Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-06-20 / 12. szám
2 Vendéglősök Lapja 1899. junius 20. bortermelő az Isten álgásához, akkori tán nem sajnálná, ha az is j o g g a 1 követelheti azt, hogy fáradozásai a tisz- tosséges borárakkal jutalmazva legyenek. Azt csak nem fogja állítani senki, ha a borkereskedő kezén átmegy a bor a j termelétől a íogyasztóhoz, hogy az azáltal olcsóbbodik. Persze olyan módon, mint Engelék tették, az lehetséges volt. Mi van abban fölháboritó, ha a bortermelők szövetkezni fognak azon czélból, hogy boraikért illő árakat kapjanak, a fogyasztók pedig tiszta bort, mert nem megy a borkereskedők kezén keresztül. Nézze át bárki az elitéit borhamisítók névsorát, nem-e mind borkereskedők voltak azok? Igen tisztelt elnök ur, ha az adott jogokat csalásra használja fel egy társadalmi osztály, engedje meg akkor, hogy a kormányhatalom épen azok érdekében, a kiket ezen visszaélések leginkább sújtanak, fölhasználja az általuk leghelyesebbnek vélt eszközöket arra, miszerint ezeken segítsen, amazokat pedig ártalmatlanná tegye. A mint azonban az egész mozgalomból kilátszik, maguk a mozgalom indítói sincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképen mit akarnak. Egyfelől igyekeznek elhitetni a miniszterrel és a vendéglősökkel, hogy a tervbe vett borértékesitő szövetkezetek tönkretennék a már úgyis haldokló vendéglős ipart; másrészt pedig maguk is elismerik, hogy az eddigi mintapinczék sem bírtak zöld ágra vergődni és nagyobb anyagi sikert kivívni. Nos tisztelt mozgalmat vezető uraim ! ha beismerik, hogy úgy sem fog sikerre vezetni a miniszter és a bortermelők igyekezete, akkor mit siránkoznak ? Vagy tán nincs más baja a vendéglősöknek, a mit régen orvosolni kellett volna ? Van bizony elég orvosolni valója, épen a kisebb vendéglősöknek, a korcsmárosoknak, a kik maguk is exisztencziájukat vesztették el a lelketlen borhamisítók miatt. Ezúttal még egyszer utalunk arra, hogy ezen mozgalom épen most nem volt helyén s nem is fognak semmit elérni vele, mert Darányi miniszter urat nagyon is olyan embernek ismerjük, aki csakis a közjóért tesz mindent s számot vetett azzal, vájjon sérti-e legújabb intézkedése bármely osztály jogos érdekeit. A vendéglős szaktársak pedig ne hagyják maguknak bebeszélni azt a téves eszmét, hogy a borértékesitő szövetkezetek létérdekeiket alapjában támadná meg s ezért nem is fogadjuk el Gundel ur és borkereskedő érdektársai legutóbbi ténykedését mint olyat, mely a vendéglősök jogainak megmentésére irányulna. Sz-y. P—1. Vihar készül. A magyar vendéglős ipar felett elborult az ég. Balsejtelmek villámai czikaznak szerte szét. Oly nyomasztó, oly fojtó a levegő, hogy csak eg/ hatalmas, eget-földet rázó vihar tisztíthatja meg. Vihar készül. A sok lelketlen kufárkodás, a még több, ocsmányabbnál oesmányabb merénylet, a melyet egyes meggazdagodott, vagy hirtelen I meggazdagodni vágyó üzérek az emberiség, 1 és közegészség ellen elkövettek, — aláásta j a magyar bortermelés és borszállítás hitelét, | hogy úgy a külföldi, mint a hazai fogyasztó közönség kételkedve fogadja az egyes magyar | borfajokat. A becsületes, magyar vendéglősnek sokszor arczába kergeti a vért az efféle megjegyzés; „Igyál sógor ebből a jóféle En gelb öl! Egy kis hascsikarás és főfájás a hazáért meg nem árt.“ Az első magyar élvezeti czikk tehát ilyen áldozatba kerül. Odáig jutottunk, hogy a nagy idők torzalakjukban tértek vissza. Hajdan fegyverünk réme volt a külföldnek, most már csak a borunk. Hajdan követek jöttek dúsgazdag ajándékukkal megrakodva és kegyelmet esedeztek országuknak, most csak ajánlott levelek érkeznek, hogy borainkkal hagyjunk békét piaczaiknak, mert nagyon is jól ismerik. Fájdalom, hogy ezt kell epés keserűséggel regisztrálnunk. Fájdalom, hogy az igazságszolgáltatás szigorának nem sikerült megszüntetni azokat a bűnös üzelmeket, amelyek pellengérre állítják a magyar becsületet s nevetség tárgyává tezzik a magyar föld legkiválóbb