Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-07-20 / 14. szám
1898. Julius 20. Vendéglősök Lapja. 3 Mert hát igazad furcsának találjuk az olyan választást, amikor mások tömérdek érdemekkel, szakavatottsággal, az ügy iránti őszinte érdeklődéssel viseltetnek egy életbevágó intézmény iránt, akkor előáll egy ember, ki szabad idejében dikicset, sámfát kezelt, sem a borászathoz, sem a konyhá- szathoz nem volt kedve, most pedig vendéglőstársai csodálkozására átcsapott a magyar pártból a német pártba. Mert oly hiú, hogy a biblia megmondását sem tartja, mely azt mondja: „Amit a jobb kezed müvei, ne tudja azt a te balkezed.“ Ha adta, jól tette, de ne önérdekből, mint igaz ember teszi, de ne feltűnési viszketegségből, aki mert egy szaklapunk nem említette, annak is hátat fordított. A mi tiszteit Sverteczky urunknak, „szeretve tisztelt igazgatósági tagunknak“ pedig legyen nyugodt az ő lelkiismerete. Tette, vette azt, amit álmodott: a megmérhetetlen nagy kitüntetést meg is kapta. Nyugodjék babérain! Most pedig nekünk is van e dologhoz egy kis szavunk, mely rövid kommentára meggyőződésünknek, s ez oda kulminál, hogy nem volt helyes Bokros urnák és t. társainak ez a választása, mert aki czi- pész, maradjon a kaptafánál, aki pedig azon a pályán kereste kenyerét, melyen ismereteket bőven szerzett, az jobban és méltányosabban megérdemli azt a megtiszteltetést, melyre t. Sverteczky urat a 100 frtos adománya emelte. így nagyon szükséges a vendéglősöknek, hogy a számos, arra érdemes szaktársak köréből válasszanak, akik igazában arra a pályára született szaktársaink, ügy kívánjuk ! Ingadozó Tamás. Válasz dr. Solti Ödön urnák. Nem kívánok hosszasabban felelni a mi jogtanácsosunknak csak néhány tévedését akarom kikkorrigálni, mert engem félreértett. Eddigé egyetlenegy vidéki lapban sem olvastam a nyugdijintézetről, pedig ha „egy segédszemélyzettel ellátott központ“ hek- tograph téntával kiírná a jegyzőkönyvi másolatokat és hat példányba sokszorosítva lenne, akkor bízvást minden lapra jutna egy jegyzőkönyv. Ez csak nem lenne túlmunka ! Ha engem az igen tisztelt Jogtanácsos ur nem talált a szombathelyi jelentkezők között, akkor is nagyon tévedt, mert én több helyen, mint tanú aláírva vagyok, tehát létezem. Hogy Szombathely választmányt kapjon, nem kell már fáradni, mert Poós a múlt hóban mondta nekem, hogy 31 jelentkező van, pedig az alapszabályok szerint legalább is harmincz tagnak kell lenni. Végül még tiltakoznom kell azon felfogás ellen, mintha csak az kisérhetné figyelemmel a nyugdíjintézetet, vagy csak az teheti kritika tárgyává az igazgatóságot, ki ennek az egyesületnek a tagja. Én az igazgatóság iránt feltételes bizalommal vagyok, valamint elismeréssel vagyok mindenkor dr. Solti Ödön ur érdemei iránt, pedig a Jogtanácsos ur szerint „ehhez nincs jogom.“ Befejezésül fogadja nagyrabecsülésem ; nyilvánítását, melylyel vagyok kiváló tisztelettel H. J. A mellőzött vendéglősök. E hó 14-én volt az ankett a magyar vámtarifa ügyében, képviselve volt ott az ország minden valamire való ipar, vagy kereskedelmi ága, épen csak a vendéglős ipar nem. Már rég láthatjuk, hogy bennünket, dacára hogy a nagy adófizetők között szereplünk, semmibe sem vesznek. Okát ennek a helytelen dolognak bármennyire is keresem, nem találtam ; de feltevésem az, mivel a vendéglősök szervezetlenek, azért nem vétetnek figyelembe. Ha igy gondolkoztak a minisztériumban, akkor érthető a felfogásuk és eljárásuk, mert utóvégre kit hívjanak oda az értekezletre az ország