Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-08-20 / 16. szám
1899 augusztus 20. rettenetes bajon nem segíthet ám sem pap, sem tanító, mert nincs hozzá hatalmunk és módunk a szatócskorcsmák lelketlen üzelmeit ellenőrizni, nincs erőnk azokat meggátolniEz az igazság. Ajánljuk ezeket a meg- szívlelésre méltó sorokat a kereskedelemügyi miniszter és a hatóság figyelmébe. A pálinka-fogyasztást minden eszközzel korlátozni kell. Korlátozni kell különössen azzal, hogy a mérési időt megszorítjuk. A pálinkamérők •csak reggel 8 órától délelőtt 11 óráig legyenek nyitva, vasárnap és ünnepnap pedig egyátalán zárva tartassanak. Főutakon, templomok közelében pálinkás-boltok ne legyenek s szigorú közegészségügyi ellenőrzés alatt álljanak. Megdöbbentő eredményeket érne el az országos vegyészeti hivatal, ha megvizsgálná, Fogy a butikos hogyan és minő szerekkel csinál „hideg utón* pálinkát a spirituszból ? így a különböző mérges tinctűrák között nem kis mértékben szerepel a vitriol a „Pálinka,- likőr,- rum- és cognacgyá- •Tak“-ban. Legfőbb ideje, hogy történjék valami, ha magunk nem kívánjuk népünk elfajulását. A záróra. A rendőrség egyre nagyobb és nagyobb rést üt a székesfőváros autonómiáján. Ha igy haladunk, a főkapitány ajtón állója Budapest polgármestere lesz. A főváros közgyűlése szabályrendeletet fogadott el a kávéházak és vendéglők zárórájára vonatkozólag, amely igen helyesen, teljésen eltörli a zárórát. A rendőrségnek nem tetszett ez a szabályrendelet, ami megint természetes, mert hát a záróra a rendőri önkény és mellék-jövedelem gazdag forrása. A rendőrségnek ez okon támadt erkölcsi aggodalmai győztek a kereskedelmi miniszteren is, s a főváros szabályrendeletét nemcsak víszautasitotta, hanem azt javasolja, hogy a záróra az eddiginél is jobban megszorittasék. Hogy a miniszter óhaja mennyire ellenkezik a nagyvárosi élettel, s mennyire sújtaná az amúgy is nehéz helyzettel küzdő vendéglősipart, ezt a vendéglősök egy monstre deputációval magyaráztathatnák meg a minister urnák. Eleve figyelmeztethetjük azonban a vendéglősöket, hogy a deputáczió vezetőjéül ne válasszák Gundel urat, mert, mint köztudomású, az ilyen ordós vitézek, ha kegyelmes urakhoz szólanak, kását vesznek a szájukba. A borpancsolók áldozatai. Hogy mily bűnt követnek el azok, a kik a termelők ellen a borpancsoló kereske dők hálójába akarják kergetni, a vendéglősöket, az mutatja legjobban, hogy napról napra több vendéglős esik a borpancsolók miatt a koldusbotra. Ezt a borpancsolók részint uzsorával érik el, részint pedig azzal, hogy a tőlük vásárolt borokat elkobozzák, így a napokban egy József-köruti vendéglős egész borkészletét a csatornába eresztette a hatóság, a mely néhány nap előtt egy régi, ismert nevű vendéglős pinczéjéből is 30 hektót kobzott el. Ezzel a vendéglőst egész életére anyagilag tönkre lehet tenni, s e mellett erkölcsileg kiszámithatlan kárt okoz az egész Vendéglősök Lapja vendéglősiparnak. Óva intjük tehát a vendéglősöket, hogy akik anyagilag és erkölcsileg annyi kárt okoztak, az uzsoráskodó és hamisító kereskedőktől tartózkodjanak, s ellenük a maguk javáért szövetkezzenek a termelőkkel, akármit hazudozik is némely, a hamisítóktól megvásárolt újság. Kérjük előfizetőinket a hátralékos előfizetés beküldésére. Kérjük arra is, hogy a „Vendéglősök Lapjá“-ra előfizetőket gyűjteni sziveskedjenek. kÜhÖ^pÉhÉk. : — Uj vendéglő. Budapesten, a Dembinszky-utcza 8 sz. alatt Horváth András uj vendéglőt nyitott. Borai melyek az Eszterházy herczegi uradalom termései és kitűnő konyhája megérdemlik a nagyközönség pártolását. — Baross forrás. Hazánk ezen kitűnő forrásvizét számos fővárosi vendéglős szaktársunk vette méltó pártolásába. Horváth István hírneves czimbalom gyárosunk főraktárt tart a „Baross forrásvíz“ részére. Szaktársunk közül eddig Muhr György* Lippert Lajos, Schwáb Antal, Nemcsák Mihály, Gollátz Mihály, Rappos Árpád, Janisch A. és a keleti pályaudvar éttermeiben kapható. — Kérelem. Gellert Samu pinczér és Böcskör Sándor főpinczér kéretnek, hogy jelenlegi tartózkodási helyükről értesítsék Jungvirth Lajost, a székesfehérvári ,fekete Sas“ kávéház főpinczérét. — Emlékünnepély. Kranzl Rezső jóhirnevü derék főpinczér f. hó 8-ikáu díszes körben ünnepelte meg boldog házasságának 30 éves évfordulóját. Nagyszámú tisztelői és barátai az akáczfa-utcza 7 sz. alatt levő Deutsch Pál vendéglőjében jöttek össze hói az ünnepelt kedves nejével és családtagjaival zajos éljenzés között megjelent. Felköszöntőt mondottak Stanzl, Hutflesz Pál, Dékány Sándor, Moór Ferencz és Ihász