Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-06-05 / 11. szám
X J vári és gödöllői otthonaibau is köz bámul at tárgyaivá lettek, mert a budai királyi palota és a gödöllői várkastély termeinek berendezései az ő művész-mesteri kiviteleit dicsérik. Knyasskó György azonban nem csupán a fejedelmi és nagyúri termek diszitéseivel és berendezéseivel foglalkozik ; a polgári házak berendezéseit is épp oly szakértelemmel, jó Ízléssel, és bámulatot keltő ügyességgel végezi, mint a fejedelmi lakok berendezéseit, és éppen azért mutatjuk be arczképét olvasóinknak, hogy ha vendéglőik, termeik berendezése szükségessé válik, forduljanak bizalommal e derék s a fővárosnak határozottan legelőnyösebben ismert kárpitosához és mi biztosíthatjuk olvasóinkat, hogy ő ezen bizalmat a legpontosabb munka szállítással méltán ki fogja érdemelni. Knyasskó György nemcsak mint szakmájában kitűnő iparos szerzett érdemeket, hanem mint az ev. egyház kerepesi utón levő templomának egyházgondnoka is ily minőségben töltött 1G évi működése által elévülhetetlen érdemkoszorut font homloka körül. Örülünk, hogy arczképét bemutathatjuk, s őszintén kívánjuk, hogy sokáig éljen ! Országos pinczér szövetség. ii. Jegyzőkönyv, Mely felvétetett 1898. május hó iS-án a budapesti mozgalmi bizottság második rendes gyűlésén az „Orient“ szálloda éttermében. Miután a bizottság elnöke jelen nem volt, az elnöki tisztet a mozgalmi bizottság volt elnöke tíiposs Dezső vállalta el. Először is, szép szavakban lendületes beszédben beszédben mondott köszönetét a megtisztelésért, és miután ez ügy, az eszme érdekében a megjelenteket illő komolyságra szólította fel, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Viharos tetszés nyilvánítás elmúltával, lecsendesülésével a jegyzői tisztel az elnök tíiposs Jenő urat bízza meg ki folytonos helyeslés és úgy van kiáltások között olvasta fel az általa készített igen szép jegyzőkönyvet. Senki ellenvetést nem tett miért is az elnök, hitelesítésére a jegyzőkönynek, Blassuthy István és Arvay Bérezi urakat szólította fel. Tárgysorozat előtt Blassuthy István szót kért az elnöktől, ki azt miután meg adta, Blassuthy István, Klvényi Ferencz disz elnök ur üdvözletét jelenti a bizottságnak és mellőzhetetlen okokból távolmaradásának szives elnézését kéri. Fi szavakra viharos éljenzés tört ki melynek múltával az elnök indítványára tiszteletüket, szeretetüket és hódolatukat küldik Blassuthy ur által szeretett disz- elnöknek. Most Dreiszker Miklós emelkedett fel s rögtönözött beszédében fejtette ki szépen az Országos Pinczér Egyesület eszméje iránti ragaszkodását és lelkesedését. Bészéde közben az elnök felkérte, hogy a jelen perczek magasztosságát sértő kifejezésekre a szónok tartsa távol magát. A szónok tudomásul vette. Beszédének végeztével, élénk helyesléssel és számos gratulátióval üdvözölték Dreiszker urat. Dreiszker után Siposs Dezső ur jelentkezett szólásra. Ha nem tartott volna a beszéd, mely minden izében lendületes, meggyőző, hatalmas szónoklat volt, másfél óráig, szeretném megőrizni mint maradandó becsű emléket. De meg vagyok győződve, hogy ama szép szavakat a jelenlevők legvégsőbb időig meg fogják őrizni szivükben, a mit meg is mutattak akkor, midőn e beszéd végeztével szerencsésnek érezték magukat a szónokkal koczintani. Az elnöki székről elhangzott beszéd oly lázas izgatottságot idézett elő a jelenlevőkben, hogy az elnök kénytelen vult a gyűlést 10 percre felfüggeszteni, hogy a nyugalom helyreálljon. Tíz perez elteltével a választásokra került a sor. Ezen pontnál tíiposs Jenő szólalt fel s heves