vendéglősei képviseletében ? Mivel még mindeddig az országos vendéglősök szövetséget nem tudtak teremteni, bizonynyal feleslegesnek tartották egy kiváló szakembert iparunk képviseletében meghívni. De határozottan felületes gondolkozásra i és rossz akaratra vall, hogy amig a fővárosi kereskedők egyesületét meghívták, a fővárosi vendéglős- és kávés ipartestületet mellőzték ! Ha átfutó pillantást teszünk az ott tárgyalt tárgyakra, láthatjuk, hogy igen sok oly dolgokról van szó, amelyek nagy fogyasztói, vagy vevői csakis a vendéglősök vagy kávésok. Például: kakaó, kávék, déli gyümölcsök, ezukor, aszalt gyümölcsök, vágómarha, tojás, zsiradékok, bor, sör, pezsgők, pálinkák, likőrök, szén, stb. Ha megtudták hívni az „erdélyi okszerű méhészet egyesületét“ és az „országos méhész egyletet“, a méznek 12 írtra való emelését, akkor igazán érdekes volna tudni, micsoda szempontbót is nem volt kívánatos a fővárosi ipartársulatunkat, vagy annak elnökeit Némái és Gundel urakat meg nem hívni! A meghittak névsorát ha áttekintjük, láthatjuk, hogy minden szakma, amely országos szervezettel bir, képviselve van; ebből látszik| hogy a kormányunk előtt csak úgy van tekintélyünk és hatalmunk, ha egy országos szervezettel bírunk s reméljük, ezek után megduplázott szorgalommal fogja a végrehajtó-bizottság az alapszabályokat, az „országos magyar vendéglősök szövetségét“ beterjeszteni. Addig pedig türjük ahogyan bennünket a szatócsok képviselnek. Jules Poche. Gödöllő. A főváros szomszédja, a természet minden adományával gazdagon megajándékozott város — szerény, vidéki porfészek, mezőváros. Társai sorából nem képes felemelkedni arra a piedesztálra, a melyre szerencsés fekvése s az a körülmény, hogy évről-évre a legelső magyar embert láthatja s hódoló tisztelettel fogadhatja vendégéül — predestinálja. Gödöllő egyhangú, szürke város. Egy kis színezetet s élénkséget kölcsönöz neki az az egy pár fővárosi család, a mely nyaranta megvonul abban a villasorban, a mely egy két évtized óta, mintha megcsökönyö- södött volna vagy aszkórban szenvedne, nem fejlődik, nem terjeszkedik, legalább oly mértékben nem, hogy idővel méltó keretét képezze a királyi nyaralónak, vagy csak gyenge visszfénye, halvány árnyéka legyen a franczia Versaillesnek, a német Potzdamnak, az osztrák Badennak. Könnyen utolérhetné eme társait, ha a fővárosban orgiákat ülő vállalkozó szellem, amely egy-két év alatt régi szemétdombra, futó fövényre, büzhödt mocsárra fényes palotát, gyönyörű kertet, miniatűr paradicsomot varázsol, egyidőre Gödöllőre tenné át főhadi szállását. E szellem csökönyös, kényelmes, nem szeret hurczol- kodni, nem szereti elhagyni a fővárost, noha másutt könnyebben dolgozhatnék remekbe s alkothatná meg szemkápráztató csodáit. Az ország legegészségesebb s buján termő talaja, az enyhe, mérsékelt éghajlat, a gazdagon buzogó gyógyforrás, a festöie- sen hullámzatos, erdőkoszoruzta gyönyörű tájék, történeti nevezetességű kiránguló helyek, az ózondus, járványmentes levegő, a mely átszürődik, átömlik a dús lombozaton, ez a sok megbecsülhetetlen természeti kincs egyenként és együttvéve, amelylyel Gödöllőt oly pazar mód elhalmozta az anyatermészet, mig nálunk parlagon hever, más országban a nemzet büszkesége volna. A gyógyulok és üdülők nagy rajokban zarándokolnának hozzá, hogy megrendült egészDOMINO SEC pezsgő. Versenyez nemcsak az összes hazai, de valamennyi külföldi pezsgő gyártmánynyal is. Gyár: Velenczén, Fejérm, Központi iroda: Budapest, Vili. kerület üllői-ut 60-ik szám
