Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-02-05 / 3. szám
6 Vendéglősök Lapja. 1899. február 5. még a jogtan ácsos lapjára is fenállása ó £T előfizet, de a szakadatlanul magasztalt vezetőségnek igen sok borsot tört és törni fog az orra alá, — és most kénytelen a nyugdíjintézetnél elhelyezett tőkéjéhez nyúlni, illetve nyugdíjért folyamodni ? Nem kell ahhoz valami nagy zsenialitás, világra szóló nagy bölcsesség, hogy kitalálja, mi történik akkor, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon, egyszerűen ad akta teszik a folyamodványt s nesze semmi, fogd meg jól, ilyesmivel megnyugtatják. Mert csak természetes, hogy az ember inkább annak a jóakaratát igyekszik megtartani, a kinek pártfogása álláshoz juttatta s esetleges expenznótait elfogadta s az összegeket folyósította, mint azét, a ki azokat kénytelen kelletlen csak tudomásul vehette, vagy talán még ezt sem tehette meg? Ennyit még a zulukaffer is megért! De mi történik akkor, ha valaki az előbbi bűnt még avval is tetőzi, hogy a lapot sem járatja ? Milyen elbírálás alá kerül az ilyen megátalkodott gonosztevő? Ennek megvilágítására szolgáljon a következő eset. Egy nagyobb városban részint szaporodás, részint bevándorlás utján annyira megnőtt a lelkek száma, hogy a lelkész képtelen volt elvégezni a hitoktatást, a miért is annak ellátásával egy hitoktatót bíztak meg. A hitoktató fiatal és ambicziozus ember volt. Lehet, hogy az előlegezett bizalmat akarta megszolgálni, azonban az sincs kizárva. hogy a lelkész állására aspirált. Summa I summarum egy istenverte piilanatban fel csapott lapszerkesztőnek nem megvetendő bámulatára és rémületére a családos hitro- konoknak, A lap pontosan megjelent fél- kegvelmübbnél félkegyelmübb czikkekkel j telespékelve, hogy a nyomdászgyerekek is l csak külön honorárium mellett \állalkoztak a kiszedésere. A második évfolyamban beállott általános részvétlenséget és pártfogáshiányt igen elmés és radikális módon kor" rigálta a szent férfiú. E módszert egy iskolás fiú naiv felfortyanásából ismerjük, a ki egy hónap végén e.ész gyanútlanul haza vitte kis könyvecskéjét, hogy az apja láttamozá sával ellátva visszavigye az iskolába. A fin jeles tanuló volt, csak a hittanból kapót f elégtelent. Midőn ezért apja megdorgálta = J egyebek közt azt is mondta, hogy most már szégyel a tisztelendő ur szeméb^ j nézni . . . — ügy kell neked, válaszolt a fiú I méltatlankodva, — mért nem fizetsz elő a lapjára? Látod a Sárkányék Jancsija jelest vitt haza a hittanból, pedig a szamarak pad' jában ül, Az ő apjának jár a lap, a tiszte lendő ur minden nap megdicséri és mindig mondja, hogy ez az újság a legjobb és a leghasznosabb. Fizess elő,akkor te is kapsz jó könyvecskét! Ez csak nem szorul bővebb magyarázatra. Ezek ugyan hipotézisek még ez idő szerint, de a mostani szomorú viszonyok mellett, ha ezek még soká tartanak, igen könnyen meg is valósulhatnak. Akkor mi fogjuk sajnálni, kik a nyugdijintézeti eszme úttörői voltunk, hogy az eszme testté lett. De bízunk a szaktársak előrelátásában, ügybuzgalmában és ügyszeretetében, hogy ez nem fog bekövetkezni a jogosulatlan ha. talmi törekvéseknek, a felbu jánzó túlkapásoknak gátat vet, mielőtt czélt érnénk. S sze' retjük hinni, hogy a jogtanácsosban lesz annyi előrelátás, önmegagadás és tapintat és nem várja be, mig a közvélemény szolgál neki tanácscsal, mit cselekedjék. Az ő indokolatlan és gyámoltalan kirohanásai daczára jóakaratulag figyelmeztetjük, hogy az a két állása annyira összeférhetetlen, hogy akár az egyikben, akár a másikban fejt ki nagyobb tevékenységet, az csak is a közérdek hátrányára és kávára lesz. Mert a jogtanácsos- és a szerkesztő, ha hivatásának magaslatán áll, nagyobb részt ellentétes állásponton van A mit ő mint jogtanácsos a már fentebb kifejtett okoknál fogva elitéi, a mellett mint szerkesztő lándzsát tör s a legmesszebb menő agitácziót kénytelen kif jteni, (ha csak a közjó Judása nem akar