szavakkal támadá a szemben hízelkedő, hátunk megett agyarkodó ellenségeket, és indítványára, melyet egyhangúlag fogadtak el a mozgalmi bizottság tisztikarából Bauer Károly, Berkovitz János, Thitán Ferencz kitöröltettek, és helyettük Popián Zsigmond alelnöknek, Dreiszker MíkIós, Ihász György és Herkner Ferencz urak titkárnak választattak meg. Ihász György ur magvas beszéddel méltatta az 0. P. E. eszméjét és hathatóan tüzelte az ifjúságot és ígérte, hogy ő is ott lesz mindég a küzdők között. Ezután többen szólaltak még fel, kiknek bőven kijutott az éljenzés és tapsból. Végül az elnök állott fel s megköszönvé a jelenlevők türelmét és férfias magatartását, az ülést berekesztette. Budapest, 1898. május hó 18. Siposs Jenő, jegyző. A Rákos nayádjai. — A Szemere-szálloda és fürdő Péczelen. •— Sokat sokszor olvastam a magyar géniuszról. Hivatkoznak rá, ösztönöznek bennünket, hogy fogadjuk szivünkbe, de senki sem mondotta meg, hogy mi az ? Pedig könnyű kitalálni! A természetben a természettel élni. Gyönyörködni szépségeiben, megérteni, követni törvényeit, becsülni, élvezni áldásait. Ez a magyarság nemzeti characteristiconja, ez szelleme, ez volt s ez lehet az ő nemtője. Ha valaki természetes a modorai,un, egyenes, nyílt a beszédében, határozott, becsületes a cselekedeteiben, azt mondjuk rá, hogy ez aztán magyar ember! Igen, mert a magyar a természet fia. Az egy igaz Istennek nem csinált misticus hoinályu templomokat, hanem kiment a berekbe s fülemile dal mellett, a fölkelő nap ragyogásánál elmélkedett, zengett dicséretet a mindenség örök szelleméről, a magyarok Istenéről, a ki atyja és teremtője mindennek. Nem emelt henye kövekből erősséget magának, szellös sátorokban ott aludott az illatos mezőkön s szeretteinek, magának két keze, bátorsága volt a vára védelmező fegyvere. Még az eledeleinket is az jellemzi, hogy mindennek meghagyjuk a természetes izet és illatát. A hol komoly tanácsra gyűltek, törvényt tettek, nem ormótlan palota volt, hanem sík, roppant mezöség, mely a szőke Dunától a Pilis-hegység öléig nyulott. „Rákos, Rákos mivé lettél, Szép híredből de kiestél!“ így hangzik a késő unoka szomorú nótája. A Rákos volt a mi őseink országháza, oszlopai kéklő bérezek, kupolája a csillagos ég, fala a suttogó, csillogó Duna. itt hoztak törvényt mindig bölcsen, itt mondottak Ítéletet mindig igazságosan ; mert közei voltak az Istenhez a szabad természetben. Bizony-bizony nem hiába mondotta Rousseau, hogy vissza az erdőbe! Szent nekünk ez a pataktól átszelt, Dunától ölelt, bérczektől koszoruzott Rákosmező; járjunk gyakran illatos berkeiben, megiíjodunk leheletétől. Ezer év búja, öröme suttog itt felénk minden fűszálról, őseink szelleme leng felénk minden bokorból. Menjünk a Rákosra, menjünk annál is inkább, mert itt most már nem a reménytelenség keserűsége fog el bennünket, mint a régi költőt; hanem a szebb jövő, a meg- ifjodott nemzet munkálkodásának örvendeztető jelei ragadnak el bennünket e gyönyörű sikságon. Mintha a nemzet géniusza ihlette volna meg Budapest népének ezreit, százával és százával sietnek vissza a természet ölére. Mint őseink lenge sátorai, oly köny- nyedén, szívesen, vidoran mosolyognak felénk karcsú fák árnyas lombja alól szebbnél- szebb villák, derűs házikók. Telep telep után épül Szt. Lőrincztől Újpestig és Pé- czelig a szép Rákoson. Rákosfalva, József főherczeg-telep, Árpád-telep, Mátyásföld, Rákos-Keresztur, Rákos-Csaba és Perczel. Egyik szebb a másiknál, de valameny- nyinél szebb a szelíd hajtású, völgyeletbe rejtező Péczel, a hova a hatvani vonalon fél óra alatt visz el a vasút.