termékét, a hajdan oly hires magyar bort. Fájdalom, hogy vannak egyesek, j s számuk napról napra nő, a kik csak arra használják fel a magyar honpolgár becsületes nevét, hogy ennek varázsával minél több hiszékeny embert tőrbe csaljanak, becsapjanak s mikor zsebre vágják a rengeteg nagy hasznot, jó nagyokat nevetnek a markukba, hogy a magyarról a kül- és belföldi fogyasztók leszedik még a keresztvizot is. Ezen üzelmekkel szemben gyengének bizonyult be a büntetés és a megbélyegzés, most egy nagyobb hatalom méri velük össze erejét, a Földmivelé>ügyi minisztérium, a mely hadat üzent a pancsolóknak. Minden magyar hazafi és igaz ember barát, kell, hogy melegen üdvözölje a szak- miniszter ezen nemes és hazafias tényét s fokozott érdeklődéssel kisérje minden lépését; sikert kívánjon lelkesen megkezdett munkájához, amely nemzetgazdászatunk egyik fontos sarkkövét teszi le, s közegészségügyünket egy hatalmas lépéssel előbbre viszi. A közjóban fáradhatatlan miniszter Darányi Ignácz dr., akinek nevéhez oly sok üdvös vívmány fűződik, legújabb tényé- j vei hálára kötelezte le a vendéglősöket j pártkülönbség nélkül, amennyiben tervbe vett reformjával megkönnyíti nekik a boldogulást, sok tényezőt felszabadit, a mely & nek czéltudatos felhasználásával hatalmas virágzásnak indul meg a vendéglős-ipar. Reformja, a melyet minden vendéglős méltán fogadhat kitörő örömmel, két irányban indul meg. Egyfelől leleplezi s lefegy- verzi a borkereskedők szindikátusát, amely nyomja s végromlással fenyegeti a vendéglős-ipart, másfelől megnyitja és megőrzi a tiszta és valódi bor igaz forrásait s azokat mindenki által megközelíthetővé teszi. A lelkes miniszter e nagyszerű eszmét borértékesitő állomások által akarja megvalósítani, a melyek állami felügyelet alatt állanának. Ugyanis bortermő vidékeken borállomásokat létesítene, a hol az egyes kisbor* termelő eladásra szánt borait elhelyezné. Ott a szakértők megvizsgálnák a borokat, csoportokba osztanák s a vevők igényeikhez mérten vásárolhatnának. Ily intézkedés mellett úgy a termelő, mint a fogyasztó érdekei szigorúan m< g lennének őrizve. A termelő megkapná fáradozása jutalmát, a fogyasztó meg lenne attól mentve, a mi mostan nem is ritkaság, hogy drága pénzen szerzett élvezetére még ráfizessen, sokszor egészségével is. Minden józan gondolkodású és tisztességes ember ezen tervbe vett nagyszabású reformra azt mondja, hogy helyes, ennek igy kell lenni. Minden lelkes magyar ember a miniszter ezen hazafias kezdeményezésén felbuzdulva iíyen Ítéletet mond: Ki vele az országból, aki e terv ellen legkisebb akadályt is gördít, mert nem érdemli meg, hogy valamikor c-ak halotti porait is magába foglalja a magyar fő d s annál kevésbbé, hogy rajta éljen s kenyerét egye. Ezt a radikális s igazságos ítéletet igen kívánatos és üdvös dolog volna azokon végrehajtani, akik összerakták nehéz ezreseiket, hogy a lelkes miniszter hazafias terve hajótörést szenvedjen, hogy aztán továbbra is folytathassák bűnös üzelmeiket s továbbra is megtarthassák félelmes hatalmukat nem csekély szégyenére a magyar névnek, kárára és veszedelmére a közegészségnek. Ez a szindikátus, a melynek egyes tagjait már is megbélyegezte az igazság-zol- gáltatás, azt hangoztatja szóban és Írásban egyes közlönykék hasábjain, hogyha a miniszter Úr fentismertetett terve megvalósulna, akkor tönkre menne a borkereskedelem. megsemmisülne a vendéglős ipar, a mely jó adófizető s a termelő kiönthetné a borát az utczára, mert senki sem venné meg. De ha minden megmarad a régiben, akkor föllendül a borkereskedelem, felvirágzóik a vendéglős ipar, a termelő felszedi magát s a kincstár nem tud mit csinálni a rengeteg sok pénzzel, amely borfogyasztási adó czimén befuly. A ki a szindikátus érvélését elhiszi és elfogadja, az vagy már tagja a szindiká- tu-nak, vagy az akar lenni, de nem tudja, hogy hogy hol kell jelentkezni. Az vagy gyógyithatlan butaságban szenved s akkor zánalomra méltó, vagy pedig oly ember-