Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-09-05 / 17. szám
2 határozatával, mert hát meghatott a bibliában, hogy »a kik igazságot követelnek, igazságot nyernek. !« Mi büszkék vagyunk és lehetünk a mi igazunkra! A váradi kongresszus. Nem signáljuk Szent László városából, hogy anno domini, csak innen Budapestről a napilapokból közöljük, hogy mi történt J\ agyváradon a vendéglősök országos gyűlésén, abban a sokadalomban, a melyet ez a lap hivott életre ; a melyet kezdetben és azóta ez a lap féltő gonddal istápolt és istápol, s mert a czél iránt való szeretet és buzgóság, véleményünk szerint úgy kívánta és kivánja, hogy a kongresszus vezetését kezünkben tartó néhány férfiú véleményét nem oszthatjuk, magatartását nem helyeselhetjük, sőt ostoroznunk kell, a mint ostoroztuk is, a miről olvasóinknak annyira tudomása lehet ; azzal azt értük el, hogy lapunk szerkesztőségét niég csak meg sem hívták a kongresszusra. Ez azt mutatja, a mit előző számaink valamelyikében boldogult Trefort Ágoston mondásaiból citáltunk, hogy azokból az urakból, a kikre hivatkoztunk, hiányzik a műveltség. Belőlük annál is inkább hiányzik, mert ők nemcsak „ellen-véleményt nem tűrnek“ hanem azokat, akik ellenvéleményt táplálnak, még csak látni sem akarják, jobban mondva, még az árnyékuktól is félnek. Ez pedig Trefort miniszter akadémiai beszéde után Ítélve, a mely beszédből azt a fönti mondást idéztük, többre vall a müveletlenségnél, ez abba a régióba tartozik, a hol a barbaiismus végződik, s az ostobaság kezdődik. Mi lenne a világból, ha az ellenzéket kirúgnák a parlamentekből, ha olyan laptól, a mely valamely hatóság ellen kellemetlen dolgot közölt, az érdekeltségtől megtagadná a felvilágositát és saját ,,hatás-körében“ a tisztességet is. Körülbelül igy járt el velünk az a kompánia, a mely a vendéglősök egyetemére tehénkedve, valósággal borkózileg intézi iparunk érdekeit. Ez az oka annak, hogy mi most csak a napi lapoknak a vendéglősök kongresszusáról szóló sovány, fumigáló tudósítását közölhetjük. ,,Budapesti Hírlap“ aug. 28. A vendéglősök kongresszusa ma kezdődött meg Nagyváradon- Tudósítónk táviratozza, hogy a kongresszusra az ország minden részéből nagy számban gyülekeztek össze a vendéglősök. A mint a kongresszus megnyilt, megválasztották az elnökséget és a tisztikart. Elnök lett egyhangu szavazással Gundel János, társelnökök : Glück Frigyes, Ju- ranovics Ferencz, Nagy Lajos és Czeg• lédy Sándor, jegyzők : Solty Gedeon, Pop- pel Miklós (Budapest), Szilvássy László (Arad), Benedek János (Debreczen) és Sárossy Árpád (Kassa.) Elsőnek fölszólalt Gelléi'i Mór s biztosítva a kongresszust az országos iparegyesület támogatásáról, fölhívja a magyar ipar pártolására. Gundel köszönetét mond Gellérinek s azután fölolvassák a végrehajtóbizottság jelentését. Kérték a kormányt, hogy az italmérési törvény revíziójánál hallgassa meg a vendéglősöket és szatócsnak és kereskedőnek ne adjon italmérési enge- delmet. Pozitív feleletet azonban a kormánytól nem kaptak. Hálával emlékeznek meg Fáik Miksáról, aki ügyüknek pártját fogta. Glück Frigyes gondosan kidolgozott Vendéglősök Lapja tanulmányt olvasott föl azután a szakoktatás terjesztéséről. ílbben az ügyben Wlassies miniszter is leirt s azt mondja, hogy szívesen veszi, ha a vidéken inasiskolákat állítanak a budapesti pinczériskola mintájára. Elhatározták, hogy Wlassicsot jóakaratáért iidvözlik. Glück indítványára azután kimondták, hogy a szakoktatást szervezik és Pozsonyban. Debreczenbcn. Szegeden, Kassán, Nagyváradon, Aradon, Temesvárott. Kolozsvárott, Szombathelyen* és Fehér- várott inasiskolát állítanak. Glück lelkes óváczió közben mindjárt ötszáz frtot adott a nagyváradi iskolára. Bokross Károly indítványára kimondták az országos vendéglős-szövetkezet megalakítását.