György. , — Kávéház-megnyitás. Újpesten az Árpád-utcza 48. sz. alatt díszes kávéházat nyitott Feldmann József jóhirnevü szaktársunk. Sok szerencsét! — Vendéglő-átvétel. Budán a gyorskocsi-utczában levő „Sör csizmádhoz czimzett vendéglőt Steinhübl Jenő derék szaktársunk vette át! — Kávéház-átvétel. Körmenden a „Lloyd“-kávéházat Schlesinger Henrik, lapunk buzgó barátja, vette át. — Esküvő. Saláta Gyula, a szombathelyi ,,Hungária“-szálloda derék föpin- czére, lapunk jeles munkatársa, f. hó 28-án tartja esküvőjét Börzsönyi Anna kisasszonynyal, Börzsönyi Ferencz ur és neje bájos és kellemdús leányával, a jaáki róm. kath. templomban. A tiszta szerelemből kötendő frigyen legyen Isten áldása! — Üzleti hírek. A debreczeni vasúti vendéglő főpinczéri állását Róth S. József vette át. — Kraft György Gyula soproni főpinczér a győri vasúti vendéglőben főpinczéri állást nyert. — Németh István, a kelenföldi vasúti vendéglő főpinczéri állását i vette át! 7 — A vendéglősök záróórája. A főváros tanácsa a fogadókra és vendéglősökre vonatkozó ipari szabályrendelet módosítását Hegedűs Sándor kereskedelmiügyi minister elé terjesztette. A miniszter a határozatok nagyobb részét nem hagyta jóvá. Első sorban nem hagyta jóvá azt a határozatot, a mely kimondja, hogy a fogadók, vendéglők korcsmák, pálinkmérések korlátlanul nyitva tarthatók. A miniszter úgy vélekedik, hogy ez az engedelem nagy hátrányára lenne a közönségnek, a mennyiben éjjeli nyugalma szenvedne megháborittatást. De ellenzik a közrendészeti, közbiztonsági és közerkölcsiségi szempontokkal is. Kijelenti a miniszter, hogy a vendéglősök ipartársulata sem hozott föl idevágó kérelmében elfogadható okokat. A vendéglősök részéről fölhozott ama körülmény ugyanis, hogy a kávéházi üzletek, mivel reggelig nyitva tarthatók, a vendéglőkkel és korcsmákkal szemben egyenlőtlen versenyt fejtenek ki, nem arra szolgáltatat okot, hogy a korcsmái s vendéglői záróórákat is meg kell szüntetni, hanem inkább arra, hogy — a szabályrendelet megfelelelő módosítása utján — a záróórára vonatkozó intézkedéseket a kávéházi üzletekre is kiterjesszék. Úgy látja a miniszter, hogy a főváros hatósága a kávéházi záróóra kérdésének tanulmányozásába nem bocsátkozott s igy fölhívja, hogy az ügyet vegye fontolóra s igyekezzék azon, hogy az üzleti érdekek ösz- szeegyeztethetők legyenek a közegészség- ügy, közbiztosság és közrendészet követeléseivel. A főváros közgyűlése kimondotta, hogy a rendőrség csak abbban az esetben hossszabbithatja meg a záróóra idejét, ha ahhoz ő főváros tanácsa megadja az előzetes hozzájárulását. Ehhez a kereskedelemügyi miniszter nem járul hozzá, mert szerinte igy a záróóra kiterjesztésének a joga a tanács hatásköiébe kerülne. Már pedig a tanács nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel arra, hogy az ilyen üzletek tulajdonosainak megbízhatóságát, az üzlet karakterét s a még szükséges körülményeket kipuhatolhassa. Hozzájárul azonban ahoz a miniszter, hogy a záróóra kiterjesztése esetén a rendőrség főkapitánya hallgassa meg előzetesen a főváros tanácsának a véleményét, vagyis kijelenti a miniszter, hogy a rendőrség idevágó javaslatáról a főváros tanácsát minden egyes esetben értesíteni kell. — Budai fürdövendéglöink. A ki néhány év óta nem rándult át a budai oldalra, azt bizonyára álmélkodással tölti be az a nagyszerű átalakulás mely az utóbbi években Budát, ezt a középkori várost érte. A régi ódon épületek lassankint eltűnnek s helyébe diszes és modern paloták emelkednek. De legfeltűnőbb az átalakulás a Margit-hid tájékán, hol az addigi piszkos, üres telkek helyébe ma már csupa négyemeletes palota épült s vele hozván nagyvárosias jellegét a pezsgő, szorgalmas életet, A budai régi kó'-rakodó helyek, ma már diszes partot alkotnak a Lukács- és Császár-fürdők előtt s a főváros és a vidék előkelő közönségnek máris kedvencz üdülőhelye. A „Lukács-fürdő nagyvendéglöje Rezső Mihály szaktársunk ügyes és gondos kezelése alatt van és naponta óriási közönség élvezi az árnyas fák alatt a jó konyhát, jó bort és a katona zenét. A régi hirneves Császár-fürdőben a kitűnő konyhájáról és borairól hires Eder Antal vendéglős barátunk látja el a nagy közönséget. Itt is páratlan élvezetet nyújt a dunaparti diszes park, hol naponta egyik jeles katona zenekar jáiéka mulattatja az üdülő vendégeket’ A Lukács-fürdő közvetlen közelében Zsigmond-utcza 23. szám alatt találjuk a vendéglős szakipar egyik fáradhatatlan munkását Tillinger Sándor barátunkat. A szorgalom és szakképzettség jellemzik őt; de meg is látszik vennéglője'n, mert naponta nagyszámú úri
