Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-03-20 / 6. szám
2 Vendéglősök Lapja 1898. márczius 20. emlékezetből is Villány, Szekzárd Pécs, Magyarád zamatos borait. Lehet, hogy a gondviselés sújtó kara eszközölte mind ezt, mi nem kutatjuk, nem vitatjuk, de annyi bizonyos, és nemcsak bizonyos, hanem sajnos tény is, hogy Magyar- országnak, ezen Kánaánnak nevezett földnek bortermelése a filoxera által tönkre van téve; és mégis a magyar ember bort, tiszta bort óhajt inni. Itt ott, a hol még a filoxera megkimélt egy egy hegyi, vagy homoki szőllöt, még csak megterem egy két száz hetoliter bor Magyar- országon; ámde mi ez a termelés a fogyasztási közönség igényeihez képest? Elenyésző semmi! És ha még ezt a bort, ezt a kevés, alig számba vehető termést úgy lehet értékesíteni, hogy sem a termelő, illetőleg árusító vendéglős kárát ne vallja, sem pedig a fogyasztó közönség túlságosan megterhelve ne legyen, ám kövesse, csak belenyugodnék mindenki; de egészen másként áll a dolog, nemscak hogy a borelárusitók vallanak kárt, hanem a fogyasztó közönség is nagyban meg van terhelve. Mi által ? A boradó által! Tessék csak tekintetbe venni azt, hogy a magyarszékvárosban a boradó hetóliteren- kint 7 mond hét forintot tesz ki* Ha mármost a borelárusitó vendéglős vagy korcsmáros, hosszú, nehéz és terhes fáradozás után, hozzá is jut valódi filoxera mentes vidéken talán jutányos, vagy legalább is megfelelő áru bort bevásárolni nagy menyiségben, s behozza a székes- fővárosba, itt a boradó fejében 7 forintot kell még ráfizetnie. Kérdjük most már, vájjon az a vendéglős vagy korcsmáros képes-e azt a bort melyet ő, ha mindjárt jutányos vagy legalább is megfelelő áron vásárolt, csekély, a ő kiadásait fedező pótlólag hozzá vetett árban adni kicsinyben akkor, mikor neki a bevásárlási áron, a kezelési költségen és egyébb kiadásain kívül még 7 forint boradót is kell fizetnie. Ez tehát eléggé kimutatja, hogy ha a borkimérő vendéglős vagy korcsmáros a vételár, kiadás és boradóhoz aránytalan olcsón adja kis mértékben a bort, azt csak saját kárával teheti; ezt pedig sem jogosan sem méltányosan tőle sem az állam, sem pedig a fogyasztó közönség nem kívánhatja. De másodsorban, a fogyasztó- közönség megterheltetését idézi elő e boradó, mert igaz ugyan, hogy aki valódi, hamisitlan bort akar inni, az oda megy ahol ilyet kap, ámde, a bor árán felül még neki a boradónál az általa vásárolt bormennyiségre eső részt is meg kell fizetnie, s úgy nemcsak, hogy a borárát fizeti, hanem egyben közvetve még boradót legenyhébb kifejezés mellett is, legalább is, méltánytalanság ! így áll ez az ország szivében: Budapest székesfővárosban; de még rosszabb a helyzet ennél Kolozsvárt, ahol, mint zártvárosban a boradó 14 frt hektoliterkint. Igaz ugyan, hogy a magányosok, ha egy hektolitert vesznek, csak 4 forint boradót fizetnek ; ámde, hány oly magányosember van, aki képes egyszerre egy hektoliter bort vásárolni ? Igen kevés; — a szükebb viszonyok között levő állami és magánhivatalnokok, a kissebb iparosok, a munkások arra, hogy egyszerre egy hektoliter bort vásároljanak, képtelenek ; — mi követ' kezik tehát ebből ? Az, hogy a boradó túlságos, megterheltetése, m ég egyrészről, nyomasztólag hat a borelárusitókra, addig