Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1897-03-05 / 5. szám
4 Vendéglősök Lapja. 1897. márczius 5. betegnek. Ezek ellenében Arisztoteles, hires görög iró állítja, hogy e szokás már a görögöknél is dívott s állítását ekkép bizonyítja: ..Az ember főrészei — írja Arisztotelész a fej, mell és a has; mivel azonban a fej az emberi testnek főalkotórésze és mivel a tüszszentés a fejből (?) ered, illik, hogy az illetőnek „egészségére!“ kívánjuk“. E szokásnak a rómaiak is hódoltak; sőt Tiberius császár e szokás megtartását törvénybe iktatta. E mellett a tiiszszentést szerencse és szerencsétlenség jeléül szolgált. Azért, a ki reggel előbb tiiszszentett, mint a lábbeli- lijét felhúzta volna, az visszafeküdt az ágyába és iparkodott rövid időre aludni, hogy ujbó] felébredvén, újra megkezdhesse a napot és így tüszszentés által előre jelzett szerencsétlenségtől megmenekülhessen. Ennek nyomát találjuk mai napig is kivált köznépünknél, a mely a hétfő reggeli tiiszszentést jó ómennek tartja. B. K. Királyi vérbeli korcsmárosné. — Markovics Darinka. — Alinap egy amerikai cowboy áliitott be orvosához, a ki egyszer ingyen gyógyította a new- yorki kórházban. A cowboy arról tudakozódott, hogy az oivos igazán átindul-e Európába. Igen — felelt ez — de miért kérdezed?- Adnék egy pár ajánló lehelet — szólt a boy és elősorolt egy pár nevet, a brit birodalom legfényesebb neveit. Az orvos csudálkozott.- Hát te ismered ezeket az embereket ? Például Fitz-James herceget? — Igen — válaszolt közönyösen a boy — az apám ! Amint az Egyesült Államok demokratikus népe között lassankint uralkodó családbeliek szóródnak szét és vesznek el nyom nélkül, mint például az Orth János néven eltűnt János föherczeg, a ki, ki tudná megmondani, höl alapított magának a rang hátrányai által meg nem inételyezett boldog > saladi tűzhelyet, akként szóródtak szét Magyar- országon ötszáz év óta a Balkán volt fejedelmeinek utódai s ma már csak a hagyomány s nagy ritka esetben Írott okmányok, tartják fenn az összefüggést a vitéz ősökkel. lo7l. szeptember 15-én a szerbek Vukasin király alatt megindultak 60,000 emberrel, hogy a törököt kiűzzék Európából. Drinápolyig haladtak. a hol Cromennél táborba szálltak és túlerejük tudatában roppant áldomást csaptak. Ekkor az éj leple alatt a tizenötszörre kisebb török sereg megrohanta Vukasin népét s mire 16-án a nép tülkeit, a büszke szerb hadseregnek vége volt. A torok Sirb-Shtdüghi, (Szerbek veszedelme) nevet adott a vérmezőnek. Vukasin fiai Kralyevics Markó, Andriassa, Ivanissa és Pitar már a törökök fennhatósága alatt álltak s valamennyi közt legkiválóbb volt a szerb népdalok halhatatlan hőse Markó, a ki Bovina mezején halt meg 139-4ben egy oláh nyilától. Ő volt mindenkor a szerbek legnagyobb hőse s a guzslicának hangja mellett Szerbia asszonyai és leányai a sok százados elnyomatás hosszú ideje alatt az ő hőstetteinek és Sibinyáni Jánk néven a mi dicső Hunyadj’ Jánosunk diadalmas harcainak emlékeiből mentették ama haza és sza- badságszeretetet, a mely idővel megsemmisítette a pogány tőrök uralmát és úrrá tette a szerbet saját honában. Kralyevics Markó már életében félistene volt népének. Az asszonyok és leányok imádták s igy nem lehet csodálni, hogy gyermekeire átszármazott az apa dicsőségének emlékével a név is. Valószínű, hogy az összes Markovicsok tőle származnak, de bizonyosan csak az a szép leány igazolhatja ezt, a ki mostanában páratlan jó konyhával és első' rangú pincével ellátott kedves és barátságos vendéglőt nyitott a gránátos- és zsibáius-utcza sarkán : Markovics DarinkaPinczér-szaktanfolyam. Örömmel értesültem azon dicséretet érdemlő határozatról, melyet a szombathelyi pinczér-egylet kiválóan tevékeny választmánya hozott. Alkalomszerűnek vélem most, hogy e derék és törekvő szombathelyi szaktársak, egy már a közel jövőben kilátásba helyezett pinczér-szaktanfolyam megnyitását engedik reményleni, hogy