Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-05-20 / 10. szám
2 1899. május 20. zon 90 százalékos javadalmazás,h melyet önzetlen lélekkel a nyug- dij-egyesület intézőitől is kikötöttek maguknak. Még az nem volna oly égbekiáltó bűn. ha csak azt követték volna el, hogy elragadta őket a könnyen való megélhetés vágya s a tisztességgel megférhető módon csakis szakképzett embereket vennének föl az orsz. egyesületbe. De sajnos, itt van a baj fő forrása ! — Nem nézik ők vájjon szakképzett és tisztességes pinczér e az illető, nekik nem az egyén a fő, hanem a provizió. Hát még azok a rengeteg hazugságok, a sok Ígéret, a mivel igyekeznek kapaczitálni a szegény köniiyenhivőket! Pin nem hiszem, hogy a tisztességes elemek ne undorodnának a tagszerzés ilyetén módjától. Meggondolhatták volna azok, kiktől ez az áldatlan eszme kiindult, hogy micsoda visszaélések származhátnak oly ügynökök révén, kikről jót senki sem tud, kiket, a ki ismer, szégyenli házánál fogadni. Nagyon szánalomraméltó volna a magyarországi pinczérekre, haépen Hegyháti. Tarái, Tóth és Flór nélkül nem tudna egy országos pinczéregyesületet létrehozni ! Azt hiszem, van még annyi erő és tehetség a magyar pinczér- ségben, hogy tisztességes utón és módon is képes szervezni az orsz. intézményt. Csak ne volna oly kevéssé önálló a pinczérkar; mint a kis gyermeknek, folyton gyámolitókra van szüksége. No hát kaptak a fentn evezett apostolok személyében igaz, önzetlen, lelkes gyámolitókat, a kik nem várnak más áldozatot azért a rettenetes fárasztó munkáért, csakis keservesen szerzett filléreiknek potom 90 százalékát. De hát legtöbb ember a saját kárán tanul. Az »Orsz. Pinczér Egyesületnek1* vájjon mi marad, ha a szervező urak jóformán az egész befizetendő összegeket zsebre vágják. Nem tudom, de elképzelem, hogy az egyesület tőkéje nem leaet valami tekintélyes összeg, mert nem igen dicsekednek vele az intéző körök. Hiszem és remélem, hogy jobb érzelmű szaktársaim már régen átlátták azt, hogy ez tarthatatlan állapot s ezeken a visszásságokon segíteni kell, mert elvégre is néhány önző ember káros befolyásának nem engedhetjük kiszolgáltatni az egész pinczéri kart. / Ep ezeken a bajokon óhajtunk segíteni, midőn felvetjük a ,,Központi orsz. Pinczéregyesület“ eszméjét, a mivel nem akarjuk azért azt mondani, hogy romboljuk szét mindazt, a mit eddig alkottunk. Dehogy, sőt épen tovább fejleszteni óhajtom, még pedig egészséges alapon, az eddigi alkotásokat. Hogy megértse mindenki eszmémnek helyes és szolid irányát, azért röviden, kivonatosan a ,,Közp. orsz. Pinczéregyesület“ megalapítására a következő alapelvet tartom elfogadhatónak. Alakuljon meg a ,,Központi orsz. Pinczéregyesület^1 Budapest székhelylyel és intézzen felhívást az országban létező összes egyesületekhez, hogy küldjön ki minden egyesület a kebeléből 2—3 avagy 4 megbízottat. A megbízottak minden évben egyszer, szükség esetén kétszer is jöjjenek össze gyűlésre a központban, hol ily alkalomkor meghányják vetik minden egyes szakegyletnek a dolgait. Így közösen rámutatva a bajra ott, hol az fellelhető, egyesült erővel azután könnyebben legyőzhetik az akadályokat, a melyek a pinczér- szakma tovafejlődé^ ének útjában állanak. — A visszaélések egyszerre megszűnnének. A gyengébb szakegyesületek, tudva hovatar- tozandóságukat, a központban egy erős támaszt nyernének mindenkor. Egyesületek megalapítása a vidéken, könnyű szerrel mehetne a központból jövő támogatás melletti Az eddigi meddő kísérletezések a hatalmas központ közreműködése folytán sikeres megoldást nyernének. Vidéki kisebb szakegyesületek és asztaltársaságok, melyek eddigi tőkéjüket nem tudták a folytonos változások következtében nyilvántartani és kellőleg gyümöl- csöztetni, a központ által teljes felelősség mellett megbízható elsőrangú pénzintézeteknél helyezhetnék el. A budapesti szakegyesület, mely már magában véve is tekin- I télyével és túlsúlyával első helyen j áll, mindenesetre megbízhatóbb központ lenne, mint bármelyik nehezen ellenőrizhető vidéki egyesület. Az évi közgyűlések és a mindenhová elható fővárosi lapok mindig tiszta és hü tükrét mutatnák a megalakulandó „központi országos pinczéregyesület“ állapotának. Ennyiben röviden ismertetni kívántam mindazt, a mit szakiparunk boldogulására szükségesnek tartok és adja Isten, hogy mihamarabb megértse minden egyes szaktársam igyekezetem őszinte és helyes voltát, s akkor bizton merem remélni, hogy nem lesz szükségünk sem 90 százalékos álapostolokra, sem fizetett jóakarókra. Felhívom tehát újból az összes haladni akaró szaktársakat, hogy szivleljékmeg az érdekünkreirányuló őszinte szózatomat, sorakozzanak a zászló alá, mely egy nemesebb és jobb jövő iránti küzdelemre bontatott ki! Alakuljanak vidéken mindenütt mozgalmi bizottságok, melyek ; bármikor bármely ügyben bátran fordulhatnak hozzánk s mi minden- í kor készek leszünk arra, hogy őket támogassuk és az esetleges támadások ellen megvédelmezzük. Isten velünk ! hazafias tisztelettel Kaszás Lajos főpinczér, a budapesti pinczér- egylet elnöke. Szakiskolákról. Mind ezen valószínűség szerint a leendő nagyváradi kongresszuson nagy szerepet fog játszani ez a kérdés. Tény az, hogy már néhány év óta foglalkoznak a szakkörök a szakiskolák miképeni létesítésével, de sehogyan sem tudták ennél tovább a szakiskola felállítását vinni. S bizony, hogyha Budapestnek nincs Glück Frigyese, még za
