Vendéglősök Lapja, 1897 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1897-09-20 / 18. szám

14 Vendéglősök Lapja. 1897. szeptember 20. 2. A szegény népnek a pálinkától való leszoktatására a bor-, különösen a söradó tetemesen leszállittassék. 3. A kis mértékben való elárusitásra került szesz adója fölemeltessék, a pálinka mérések száma korlátoztassék s a mérési idő reggel 3 órától délelőtt 10 órára szorittassék. 4. Az italmérési illeték leszállittas­sék, illetőleg teljesen eltöröltessék. 5. A palaczkozott sörrel és borral való kereskedés szabályoztassék oly- képen, hogy arra kizárólag a vendég­lősök legyenek feljogosítva. 6„ A bor- és sörhamisitás s a mü- borkészités megakadályozására egész­ségügyi rendőrség szerveztessék. 7. A záróra országos törvény nyel rendeztessék. 8. A vendéglősipar a képesítéshez kötött iparokhoz csatoltassélc s minden ipartestület kebelében szakiskola állit- tassék, hogy iparunk kebeléből a kon­tárok, kik tisztán nyereség vágyuknak hódolnak, a közegészség és közerkölcsi- ség érdekében kiszorittassanak. Ezek a kívánalmak, melyek — szerin­tünk — alkalmasak arra, hogy iparunk az anyagi elzüléstől megóvassék s a szegény nép egészségesebb életmódra tereitessék; e mellet még bortermelésünk és sörgyártásunk nemzetgazdaságilag oly fontos érdekeinek is megfelelnének. Minthogy az előadott kívánalmak érvé­nyesítése az államtól számba vehető anyagi áldozatot nem igényel, mi pedig már egé­szen a tönk szélén állunk, bizalomteljes tisztelettel kérjük figyelembe vételüket s törvényhozásilag leendő valósításukat. Kérelmünk meghallgatásában annál inkább reménykedünk, mert ezzel hazánk vagyonra és értelmiségre egyik legtekintélye­sebb s legkiterjedtebb osztálya nyerne jövő felvirágzására uj garancziákat. Kérelmünk alázatos megújításával, hon­polgári hűséggel, maradunk a Mélyen Tisz­telt Képviselőház iránt rendületlen tisztelettel, megbízásból : IHÁSZ GYÖRGY. (Következnek az aláírások.) — A legjobb és legolcsóbb cse­mege szőlő, mint erről magunk meggyő­ződhettünk, Beretvás Pál szaktársunknál, Kecskeméten kapható, a ki szaktársainknak előnyösen, kilóját 25—26 krtért szállítja. A megrendelések egyszerű levelezőlapon hozzá, Kecskemétre intézendők. A megren­delésnél az is kifejezhető, hogy tömött vagy ritka füstöket kiván-e a megrendelő. A meg­rendelések minden nap és azonnal teljesit- tetnek, úgy, hogy a ma megrendelt szőlő, másnap már kézbesítve lesz. Ennyi előny­ben a vendéglősök sehol sem részesülhetnek, tehát melegen ajánlhatjuk Beretvás szak­társunkat a vendéglősök figyelmébe. A szőlő kosarakba s oly gonddal van csomagolva, hogy törődést nem szenvedhet. Megrendelé­sek vidékről is elfogadtatnak. — Lesz magyar könyv is. A szak­iskola felügyelő bizottsága a tanulók részére már csináltatott német olvasókönyvet, most aztán elgondolta, hogy csináltat magyart is. Üdvözöljök őket, mert jobb később mint soha; ámde mégis megmozdult bennük valami. Miért van, hogy a magyar itthon is az utolsó? Uj kávés. Az Erős Gábor-féle „Zöld Udvar“ Tcávé- hdzat oly derék, fiatal szaktársunk vette át a ki 16 évig küzdött, inig végre önállóságra vergőd­hetett Lichtler András feliérmegyei ondódi szüle­tésű szaktársunk jó mesternél kezdette meg a pályáját 1883-ban Székesfehérvárott az országos hirü Baum János vasúti vendéglőjében. Innentul folyton előkelő helyeken műkö­dött, igy 3 Ízben volt a „Kis Pipá-“ban, majd Kommer Antalnál s szobapinczér lett a ,,Pannó­niád ^‘-ban. Huzamos ideig volt Siofokon és Szabadkán, sőt Bosniában is megfordult. 