** Érdekes tárgya volt a kongresszusnak. Schleife?' Lajos előadása a borászati szövetkezettel szemben való állásfoglalásról. A központi borértékesitő szövetkezet eszméjét előkelő helyen pártolják ; az iztéz- mény, mely, úgymond, állami szubvenczió- val akar létrejönni, tönkremenéssel fenyegeti a vendéglősöket, mert kimérő és palaczk- bor elárusító joggal ruházzák föl. Indítványozza, írjanak fel a kormányhoz, hogy a szövetkezet sérelmes jogai töröltessenek. Az elnök fölolvassa Darányi miniszter leiratát. Tévedés, úgymond a miniszter, hogy az intézmény a vendéglősök ellen irányul, mert a vendéglősök a pincze-szövetkezetnél mindig hamisítatlan bort kaphatnak. Hosszabb vita után elhatározták, hogy a minisztert fóliratban üdv őz tik, de egyúttal kérik, hogy az intézménynyel szemben jogaikat óvja meg. Hauer Bertalan azt indítványozta, hogy írjanak föl a záróra eltörlése dolgában ; Klein Samu ugyanezt kívánta a községi fogyasztási adó dolgában. Az indítványokat elfogadták. Különben a kongresszuson lapunk szerkesztősége ott volt, a minek a következő sürgönynyel adta bizonyságát : Vendéglős kongresszus elnökségének Nagvárad. Az országos kongresszust és a nyugdíjintézet közgyűlését szívből üdvözöljük. A „Vendéglősök Lapja“ nevében Ihási György szerkesztő. Ugyanilyen tartalmú sürgönyt küldött a kongresszusnak a „budapesti pinezér- egylet“ nevében az egylet elnöke, Kaszás Lajos is. * A mi a nyugdíjintézetet illeti, ennek a közgyűléséről mit sem olvastunk. A mi azt mutatja, hogy a nyugdíj - intézet urán örömest nyugalomba vonulnának, ha a leendő nyugdíjazottak nyugodni engednék őket. Az örök világosság fényeskedjék nekik ! Imádkozzunk a szegény bűnösökért! A becsület. Drága a becsület, mikor nincs. Kapkodnak érte, utána azok, akik azt elvesztették ; mert ha sokan vannak is, a kik becstelenül élnek, de nincs köztük egy sem, aki a becsület látszata nélkül akarna élni. A becsület mai napság rosszul kamatozó tőke, de a látszata megbecsülhetlen takaró, afféle Fortunátus-köpeny, amely lát* A szombathelyiek nem szorultak GundeP atyáskodásra, ott már van szakiskola. Szedőgyerek. ** Ezt már 1885-ben is kimondták. hatatlanná teszi a sötét szivekben lakozó ördögöt. A becsület nem egyéb, mint a szándéknak és gondolatnak a jóban való állandó találkozása és szilárd egyesülése. A ki csak gondolni tudja a jót, de akarni nem, annak a szándékával van kikövezve a pokol útja; a ki pedig gondolni sem tud jót, az nem is akarhatja. Ilyen csak a sátán lehet. Van egy gyönyörű magyar néprománc z, amelyben szeretője csábítójához ilyen formán szól a keservében háborgó legény: oly állatias, oly kegyetlen gonosz voltál hozzá, hogy „nem tűrtél meg rajta semmi becsületet.“ A magyar szemében a legiszonyúbb bűn ez; a becsületrabló nagyobb szörnyeteg , az útonálló gyilkosnál. Hajdan a rágalmazó nyelvét tüzes fogóval szaggatták ki. Ma nem úgy van, mert a becsületnek sincs meg a régi becse. Pénz beszél, kutya ugat. A palota a tisztesség, a pénz a becsület. Ez a mostani nemzedéknek hol nyíltan valott, hol titkon követett életszabálya. Csoda-e, ha ily körülmények között mindennaposak a becsület ellen intézett merényletek. Csak azt kíméljük, tiszteljük a mit becsülünk. Innen-onnan az emberiség becsérzete valóságos „horror vaeni,, lesz. Legalább nem áll útjába a lelkiismeret. Alkalmatlan, a korba nem illő folyton zsémbelő némber ez. Ideje, hogy eltemessük. Ássuk a sirját nagy buzgósággal. * * * Ilyen és hasonló gondolatok zürlődnek agyunkban, még pedig nem ok nélkül. Értesítést kaptunk a budapesi sajtö- biróságtól, hogy Fellner Gyula, dr. Solti Ödön és Barta Béla, mint a „Magyar Vendéglő- és Kávés-ipar“ czimü időszaki nyomtatvány szerkesztői és kiadói panaszt emeltek lapunk ellen becsületsértésért és rágalmazásért Minthogy mi ezt sokkal előbb és többszörösen megtettük, nem kifogásoljuk a je- I les kompánia rugaszkodását. Végre is méltányosnak kell lennünk : ha a becsület nem is valami jól jövedelmező tőke, de pompás takaró, kitűnő menedék ha kitör az igazság tajfunvihara. Egyet azonban azoknak a derék uraknak az eljárásában nem értünk. A maguk lapjában nyomatták ki, hogy mi Őket személyükben nem bántottuk. Elvekért küzdöttünk érvekkel és igazsággal,. Ők elveik mellett nem érvekkel szállottak síkra, hanem becsületünk orv és quali- fikálhatlan megtámadásával. A ki haragszik, annak nincs igaza. A mi annak a lapnak mindenkit fölhá- boritó orvtámadása után részünkről íródott, kényszerű, provokált, kikerülhetleu viadal volt: a jogos önvédelem harcza. Gyilkolni bűn, de azért az életünk el- — en törőt jogosan foszthatjuk meg életétől;