lenni,) hogy életbe lépjen és pedig minél előbb, mert hasznos és a közérdeket szolgálja es előmozdítja. Hogy a jogtanácsos erre nem gondol azon egy cseppet sem csodálkozunk, mer még fiatal, tapasztalatlan, kezdő ember, legalább szerkesztőnek. De hogy a vezetőség még e válságos időben is ráér ilyen csalafintaságon törni az eszét, hogy egy uj lappal barrikadozza el magát a felzudult köz vélemény ellen s vele akarja poziczióját megszilárdítani s csak is ezen mesterkedik, mikor a közérdek, e közjó válságba s oly siralm is helyzetbe jutott, hogy Isten csodája, hogy még el nem pusztult, — a vezetőség ezen eljárását értse, dicsérje, a ki akarja^ de mi képtelenek vagyunk megérteni, mert meggyőződésünk szerint a megrendült bizalmat és pozicziót csak is ernyedetlen munkával lehet megs úlárditani, az általános elismerést becsülést és köztiszteletet csak is a lankadatlan szorgalom, önfelátdozo munkálkodás, a minden jóért és nemesért való lelkes fáradozás szerzi meg. Példa rá a szerény Glück Frigyes. Azért minden zzemélyeskedéstől menten egyedül a közjóért aggódva újra kérdjük a vezetőséget, hogy „Meddig ?" Doktor Védő. Gyáky Mihály és neje. (Képünkhöz.) Régen írtunk olyan örömmel valakiről, mint a Gyáky Mihályról, a szakiparnak erről a kiváló, derék alakjáról, aki szerényen félrevonulva a közszereplés színpadáról, teljesíti becsülettel az igazi minta-vendéglős nehéz hivatását. Óhajtandó lenne, hogy ügyeink élént I úgy az ipartársulatban, mint mindenütt ilyen j önzetlen becsületes magyar emberek foglal- ! ják el a teret és intézzék a vendéglősök ma j oly elhagyagolt ügyeit. Gyáky Mihály tagjaiban magyar őseinek nemes vére buzog, a függetlenségi esz- : mék tántorithatlan bajnoka, a Kossuth kul- j túsz hires ápolója, minden izében lelkes j magyar hazafi. Ez idő szerint az Almássy- tér 15 szám alatt bir vendéglőt, a „Magyar i Színház sörcsarnok“-át, a melynek törzs- | vendégei dicsérik legjobban Gyáky Mihály | modorát, becsületességét és minden jó tu- | lajdouságát. Gyáky Mihály még fiatal ember, 1872- ben Vas megyében Alsó-Eőrön született, j iskoláit is ott végezte. 1886-ban nősült. Választásában nagyon i szerencsés volt. Nőül vette Szabó Julia úrnőt, aki minden női erényekben ékeskedik. Gyákyné úrnőt felette dicséri a vendéglő minta konyhája is, amelyet a vendégek buzgón keresnek föl a legtávolabb vidékről isA vendéglőt Gyáky még nösülése előtt átvette s azóta ott élnek boldogan, amelyhez csak tartós életet kívánhatunk. A nyugdíj igazgatóság. I. Előre láthatólag sokat kell majd Írnom és töbször, hát Isten nevében megszámozzuk a czikkelyeket, hogy ne kelljen mindig más átírást keresni, s igazán megmondva én nem szeretem a hangzatos felírásokat. Mi hasznom lenne például nekem abból ha ide Írnám : Az önmagát ellátó igazgatóság, vagy: Minden szentnek maga felé hajlik a keze stb. ? Nem, maradjunk csak az egyszerű felírásnál. Én nem tudom micsoda érzelmekké olvastak az urak egy vidéki választmány jegyzőkönyvét, de nekem igazán azonnal feltűnt az, hogy az egyedüli választmány mi valóságban még mindig létezik, örökösen panaszra van kárhoztatva. Ennek a választmánynak az egész ország előtt jó hire van s nagy a tekintélye, csak épen az igazgató Ságnál eldisputálják ezt. Igazán bámulatos, hogy a válásztmánv nem unta meg az örökös megalázó könyörgést eddig, hogy ezentúl energikusabban fel fog lépni, arról meg lehetnek győződve, mert a felháborodás az igazgatóság adminisztracziója ellen általános Oly helyről is fog jönni panasz, a honnan már rég nem hallottunk egy árva szót sem. De igazán nem értem mit gondol az igazgatóság, hogy a pinczérek talán azért gyűjtöttek, tüntettek és tánczoltak annyit, hogy az alapot olyanoknak teremtse meg kik egyébb kenyérkeresetre való hajlam hiányából iU élősködjenek ? A czipész maradjon a kaptafánál, a bojtár a csordánál. Önző lelkeknek nem csinált a debreczeni kongresszus egy alálkozó helyet és kompániát. A ny. alap