másrészről éppen azon bor- fogyasztók vállait nyomja, akik legkevésbé vannak abban a helyzetben, hogy az élet fentartására s a testi erő gyarapítására szolgáló bort ihassanak, vagyis épen a kevésbé vagyonos^ illetve a szegényebb osztálynak vállait nyomja. Ez a helyzet! Ezen a helyzeten pedig segíteni kell! A filoxera pusztít, a boradó emelkedik, ezt sem a termelő, sem az elárusító, sem a fogyasztó közönség nem bírja meg. Gyógymódról kell godoskodni! És mi légyen az? A betegnél, ha az orvos a betegség baját felismeri ellenszereket és óvszereket ir elő. Ezt kell követnünk nekünk is a filoxera által előidézett borbajoknál, s akkor megszűnik a boradó nyomasztó helyzete is, s hogy ez megtörténhessék, mindenek előtt: Módot kell nyújtani a bortel- melőknek arra nézve, hogy a lilo- xera által elpusztult, vagy a pusztulás révén álló földjeiket — melyeket ma már burgonyával és kuko- riczával ültetnek be, ismét bortermelő szőlőkkel ültethessék be. E részben dicséretet érdemel a kormány, hogy megtette intézkedéseit az iránt, hogy elpusztult szőlők filoxera mentes vesszőkkel pótoltassanak s ezáltal édes hazánknak bortermelése ismét felvirágozzék úgy, mint virágzott az a pusztító filoxera behozatala előtt. Ámde ezzel még nincs segítve a bajon, lehetővé kell tenni azt is, hogy a bortelmelő termelt borát oly áron adhassa, hogy a borárusitó vendéglősök és korcsmárosok, könnyebben térhessenek hozzá a tiszta, egészséges, s nem hamisított borokhoz; és ez pedig úgy lenne elérhető, ha a kormány, a boradó fizetését legalább is tiz évre beszüntetné mert körülbelül annyi idő szükséges ahhoz, hogy az újonnan ültetett szőllővesző elárusítható bort teremjen, s ha ez meglesz, akkor a bortermelő arányos áron adhatja el boiát, a borárusitó vendéglős s korcsmáros — mem lévén kényszerítve a nagy boradót fizetni, — szintén olcsóbban adhatja a bort, és a nagyfogyasztó közönség vállairól le lesz véve az az óriási teher, ami most a boradó által nyomja azt. De, — talán az egyéni érdek, nek látszó érdek mellett. — közgazdászat! szempontból és kívánatos sőt ajánlatos a boradónak legalább tiz évre leendő beszüntetése, mert ez által a bortermelő közönség ismét vissza fog térni a műveléshez, s nem fogja szőlőföldjeit burgonyával és kukoriczával beültetni, hanem ismét virágozni foga magyar szőlőtermelés, s vissza fogja nyerni azon világhírét, melyben állott eddig is a magyar- országi bortermelés. Megvagyunk győződve, hogy a legnagyob intéző körök, e jó akaratú sorainkat magas figyelmükre fogják méltatni, s az azokban előadottakat megfontolás tárgyává teendik. Adja a magyarok Istene, hogy úgy legyen! ! A szerkesztőség. Sztanoj Miklós indítványa a budapesti kávésok ipartársulatának 1898. évi márczius hó 11-én tartott közgyűlésén. Tekintetes közgyűlés ! A „Szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéssegédek országos nyug- dijegyesülete“ azon intézmény, mely leg- elsőbben egy oly közös érdeket feltalálni hivatva van, mely egyformán szivén fekszik, a czimnek megfelelő szakfoglalkozást űző főnököknek, mint segédeknek, egyképen a fővárosi, mint a vidéki szaktársaknak. Ez azon intézmény,mely hivatva van korunknak szellemét — pályánk biztositott voltának érzete által — emelni, foglalkozásunkat azon
