok a dekórumok, amig lehet fenntartassauak. Nem kérdezzük, van-e Tóth Endrének s kolduló barátainak pénzbeli kaucziója, — mi sehogysem látunk i.ennük erkölcsi biztosítékot vállalatuk sikeres keresztülvitelére. De kérdezzük, igenis, honnan van joga Tóth Endrének az igazgatóság nevében Hegyháti és Tardi atyákat bízni meg a si- monia árulásával, helyesebben a szegény pinczérek megpré-elésével ? Adott-e meghatalmazást az igazgatóság erre ? Ha a-dott, meggondolla-e mit cselekszik? Bár akadna ember, aki ezt egy igazgatósági ülésen megkérdezné. Szomorúan látjuk, hogy sajnos, nincs, nincs. Egy húron pendülnek ők mind, a bajor-taktika furfangos kiválasztottak Elmondjuk mindezt mi majd a legközelebbi kongreszszmon. Akkor talán még * kiragadhatjuk kezeikből a pusztulásnak induló nyugdíjintézet ügyét. Azon formájában, a hogy most van, a jámbor koledálók lázas kiküldetéséből, az erőszakos kapaszkodásból csak azt látjuk, hogy már — temetkeznek. A halotti indulót majd elfujjuk mi, de nem a nyugdíjintézet, hanem inkább mai vezetői fölött. Addig pedig mindenki kétszer megfontolhatja, mig c.-ak egyszer is egy krajczárt az ügynök urak kezébe ad. Kaszás Lajos. KÜLÖNFÉLÉK. — Felhívás a zuglói vendég- , lösökhöz. Az összes zuglói vendéglősök folyó hó 8-án, szerdán délelőtt 10 órakor Berger Jakab Zugló, fűrész-utcza 2 szám alatti vendéglőjében gyűlnek össze, hogy adósérelmük ügyében a polgármesterhez intézendő emlékiratot folytatólagosan aláírják, amelyet lapunk élén egész szövegében közlünk. Felhívunk minden zuglói vendéglőst, aki még ez összejövetelről nem értesüld volna, hogy saját érdekében okvetlenül megjelenj ék. — Farsangi vacsora Székesfehérvárott. A „Székesfehérvári Vendégfősök, kávésok- és Italmérők Ipar- társulata“ képviseletében Trümmer Sán- dor’alelnök múlt számunkban közölt levelében, lapunknak hivatalos lappá történt megválasztásán kivül azt is tudatta, hogy január 26-ikára farsangi vacsorát rendeznek, melyre Ihász György is hivatalos. Szerkesztőnk a meghívásnak eleget téve a fehérváriak farsangi vacsoráján meg is jelent, ahol lelkes * fogadtatásra talált.
