Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1898-12-05 / 23. szám

2 úri-ember. Figyelmét semmi sem kerüli el, mindenüvé ellát s szemészetét folyton az udvarias, finom kiszolgálásra serkenti. Mondanunk sem kell, hogy e részben mi kívánni való sem marad fenn, mert ahol a gazda szakértelme személyesen folyik bele egy kávéház vezetésébe, ott a személy­zet is olyan mint a gazda. És a „Hazám*4 személyzete külön meg­érdemli a dicséretet. Föl ci miniszterhez! Vendéglősöket látunk csoportba verődni. Fővárosiak és vidékiek. Megfordulnak itt, amott. Vezért ke- resnek. Mit akarnak? A miniszter elé kívánnak járulni. Nem öltöznek himzetes frakkba, nem készülnek hatalmas szónoklatra. Csak megrázzák a kol­dusbotot, amelyet a kezükben tar­tanak s ennek beszélni kell. Csak egy emlékiratot nyújtanak át, amely­ben szárazon és röviden elmondják, hogy miért jutnak tönkre s ennek hatni kell. Mert ma egyre-másra a tönk a sorsuk. És oltalomért joggal könyörögnek. Jól teszik. Joguk van igényt tartani az igazságra, joguk van ol­talmat követelni az igazság számára, joguk van csoportosulásuk által fo­kozottabb érdeklődést kelteni árva ügyük iránt. Ki fogja megkésziteni az em­lékiratot, — mi nem tudjuk. Ha hozzánk fordulnak, szivesen meg­tesszük. De akárki irja meg, ne feledjen egyet-mást hangoztatni a mi szükséges: A vendéglősök ügye országos ügy. Komoly országos ügy, amely­nek oltalma a magyar társadalom érdeke. A vendéglős olyan tiszteletre­méltó és nélkülözhetlen iparos, aki a családfő hivatását tölti be a társa­dalomban. Milliókra megy azoknak a száma, akik a vendéglőre vannak utalva. Milliók élvezik a vendéglős asztalain a napi kenyeret, akik a benső családi élet áldásaiban nem részesülhetnek. Millió azoknak az utasoknak a száma, akiknek éhség és lágy ellen az utszéli vendéglő nyújt oltalmat. Hivatást tölt be még az utszéli csárda is. A személy- és vagyon­biztonság oltalma volt hajdanában ott, ahol ezt az ipart becsületes ma­gyar ember űzte. A vendéglős ipar fénykorában volt Magyarországnak legmelegebb társadalmi élete. Góczpontja volt a jóbarátok leggyakoribb érintkezé­sének, otthona az eszmecserének a legválságosabb politikai időkben. Millióknak otthona a vendéglő ma is. Joggal kérheti tehát ez a hi­vatást betöltő tisztességes ipar a kormány oltalmát. Daczára ennek, ma minden iparágak között ő van a pusztulás­nak legvédtelenebbül kiszolgáltatva. Azok az emberek, akik depu- táczióban állanak sorfalat a kegyel­mes úr előtt, megannyi becsületes emberek. Vagyont áldoztak, szor­galmas, józan iparosok voltak. Dol­goztak napestig. Nem dorbézoltak, nem merültek őrült passziókba. Ele­get tettek kötelességeiknek hazával és társadalommal szemben. Mégis csak a koldusbot az, amit vagyonuk romjaként a kegyelmes ur elé hoznak. Mert a becsületes vendéglős ma nem élhet meg. Ki van szol­gáltatva lelketlenségnek, kapzsi­ságnak. A társadalom érdeke, hogy a becsületes vendéglősnek módot nyújtsanak a megélhetésre. Nem győzik kivárni betöltét az örökös ígéreteknek. Testületileg já­rulnak panaszra. Szüntesse meg a kegyelmes úr azokat a rettentő visszaéléseket, amelyek a testületet a tönk szélére juttatják. Panaszuk újabb. Vagy ötven vendéglős készül panaszra egy mil­liomos ellen. Ez a milliomos senki más, mint az a hires Engel ezég. amely hamis borok szállitása miatt áll vád alatt. Hamis borokkal árasztotta el borpinezéiket. A borkeverő szédelgők tönkre­tették a vendéglő-ipar jó hírnevét egy évtized alatt. Hitele megingott jövedelme megcsappant. A borpan­csoló kufárok tönkrejuttattak egy sereg vendéglőst. Ezek a szédelgők a mesterei a sipolásnak, a csalás­nak és a borhamisitásnak, A szédelgők szabadon űzték a borpancsolás mesterségét. Senki út­1SJ8. deczember 5. jókba nem állott, senki rájuk gon­dot nem fordított. Midőn az Engel ezéget följe­lentik, megtorlást kérnek. Törvényt követelnek, szigorú törvényt, Börtönnel bűnhődjenek azok, akik a társadalom közegész­sége ellen a borhamisitás alávaló bűnét elkövetik. Hozzon a parlament törvényt, mely a börtön kapuit nyissa meg azok előtt, akik millió es millió lélek egészsége révén szerzik a pisz­kos vagyont. Állítson a miniszter borfelügyelő bizottságokat, amelyek hatásosan ellenőrizzék az ilyetén manipulá- cziót. Kötelessége ezt meghallgatni a miniszternek. Menjetek ti tönkrement ven­déglősök és követeljétek jogaitokat. Követeljetek biztosítékot az iránt, hogy borhamisító manipulálások iparunk jó hírnevét ne ölhessék meg piszkos vagyonszerzési kap­zsiságuk kielégítésére. Értessétek meg a miniszterrel, hogy a mi iparunk azért hanyatlik egyre, mert bő alkalmat nyújtanak a zavaros ipari viszonyok egyes kapzsi milliomosoknak arra, hogy az ország összevásárolt szőlőtermé­sét agyonpancsolják. A borhamisí­tást kartell szerűen űzik. Mig a bor­hamisítók fölgazdagodnak, a becsü­letes vendéglős ipar megkettőztetett szorgalma daczára, a tönk szélére jut mellettük. A mi érdekünk a társadalom érdeke. Menjetek! Készülnek. Járnak-kelnek. Ko­pogtatnak itt is, ott is. Nincs, aki vezesse őket. Hohó ! Hol van Gundel János úr? Az érdemes elnök úr! Hozzá fohász­kodunk. Reméljük, élükre áll. Hisz Gun­del ur az ipartársulat elnöke. Gundel úr jól tudja a járást, merre van a kegyelmes úr elfogadó terme. Be van vésődve a küszöbre Kommer úrral együtt a lakktopánjuk sarka. Menjenek el a vendéglősök és kérjék fel Gundel urat a vezetésre. Gundel úr derék ember. Sokat fá­radt már a mi érdekünkben. Oh, igen! Igaz, hogy eddig még nem WM % CD talisman DEPÓIÉ. Ti>KLi:v joxs. és tm PROMONTOR (Budapest.) in M n

Next

/
Oldalképek
Tartalom