a tantervről szerény véleményem kifejezésre juttassam. Minthogy tudva van, hogy ez lészen hazánkban az első s ezzel kell, hogy az említett lankadatlan kitartással működő választmány az egész ország pinczér-egyletei- nek megadhassa, a követendő helyes irányt, mert remélhető, sőt kívánatos, hogy a rokon egyletek szintén megszívleljék és hasonló nemes intézménynyel, a képesítés magasztos eszméjét előbbre vigyék, hogy a tanfolyam határozott s már kezdetben is értékes tantervvel birjon. Ezért, már a szaktanfolyam tervezetének megállapításánál fel kell venni az oktatandó tantervet is; időszerű tehát ez irányban jelon czikkem, melyben a tanterv megállapításához szerény véleményemmel hozzájárulni óhajtok és erre nézve a következő javaslatot vagyok bátor ajánlani: A magyar, német és franczia nyelvtan, számtan és történelem eltekintésétől a következő szakirányú ismereteket tartom szükségesnek. a tanfolyam időtartama alatt oktatás czéljából előadatni: A pinezér hivatás ismerete. A felszolgálási szabálytan. A szakácsművészet alapismerete. A pinczekezelés és italok ismerete. Az étlap összeálJitás és helyesírás ismerete. Az állatok busának szétbontása és azok egyres részeinek értéke tekintettel a konyhagazdálkodásra. Az üzleti könyvelés. A forgalmi vonalak földrajza. Az anyag és műszavak ismertetése; szerintem ezek elméleti ismertetése felette szükséges, másrészt pedig a tanulót már otthon, ez iránjdmn gyakorlati kiképzésére kell foglalkoztatni. Pinczekezelési műveletek, husszétbon- tási munkáknál és étlap Írási gyakorlattal kell a semmittevés unalmától eltéríteni és foglalkoztatni. így nyerhetünk szorgalmas és szakértelmes munkásokat s ezekből fog a jövő értelmes és jó üzletkezelőket és főnököket iparunk felvirágoztatására és társadalmi állásunk emelésére nevelni. Üdvözöljük tehát t. szaktársaim egy és közös akarattal e nagyratörő és nemesen gondolkodó szombathelyi pinczér-egyleti választmányt, ezen kiváló ténykedéséért. Budapest. 1897. márczius 1. Gasztronómus. A különféle konyhák nemzeti jellegéről. Irta: Schalkáz Lipot. Fehérhusu baromfit mindég csak főtt sódar kíséretében esznek, mert angol fogalom szerint a szárnyas busa nagyon száraz ; mig ellenben a vadszárnyast már előrehaladott állapotban (haut gont) eszik. Sült- után az angol konyha ismét egy sajátossága következik, a húsos pástétom (Meat-pils) vagy helyette a pudding. Csemegéd sajtot és zellersalátát esznek. A zeller Angliában egészen különbözik a mienktől, mert ott nem a gumóját eszik, hanem szárát s ezért e szerint termesztik. A mint elkezd nőni s bizonyos magasságot elért, akkor alsó részét beborítják földdel s ezt mindaddig folytatják, mig nő. Ily módon levélszárai roppantul megvastagszanak s fehérek maradnak ; minden erejük szárukba megy, mely néha két láb magas lesz. Az asztalra vízzel töltött magas üvegben adják, s csupán ,osak sóval eszik. Igen megszokott és egyik elkerülhetetlen kelléke az angol asztalnak : a vaj és a retek. Az mindenkor, s folyton az asztalon található, amelyből aztán tetszés szerint vehetnek. A német nemzet konyhája nagyen hasonlít ahhoz az egyhangú melankolikus „Loreley“ dalhoz. Csakhogy még ez a hasonlat is túlságos merész ; mert mig a „Loreley“ az összes német dalok legszebbike, addig konyhájuk még a leghitványabb dalukkal sem mérközhetik. Tele van az német érzelgéssel, melankóliával és felületességgel. Egész Európában a poroszoknál talál az ember a legrosszabb asztalt, de a többi németeknél sem valami figyelemre méltó, ügy látszik, a német csak azért eszik, hogy éhen ne haljon. A művész, professzor, kalmár, hivatalnok minden áhitat és „gondolkozás“ nélkül, csak úgy nyelve „gyűri“ le az ételeit, hogy az akként megtakarított időt hivatásának szentelhesse. Itt csakugyan el lehet azt mondani: „a száj nem tudja, hogy mit kap a gyomor“. Külonsen a németeknek ez „inytomi pultságát“ legjobban jellemzi és bizonyítja az a
