Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-09-20 / 18. szám

4

Vendéglősök Lapja.

csak nehéz anyagi gondokkal, hanem oly sokszor igaztalan jogsérelmekkel is kénytelenek megküzdeni.

Tegyük le tehát ezen hozzánk nem illő munkátlanságot, nemtörődömséget, iratkozzunk he tömegesen az Országos Vendéglős-Szövetségbe, hiszen egy-két forint egy évre, szót sem érdemel és mégis százaknak használunk vele.

A magyar vendéglősnek be kell bizonyítania, hogy ellent tud állani az őt félretolni akaró kéznek Öntudatra kell ébrednüuk és el kell foglalnunk ama hely t, a melyet nekünk nemcsak állampolgári, de egyéni állásunk is biztosit.

De mindezekhez erős akarat és nem gyenge vélemény szükséges.

Azért reményiem, hogy az eddigi szellemmel szakítunk és jogainkat az Országos Szövetség által érvényesíteni fogjuk.

Hogy minő feladat vár az országos szövetségre, annak megvalósulása esetén, röviden lesz szerencsém elmondani. Már maga ez a szó ,,szövetség“ magában hordja a közös és egyöntetű munkálkodás fogalmát, a mely nem tűr kapkodást, hanem egységes és maradandó becsű egész munkát követel. A vidéki ipartársulatok úgy mint most vaunak, megmaradnak és mint társulat lépnének az ország szivében, Budapesten székelő szöveiségD', melynek mintegy vidéki ex- pozituráit képeznék.

Létünkre vonatkozó igen fői tos intézkedéseket tesznek napról-napra, a nélkül, hogy meg- kérdeztetnénk, holott ha összetartanánk, hennün- l'pt is meg kellene hallgatni. De széjjel liuzunk, hát egyszerűen tudomást sem vesznek rólunk.

Az elmondottak alapján van szerencsém a k ivetkező határozati javaslatot a m. t. Kongresz- szus elé terjeszteni :

„A N.-Váradra összehívott kongresszus egy t zennyolcz tagból álló fentartó bizottságot választ mely kebeléből egy elnököt, egy alelnököt, egy j gyzót állít ügyei élére, 6 hónapon belül átvizsgálja a Stadler-Glück féle tervezetet és megalakítja a szövetséget. Ezen íentartó-bizottság teljhatalmú rendelkezési jugot és mandátumot kap arra, hogy a jövő évben tartandó vendég- 1 ís-kongresszussal egyidejűleg a szövetség első közgyűlése megtartható legyen.“

A kongresszus többsége ßoArros javaslatát elfogadta s a fentartó bizottságba a következőket választotta : I

Budapestiek : Gundel János, Glück I Frigyes, Stadler Károly, Bokros Károly, I Kommer Ferencz, Prindl Nándor. Förster Konrád, dr. Solti Ödön, Barta Béla, Burger Károly, Sverteczkv Gáspár, czipész-mester ! Sprung József.Vidékiek : Nagy Gábor, Hauer Bertalan. Stirn József, Palugyai József, Séress Mái ton, Jiiranovitsf Ferencz.

Ezután Schleiffer Lajos tett előterjesztést a löldmivelési miniszter protekto- J rátusa alatt létesítendő borértékesitő sző• | vetkezetek ellen irányuló actióra vonat- i kozólag.

Erről bővebben vezérczikkünkben cm- J lékezünk meg.

A napirend e tárgya után 1 Veisz Mátyás Miskolczról lépéseket kivan az ellen, hogy a trafikokban bort áruljanak.

Hauer Bertalan a záróra és rendőri dijak szabályozása dolgában tett javaslatot, melyet a kongresszus elfogadott.

Klein Sámuel a fogyasztási pótadókkal történő sérelmek megszüntetésére tett előterjesztést, a melyet a kongresszus szintén i elfogadott.

Gundel János javaslatára megválasztották a kongresszus végrehajtó bizottságát a következőleg :

Elnök : Gundel János.

Bizottsági tagok Budapestről: id. Kammer Ernő, Wirth Ferencz, Glück Frigyes, Kommer F. Stadler Károly, Koch József, Förster Konrád, Prindl Nándor, Mehringer Rezső, Blaschka István,

Bokros Károly, Kosok Ignácz, Sperl Flóris Pe1z Károly, Sprung János volt csizmadia, Sverteczky Gáspár, Burger Károly, Poppel Miklós, dr. S dti Ödön.

Szegedről : Privári Pál, Juranovits F.

Debreczen : Dr. Benedek János, Hauer Bertalan.

Kassa: Schalkház Lipót, Seress Márton, Sárosi Árpád.

Esztergom : Schleiffer Lajos.

Nagyvárad: Stern Hermann, dr. Dési Géza.

Kecskemét: Kürmöczy József.

Arad: Nagy Lajos, Huzó István, dr. Szilvássy László.

Komárom : Boor József.

Miskolcz : Weisz Mátyás. —/

Szombathely: Yarasdy Sándor.

Pozsony : Palugyai Józs-f, Chovancsák L.

Temesvár : Viczenetz Márton.

Végül elhatározták. liog}T a jövő évi kongresszus Aradon lesz s köszönetét mondottak Gundel Jánosnak, elnöki működéséért.

Ezzel a vendéglősök IV-ik kongresszusa befejezte munkálatait.

A borértékesitő szövet- . kezetekről.