1893-ban nősült meg, elvéve a külső szép­ségekben s nemes tulajdonságokban gazdag Tibold Anna úrnőt, a kivel igazi boldogság lett osz­tályrésze. Legutóbbi működési helye Svertcczky Gáspár látogatott vendéglője volt, a honnan a maga otthonába, a ,,Zöld udvar11-ba költözött. Mint képzett, sokat tapasztalt, becsületes igyekvésü szaktársnak őszintén sok szerencsét kívánunk, annál is inkább, mert a ,.Zölcl udvaril szaktársaink nagy részének kedvelt gyülekezési helye. Hogy Liclitler megérdemli és kiérdemli a pártolást, arról mindenki meggyőződhetik, a ki példás rendben tartott kávéházába ellátogat. Látogassák meg mentői többen ! Imperator. *) Irta: Ábrányi Emil. Isten hozott! Nem minden imperátor Kap nálunk éljent. Szabad ember bátor. De érted, császár, pompával határos Remek díszt öltött ez a büszke város. *) A jól szerkesztett Budapesti Napló-ból vettük át e — minden magyar ember szivében viszhangot keltő — gyönyörű, szép költeményt. Szerk. Még a szegény is zászlót tart feléd, Hogy jobban lásd a szeretet jelét. Mért ünnepel? Virággal mért fon át? Mert lelked is van, nemcsak koronád! * A lelked! Ezt szerettük meg nagyon! Hatalmad szörnyű. Pénz, vér és v egy on Főura vagy. De sem az arany alma, Sem országodnak rengeteg hatalma, Mely pórázon tart más hatalmakat: Nem hódított úgy, mint saját magad, Mint arczodon a csillámló dorü, S az a tudat, hogy jó vagy s egyszerű. * A vérnek, vasnak durva korszakát Enyhébb időkké változtattad át. Vas vagy te is, de nem fagyos, komor. Vas vagy, de téged meghat a nyomor. Vas vagy, de sarkad nem tiporja széjjel Az elbukottat s ádáz szenvedélylyel Nem raksz csontjából diadalívet. Vas vagy. De nincsen kőből a szived. * Bár a jövőt erős kezedben tartod, Es földingásként rombolhatna kai dód: Hatalmad békés, mint az Istenáldás. Szebb néked egy dal, mint száz harcz­ik iáit ás. Őrt állsz a tronon. Kardod arra szolgál, Hogy jól aludjék a kifáradt polgár. Dicsvágyad az hogy völgyön és hegyen Barátság, béke, boldogság legyen! * Előtted áll most Magyarország népe. Erős szemed van: jól nézz a szivébe! Meglátod majd, hegy ez a nép nemes, Hogy ezt a fajt szeretni érdemes. Becsüld e népet s lelkes indulatja Vonzalmadat ezerszer visszaadja. Hitét, jogát ha bölcsen tiszteled, A poklokig megy elszántan veled! * Láttad rohanni, ugy-e, a magyart ? Villámot szórt a sas-szem és a kard, Pedig játék volt! Ha komolyra válik A hadijáték s vívni kell halálig, Meglátod akkor, hogy mi lángol benne: Halálba úgy megy, mintha játék lenne! Az lesz a nap! Mindent halomra ont A szittya vér s a pommeráni csont! * Ha összetörtük ellenségeinket, A szent békében meglelsz újra minket. Mi szép hazánkban és ti odaát: Építjük a műveltség templomát. Csattog a pöröly,, fölszárnyal az ének, Szabad nép tapsol költők versenyének. S te oda állsz a boldog küzdő térre, Mint a szabadság koronás vezére! Kérelem. Kérjük t. előfizetőinket az október— deczemberi évnegyedre jőró előfizetéseik szives bekül­désére. fa „VEüDÉGLÓSOK LAPJA« kiadóhivatala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom