Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-01-20 / 2. szám

Budapest, január 20-án. XY-ik évfolyam. 1899. 2. szám. „PINCZÉREK LAPJA“ A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi-segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. ,Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéház segéd-egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egytet“, a „Székesfejérvári pinczér- egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egvleű, a „Révkomáromi vendéglősök- és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök- és kávésok-egy?saíeté“-nek, az „Újvidéki szállodások-, vendéglősök- és kávésok ipartársulatának“, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök-, kávésok-, kovcsmárosok- és pinczérek-egyleté“-nek és a „Székesfehérvári vendéglősök- kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre .... 6.— | Félévre ...........................3.-— Háromneg yed évre 4.50 Évnegyedre .... 1.50 Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 3-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. A Tslagyméltóságú m. kir. belügyminiszter XJr 235*7— V. sz. rendeletében Weiser Berthold borhamisító elitéltetését a „'Vendéglősök Lapjáff-ban kö­zölni rendelte. A rendelet értelmében azt lapunk mai számában közöljük is. Lapunk kitüntetése. Azzal a minősithetlen otromba táma­dással szemben, a melyben minket egy kenyéréhes, másünnen nemrég kidobott in­dividuum részesített, nénán is fényes és hatalmas czáfolatul szolgál nekünk egyik I tekintélyes polgárokból álló ipartestület kitüntetése, a mely a hozzánk bű ipartár­sulatok számát gyarapítva, lapunkat legújab­ban hivatalos közlönyévé nevezte ki. A székesfehérvári Vendéglősök, Kávésok és Italmérők Ipartársulata ugyanis folvó hó január 9 ikén tartott választ­mányi ülésén a sok szaklap közül a „ Ven­déglősök Lapját“ választotta meg hiva­talos közlönyéül. Az eseményről Trümmer Sándor, az ipartársulat alelnöke a következő meleg­hangú levélben értesített bennünket: TRÜMMER SÁNDOR K Á VÉH Ä.ZTUL A JDON OS SZÉKESFEHÉRVÁROTT, 1899 január 17. Tekintetes Ihász György urnák, a „Ven­déglősök Lapja“ felelős szerkesztőjének Budapesten. Kedves Ihász barátom! Tisztelt Szerkesztő TJr! örömmel értesítelek, hogy a Székesfehérvári Vendéglősö k, Ká­vésok és Italmérők Ipartársulata“ 1899 évi január 9-ikén tartott vá­lasztmányi ülésén,lapodat és lapun­kat, a „Vendéglősök Lapját“ egy­hangúlag atársulat hivatalosköz­lönyévé választotta meg, annak előfizetését utalványozta s midőn elhatároztukhogy folyó hó 26-án este 7 órakor a „Fekete Sas“ szálló­ban társas farsangi vacsorát ren­dezünk, egyben nagyon szívesen és óhajtva látunk közöttünk, ha időd engedi. Isten veled, szívből üdvözöl őszinte barátod Trümmer Sándor s. k. mint a társulat alelnöke. Köszönjük a nemes kitüntetést. Igyek­szünk, hogy a közügyért tett hű szolgálatunk­kal azt a jövőben is kiérdemeljük. Elme­gyünk személyesen is megköszönni lapunk kitüntetését, ha Isten mennünk engedi s igaz hálával ürítünk poharat azok egész­ségére, akiket nem az érdek vezet a kitün­tetések osztogatásában, hanem a becsüle­tes, a pártatlan, az önzetlen munka nemes méltatása. A „Vendéglősök JLapja44 mai számát 10.000 példányban küldjük szét az ország vendéglőseinek, kávésainak és pin- czéreinek. így jelen számunkat azok is meg­kapják, kik előfizetéseikkel már régebben hátralékban vannak. A Vendéglősök Lapját ezentúl csak azoknak küldjük, meg, kik arra előfizetnek. A kiadóhivatal. A nyugdíjigazgatóság legújabb elhatározása. Ismét életjelt adott magáról az igaz­gatóság. Mivel valahára beismerték, hogy így, ahogy ők akartak gazdálkodni, nem mennek semmire, tehát kényszerűségben a Bokross ur előtt ismer.et'en Tóth Endréhez fordulnak segítségért. Nem tudom, mi okozta ezt a hirtelen elhatározást, mivel az egyik sváb hivatalos lapot — hála Isten! — nem látom, a szegedi hivatalos közlöny pedig csak nyugdíj rovatot nyit, de közleményeket nem hoz, hanem a logika örök törvénye szerint következtetem, hogy nagyon rosszul állhat oda fent a nyugdíjintézet, ha a legkelle­metlenebb emberhez fordulnak mentségért. Tóth Endre volt az, aki a nyugdijmozgalom- ban nagy szerepet játszott, de a fővárosi elő­készítő iroda annak idején tanúsított lanyha- sága egészen elkedvetlenítette, ugyannyira, hogy már egypár éve nem törődött semmivel, utóbbi időben, hogy Szegedről egy mozgal­mat kezdtek egy orsz. pinczéregyesület érde­kében, kezdett ismét szerepelni és lapjában nagyon sokszor keményen, kíméletlenül osto­rozta a nyugdíjigazgatóságot. Sőt a szegedi nyugdijválasztmány alakítása után, mint annak egyik tisztviselője, hivatkozva a sze­gedi orsz. kongr. egy pár év előtt hozott határozatára, felhívta az igazgatóságot, hogy ismerje azt az indítványt magára kötelező­nek és egyúttal felszólította az igazgatósá­got nyilatkozatra, miért nem hajtotta a nyugdíjintézet szervezésénél ezt az indít­ványt végre. Hogy erre mit tanakodtak az igazgatósági ülésen, nem tudom, mert nem hoznak semmit a nyilvánosságra, ami ő rájuk kellemetlen, csak karácsony napján olvastam az Újkorban a felhatalmazást, a mely szerint Tóth Endre ezentúl a nyugdíjintézet Pp7Crrrí ílnmilin epp BELATINI BRAUN A. Pinczék: Velencze (Fehér m.) 1 ULÖyj UUllilllU UÖU. Iroda: Budapest, Üllői-ut 60. sz. Mai számunk 11 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom