Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-01-01 / 1. szám
1898. január 1. Vendéglősök Lapja. 5 Bálóné Gajdacsy Julianna. Szombathely, deez. 21. Yisszapilantva az elmúlt év eseményeire elmondhatjuk, hogy nagy volt a mi reményünk s nagy lett a mi csalódásunk. Nagy volt a reményünk, mert a múlt évben kellett volna megtartanunk a vendéglősök országos kongresszusát Szombathelyen. Elestünk tőle. Hogyan? Az úgy nevezett „végrehajtó-bizottságu a megmondhatója, mely megmutatta, hogy a souverain meghatalmazotja hogyan teheti magát souve- rainné. „Az állam én vagyok!“ . . . Nem keli hozzá egyéb, csak egy kis merészség. Ne vesztegessünk erre több szót, hiszen eleget vitatkoztunk fölötte, meg aztán sok egyéb is van írva csalódásaink könyvébe. A kereskedelmi miniszter eluta- sitotta a millenniumi kongresszusnak azt a kérelmét, hogy a vendéglősipar a képesítéshez kötöttekhez soroltassék; a pénzügy- miniszter pedig a hozzá tartozó kérelmeinket szóra sem érdemesítette. Jól tette. Utóvégre is Magyarország minisztere van olyan ur, mint Gundel János, van olyan hatalmas, mint a mi végrehajtó- bizottságunk, mely ugyanezt cselekedte ; a kongresszusnak, a vendéglősök egyetemének határozatát,utasítását,parancsát, egyszerűen nullihkálta. Ezek is jól tették, mert hát hiába kiabál a „ Vendéglősök Lapja11, a vendéglősök ugyan meg nem mozdulnak, csak akkor, a mikor a végrehajtó kilöki őket a csapszék- böY s hopp, kénytelen, elmennek, „armer Reisender“-nek. Mindezért némi vigasztalásunkra szolgál, hogy a szombathelyi kongrerszushoz utalt, de a kongresszuson kívül összeverbuvált nyugdíjintézetünk alapszabályait a minisztérium megerősítette s a verbuválok (akárkik legyenek is, éljenek!) Debreczenben ápriliskor leteszik e nagy intézmény alapkövét. Vigasztalásunk még, az elmúlt sivár esztendő egyetlen édes gyümölcse, a vendéglősök kérvénye az országgyűléshez, mely tisztán a „Vendéglősök Lapja11 életrevalóságából és jóakaratából fakadott és érlelődött meg. Az ujesztendőben szakítjuk le a vendég- lösipar sinlődő fájáról ezt a két gyümölcsö t hogy utánuk megteremje számunkra azokat is, a melyeket eddig hiába vártunk: 1. A vendéglősök országos kongresszusát ; 2. Az elhelyezés rendezését; 3. A kötelező szakoktatást, és mindent, a mit a múlt megtagadott tőlünk s a minek a kivivása a jövő nehéz, de dicsőséges feladata leend! Hogy mindezt kivívni mentői többen segítsenek, minden vendéglősnek boldog újévet kívánok, hogy az 1S98. év végével e lap hasábbjairól igy köszönthessem szakmánkért buzgó társaimat: boldog volt az elmúlt esztendő, az új se legyen rosszabb nála! Boldog újévet! Poós Gyula. Bálóné Gajdacsy Juliánná. Egy valódi magyar asszony képét közöljük mai számunkban. Egy minden izében magyar asszonyét, a kinek a kezében a menyecskék kormányzó-pálczája, a főzőkanál valósággal fejedelmi jogar és varázs- vessző is, melylyel csodákat müvei a konyha birodalmában az inyes emberek nagy gyönyörűségére. Minden izében, szive legkisebb védőjében magyar vér csörgedez, abból a fajtából, mely egykoriban az egri asszonyok, a Dobó Katiczák szivét dobogtatta. Budapesti szakvilágunkra nézve való - ságos nyereség, hogy ez a föztjéről messzi földön hires magyar vendéglősasszony, Bálóné Gajdacsy Juliána, búcsút mondott Szegednek, hol a szép asszony föztjét nótában dicséri a magyar költészet és magával hozva a konyhaművészet összes mesterfogásait, a székesfővárosban telepedett meg s a lipótvárosi Halászcsárdában (Lipót-tér 11. sz.) süt-föz minden vendég nagy örömére. Vele jött, hogy a rendkívül csínnal, magyar kényelemmel berendezett kitűnő Halászcsárdának mintaszerű vezetésében segítségére legyen, édesatyja, a kiváló szakember. 0 és Tombácz Lajos, derék szaktársunk, a Halászcsárda üzletvezetője, ki előzékenységéről, magyaros vendégszeretetéről méltán ismert és tisztelt, biztosítják, hogy Bálóné Gajdacsy Juliánná derék vállalkozását, melynek kitűnő konyhája mellett remek és tiszta italai is vonzerőt, képeznek, széles körökben kivívja az elismerés pálmakoszoruját. Adja Isten ! Ajánljuk a magyaros Halászcsárdát, zamatos konyháját, tiszta nektáru pinczéjét szaktársaink és a nagy közönség ügyeimé ie. Blumen Mary.*) — Sajnos, de megtörtént operette, vagyis inkább tragédia. -— — A „Vendéglősök Lapja“ tárczája. — Színhely : Az I. és III. felvonás Becs, a II. Budapest. SZEMÉLYEK: Evva Lajos, a Magyar színház elnökigazgatója. Porzsolt Kálmán, a Népszínház igazgatója. Porzsoltné Lukács Juliska. Küry Klára. Schönerer kisasszony. I. FELVONÁS. Színhely: Bécs, An der‘Wien színház igazgató- sági irodája. Sehönerer kisasszony a heti műsor összeállításán dolgozik. Evva Lajos, a Magyar színház elnöke belép. Evva : Nagyságos asszonyom, jó estét kívánok, Az örömtől alig, hogy szót is találok, *) Ezt a színházaink versenyére tréfásan jellemző apróságot a „Pécsi Napló-1 budapesti munkatársának ügyes tollából közöljük, hogy néha-néha a komoly szakdolgok mellett valami szórakoztatóval is szolgáljunk olvasóinknak.