A földmivelésiuryi minisztérium most egy igen hasznos füzetet udott ki a ,,pincze- szövetkezetekről"', amelyben útmutatás vau adva a szőlősgazdáknak arra nézve, hogy miképen lehet a bortermésüket pinczeszövet- kezetek utján jobb áron értékesíteni és mi módon lehet az ilyen szövetkezeteket megalakítani.

Kapóra jő ez a füzet nekünk is. Megtaláljuk ebben a kételyek eloszlását, működésünk irányát, sőt a kész alapszabálytervezetet is, amelyet csak viszonyainkhoz képest kell módosítani.

Ebből a rendkívül érdekes füzetből iz- lelitőül adjuk a következő mutatványt:

Igen nagy baj az, hogy egyenlő minőségű nagyobb borkészleteket az egyes borvidékeken alig lehet beszerezni. Ugyanannak a, szőlőnek két egymásutáni évbeli termése éjien ugy elüt egymástól, mint két szomszédos gazdának ugyanegy évjáratból való bora. Már pedig állandó és biztos vevőkre leginkább csak ugy számíthatunk, ha évről évre lehetőleg egyforma minőségű borkészletet kellő mennyiségben vagyunk képesek nekik nyújtani.

Gondoljuk csak végig egy-egy magyar szüret lefolyását s még egy csomó termelési hibára, sőt vétekre akadunk.

Amint a szőlősgazda jókor reggel elkezdi a szüretet, a keverten ültetett szőlő fajtákat egymásután hordják együvé a kádakba ugy, amint jön, reggeltől estig. Azután megtapossák, a tehetősebbek itt-ott szőlőmalmon megzúzzák, sőt — ugy a hogy — ki is préselik. A must aztán a maga emberségéből erjed ugy, amint azt a piucze hőmérséklete engedi. Már most gondoljuk meg, hogy a külömböző fajú szőlöfiirtök érettségi toka mennyire eltér egymástól; az egyiknek czukortartalma nagyobb, a másik kisebb; a korán reggel szedett hideg szőlőből másképen indul meg az erjedés, mint a délutáni átmelcgedett szemekből. A fehér szőlő héj-ában levő igen finom, zamatos anyagok a törkölybe kerülnek s értéktelenül, kihasz1899. szeptember 20.

nálatlanul pusztulnak el abban, azzal a ezu- korral együtt, a melyet a tökéletlen taposás és sajtolás nem tudott belőle kivonni. Maga a pincze-kezelés legfontosabb munkája, az erjedés, a pincze hőmérséklete szerint egyszer hamarább szűnik meg, máskor meg to vább tart mint kellene.

Vájjon csodálkozhatunk-e azon, ha a kevert fajtájú és különbözőképen érett, hidegen és melegen együvé zagyváit szőlőből kevés és silány minőségű mustot kapunk ? Nem természetes-e továbbá, hogy ebből a silány, nyers anyagból a tökéletlen erjedés és a későbbi ügyetlen kezelés után mindenféle betegségnek kitett rossz bort kapunk ? Az eczetesedés, a dohosság, a nyulósodás, a törés és a nehéz derül és és sok más baj ered a hibás szüretelésből és helytelen kezelésből.

Aztán ha esők veszedelem között mégis talál a vevő kedvére való bort, tudnánk-e neki ebből egyforma minőségben még egy pár száz vagy ezer hektoliterrel szolgálni ? Bizony még a legnagyobb termelők is alig képesek erre!

Általában a mi borászatunknak a következő fogyatkozásai és hibái vannak :

1) a drága nyersanyagot nagyon hiányosan, rosszul használjuk ki :

2) a gondatlan és hibás kezelés folytán sokkal silányabb minőségű bort tudunk előállítani, mint a milyent okszerű műveletekkel előállíthatnánk.;

3) borainknak nincs állandó, egyforma minősége és jellege.

A legnagyobb baj, amelyből minden kár ered, az, hogy minden szőlősgazda maga szüreteli le a szőlőjét s borát maga erjeszti, kezeli és árusítja. Az 1—2 holdas szőlősgazdák egyáltalában nem, de még a nagyobbak is ritkán rendezhetnek be olyan nagy és költséges présházakat, erjesztő kamrákat, a szüreteléshez és borkezeléshez szükséges drága gépeket és eszközöket, a milyenre a fent elősorott bajok orvoslás a végett szükség van. Bizony nem igen tehetik ezt a mi termelőink, különösen nem kisgazdáink. Akinek egy kis megtakarított tőkéje volt, az jóformán elfogyott a védekezési műnké latokra, meg az újra telepítés költségeire, sőt sok szőlősgazda a rossz esztendők alatt adóságba keveredett. A legtöbb termelő tehát sem a maga tőkéjével, sem kölcsönpénzzel nem válalkozhatik nagyobb befektetésekre. Tarlhatnak-e maguknak tanult szakértőket, borkezelőket, avagy maguk egész idejüket reá fordithatják-e a néhány hektoliter bor kezelésére? Bizonyára nem !

Hogyha tehát virágzásra akarjuk emelui borászatunkat, akkor oda kell fejlesztenünk a szürctelést és a borkezelést, hogy a legnagyobb szakavatottsággai és tökéletességgel végeztessék. Nagy baja még a mi bortermelőinknek az, hogy a bor eladása körül nagyon járatlanok és habár a filoxcra pusztításai • s a szőlőinket ért más elemi csapások következtében évi bortermésünk mennyisége tetemesen csökkent,